Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Mesterházy Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár - Kisfaludon
Mesterház Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár — Kisfaludon Írásos források, terepbejárási adatok, régészeti kutatástörténet írásos források Az írásos források Noé, Novaj és Kisfalud néven említik az itt létezett egykori településeket, azonban ezek pontos helyét az eddigi kutatás nem tudta megállapítani. Történeti földrajzában először Csánki Dezső,7 majd Györffy György8 foglalkozott Noéval, amelyet utóbbi szerző Fehérvár szigeti külvárosától keletre helyezett el.9 Ezt az értelmezést támasztotta alá Siklósi Gyula a Székesfehérvár környéki középkori települések összegyűjtése során,10 azzal egészítve ki Györffy Noéval kapcsolatos koncepcióját, hogy „a középkori Noé, Novaj, vagy Kisfaludfaluval tarthatjuk azonosnak” az ásatáson előkerült települést. Az írásos források kapcsán nagyban támaszkodtam Siklósi Gyula gyűjtésére, melyet még kéziratként bocsátott rendelkezésemre.11 Noé település első említése 1268-ból származik, ekkor királyi és királynéi birtok volt, és több nemes is tulajdonjoggal rendelkezett itt. 1274-ben a fehérvári polgároknak adományozta a földet Erzsébet királyné, majd III. András adta Boda fia Bakathornak. Vélhetően az adományozás után, 1298-ban készült az a határjárás,12 amely a jól azonosítható terepi pontok alapján lehetővé teszi Noé határának részleges rekonstruálását (2. ábra). Ennek során Nova Villa (Fehérvár szigeti külvárosa) keleti végéből indultak észak felé Noé határát kijelölni. Sajnos azonban az oklevélben említett természeti jelenségek nem mindegyike azonosítható, így a Kékkút-forrás sem, amely valahol a mai Kisfaludtól északnyugatra lehet. Innen keletnek haladtak a település feletti dombokon vagy kicsivel mögöttük, majd az említett vizenyős völgy — mely a Császár-víz egykori medreként azonosítható - irányába tartottak.13 Megerősíti ezt az itt található határjel, mely Noét, Pákozdot és Battyánt választotta el egymástól.14 A déli irányban lévő Méd földje Gárdonytól délkeletre található puszta,15 a később említett Börgönd az újkori Börgöndtől délre 600—800 méterre feküdt.16 A Noéról szóló 14. századi források a település folyamatos lakottságát mutatják. A 15. század első felében keletkezett források ugyanakkor azonban meglehetősen ellentmondásosak, a település létét és megszűnését igazoló források is ismertek. Az 1427—35 közötti időszakban értesülünk Nőéről, mint lakatlan településről a benne álló templommal, majd 1437-ben egy másik oklevélben is lakatlan posessioként említik. Ugyanebben a periódusban családnevekben és településnévként egyaránt felbukkan forrásokban, továbbá 1438-ban egy határjárásról is fennmaradt egy igen töredékes szövegrészlet. A szövegtöredékekből arra lehet következtetni, hogy a határjárást a településtől északra kezdték, Battyánkútnál.17 Az oklevélben megjelölt irányok a töredékesség miatt zavarosak és egymásnak ellentmondóak. Azonban többször kereszteznek egy „nagy utat”, amely akár jelentheti a Pákozd-Pátka-Csókakő vagy a Buda—Pákozd-Fehérvár utakat is. A „vizenyős terület” kifejezés itt is előfordul, azonban az oklevél töredékessége miatt csak valószínűsíthetjük, hogy egyezik az 1298-as oklevélben említettel. Szintén 1438-ból származó oklevélből18 értesülünk a nőéi birtokhatár miatti perről Benedek mester és a fehérvári polgárok között. A királyi ítélet a „nagy utat” állapította meg határként, amelytől északra a noéiak, attól délre a fehérvári polgárok birtokolták a területet. Úgy tűnik a periratok és határjárások alapján, hogy a 15. század elején rövid időre elnéptelenedhetett a falu, amelyet 1438-ban vettek újra birtokba. A két határjárás között egyértelműen változott Noé határa, hiszen az 1298-as még több esetben említi a nagy út keresztezését, míg utóbbi már az úthoz köti. 1451-ben19 már a fehérvári káptalant nevezik a terület tulajdonosaként, azonban birtokát nem tudja használatba CSÁNKI 1897, 382. “Nőé. Terra Noé prope Albam. (1268-1298: Dl. 640. 641.) Poss. Noé. (1327 -1435: U. o., 1370-1400: Dl. 28129; 1451: Dl. 14468; 1475: Körmendi lit. Alm. V. lad. 5. num. 50., 1495: Dl. 20331; 1496: Dl. 20514.) Poss. Noé habitatoribus destituta ... cum ecclesia lapidea in facie eiusdem ... retro vineas civitatis Albensis. (1433: Dl. 640. 641.) Poss. Noé habitatoribus destituta prope civitatem Albensem. (1437: DL. 24726.) Poss. Noé. Nobiles de Noé. (1451: Dl. 14468.) Noee. (1462: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára, lad. 3. fasc. 8. num. 26.) Fejérvár mellett dél kelet felé feküdt. (L. a Boróhi cs. alatt is.)” 8 GYÖRFFY 1987, 397. 9 HATHÁZI 1994, 98: 2. kép 10 SIKLÓSI 2007,186. 11 A hivatkozás nélküli adatokat Siklósi Gyula Fejér megye középkori topográfiájából kéziratként bocsátotta rendelkezésemre. 12 MÓL DL 640 13 Még az I. katonai felmérésen is vizenyős területként ábrázolták, 1753-ban határmódosításra került sor Pákozd és Kisfalud között a Császár-víz mederváltoztatásai miatt. 14 A topográfiai munkák során Battyán 2. településről van szó. 15 GYÖRFFY 1987, 394. 16 Stibrányi Máté szíves szóbeli közlése. 17 Battyánkút pontos helye ismeretien. 18 MÓL DL 13270 19 MÓL DL 14468 90
