Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Novicsihin, Andreay - M. Lezásk Gabriella - Gáll Erwin: Tarsolylemeztöredék Andrejavszkaja scselből. Gontolatok a tarsolyok kelet-európai és Kárpát-medencei elterjedésével kapcsolatban
Novicsihin, Audrey — M. Le^sák Gabriella — Gáli Emin: Tarsolylemeztöredék Andrejevszkaja scselből... Függelék Lengyel Boglárka1 Az Andrejevszkaja scseli tarsolylemez gyűrt felületéről Vizsgálataim során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az Andrejevszkaja scselből előkerült tarsolylemez deformálódását hőhatás vagy mechanikai sérülés okozhatta-e? A leglényegesebb kérdés természetesen az volt, hogy a nyomokból lehet-e hamvasztásos temetkezésre következtetni? A lemezt sajnos nem volt lehetőségem eredetiben vizsgálni, csak fényképek alapján dolgozhattam, de a fotók jó minősége, és a hasonló anyagból, illetve vastagsággal készült lemezekkel történt kísérleteim lehetővé tették, hogy választ kapjunk a feltett kérdésekre. Szemrevételezés a fényképek alapján A tarsolylemez töredékes, gyűrött. A tárgyból megmaradt rész magassága a bújtatóverettel kb. 7,6 cm, legnagyobb szélessége kb. 9,1 cm, a lemez vastagsága kevesebb, mint 1 mm. Az alaplemezt ezüstből, a vereteket aranyozott rézből vagy rézötvözetből készíthették, amelyeket szegecseléssel rögzítettek. A hátoldalon a vereteket kis négyzet alakú lapocskákkal rögzítették. A szegecsek és a lapocskák a fém sárgás színéből és a korrózió zöldes színéből következtetve rézből vagy rézötvözetből készülhettek. A szegecselések körül lévő sötét elszíneződés valószínűleg a szerves anyagok (bőr vagy textil) maradványa lehet, amiből a tarsoly készülhetett. A szerves anyagok a föld alatt gyorsan lebomlanak, a fémek közelében viszont jobb állapotban maradnak meg. A fémen közveden hőhatásnak nem látszik egyértelmű nyoma. Ennek jellemző nyomai: fémolvadék, a lemezszélek megolvadása, vagy a lemez felületén égésnyomok (ráncok, hólyagok). A tarsolylemez hátoldalán, a szegecsek körtékén sötét foltokban elszíneződött a fémlemez, valószínűleg a szerves anyagok bomlása vagy elszenesedése okozhatja az elszíneződést. A fénykép alapján mindkettő lehetséges. Pontos eldöntéséhez anyagvizsgálatra lenne szükség. További adatok hiányában csak következtetni lehet arra, hogy mi történt a tarsolylemezzel. A készítéstechnikai vizsgálatoknál a legeredményesebb módszer, ha kipróbáljuk az elképzelt technikát. A károsodások esetén is ugyanezt az elvet követtem. Kipróbáltam, hogy milyen nyomai vannak egy ezüsdemezen a mechanikai, illetve hőhatásnak. Ha kormot, elszenesedett anyagot találunk nehezen hozzáférhető részeken (pl. szegecsek szélei alatt, visszahajló peremek alatt stb.), akkor egyértelmű, hogy megégett a tárgy. Ezek hiányában közvetett nyomokat kell keresnünk. Kérdés, hogy a lemez gyűrődése tekinthető-e magas hőhatás közvetett nyomának? Hevítés nyomai ezüst lemezen Az ötvösségben gyakori eljárás a lemezek lágyítása, amikor a megmunkálás hatására (mechanikai hatás pl. kalapálás, hengerlés) felkeményedett, rideggé vált fémet újra könnyen megmunkálhatóvá tesszük. Ennek az eljárásnak lágyítás a neve. Minél vékonyabb lemezt szeretnénk készíteni, annál többször kell lágyítani a munka során, így akár 20—30 hevítés sem ritka. Minden hengerlés vagy kalapálás után, amikor felkeményedett a lemez, lágyítani kell, ha ezt nem tesszük meg, akkor az anyag reped és törik. Megmunkálás során a fém rácsszerkezetében a keletkezett torzulások hő hatására újra szabályosabbá válnak, az ezüst újra könnyen megmunkálhatóvá válik. A lágyítás (hevítés) szemmel látható változást nem okoz a munkadarabban. Lágyítás során általában vörösizzásig melegítjük a fémet (550°C-700°C). Hevítés közben az izzás színe segít abban, hogy a lágyítás megfelelő hőmérsékleten történjen (a vörös színű izzás a hőmérséklet növelésével egyre sárgásabb, fehérebb lesz). Magasabb hőmérsékleten, az olvadási hőmérséklet közveden közelében a lemez felülete ráncosodni kezd, esedeg hólyagossá válik. Az olvadás általában a lemez szélein kezdődik, majd megolvad teljes terjedelmében a fém. Kísérletek A vizsgálat célja kettős: milyen esetben alakulnak ki a fényképen láthatóhoz hasonló gyűrődések. Illetve, okozhatja-e ezeket a gyűrődéseket hő hatása. Pontos adatok (anyagösszetétel és lemezvastagság) hiányában többféle lemezzel kísérleteztem. Nem tudjuk mennyire tiszta ezüstből készült az eredeti tarsolylemez, így ma a leggyakrabban használt 925 tisztaságú lemezt használtam. A 925-ös ezüst 92,5% ezüstöt tartalmaz, a többi réz. A kísérletben 0,9, 0,6 és 0,1 mm vastag lemezt használtam. Hő hatására semmilyen gyűrődés nem alakult ki a lemezeken. Bár a lágyítási tapasztalatokból számítani lehetett erre az eredményre, de kíváncsi voltam, hogy esedeg a hőmérséklet emelésével van olyan pont, amikor kialakul a feltételezett gyűrődés. A kísérletben dokumentáltam a változásokat. Forrasztópisztollyal hevítettem a lemezeket, enyhe lánggal, majd közepesen erős szúrólánggal (hozzáadott levegőkompressziót vagy plusz oxigént egyik esetben sem használtam, a közepes erősségű láng elegendő hevítésnek bizonyult még a fém megolvadásához is). A legvékonyabb lemez nagyon rövid időn belül (egy-két perc hevítés után) elkezdett olvadni a lemez szélein. Ekkor a hevítést abbahagytam. A vastagabb, 0,6 mm vastag lemezt addig izzítottam, míg egészen fehéren izzott. Ekkor a felülete ráncosodott, majd olvadni kezdett a lemez sarka, ez után abbahagytam a hevítést. Természetesen a harmadik, legvastagabb lemez hevítése tartott a legtovább. Fém-, ötvösrestaurátor-művész, régészeti fém-restaurátor. Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály. 87
