Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - M. Lezsák Gabriella: Beszámoló a Kaukázus északi előterébe vezetett régészeti kutatóutakról (2016 - 2017)
M. Le^sák Gabriella: Beszámoló a Kaukázus északi előterébe vezetett régészeti kutatóutakról (2016-2017) gyonnovszk (RU) melletti egykori „Madzsar” nevű város területét is, és megörökítette azokat a kurgánokat, amelyek a folyamatos mezőgazdasági munkálatok ellenére még ma is nagy számban láthatók a környéken (13. kép). A terület egy részén ma Burgun Madzsar (RU, Bugyonnovszki járás) település található, ettől pár kilométerre keletebbre húzódik Európa és Ázsia határa, amelyet emlékmű is jelez (14. kép). A 2017. május 20. és június 3. között zajlott expedíció tagjai M. Lezsák Gabriella régész, Gáli Erwin régész és Avar Ákos orientalista voltak. A kutatócsoport az Orosz Föderáció észak-kaukázusi köztársaságai közül ezúttal a Karacsáj-Cserkesz Köztársaság, Adigeföld és Ingusföld, illetve a Kubán-vidék és a Sztavropoli-hátság nagyobb múzeumait, régészeti gyűjteményeit tekintette át. A dokumentációs munka eredményeként Nazrany (RU, Ingus Köztársaság), Cserkesszk (RU, Karacsáj-Cserkesz Köztársaság), Majkop (RU, Adige Köztársaság), Gelendzsik (RU, Rrasznodari járás) és Sztavropol (Ru) városok múzeumaiban a mintegy 1000 tárgyfotó mellett eddig közöleden 8—11. századi leletanyagok is rögzítésre kerültek. Közülük kiemelkedik a Kiszlovodszki Tájvédelmi Múzeumban őrzött Kolca gorai (RU, Sztavropoli járás) temető 9-10. századi leletegyüttese, és a nazranyi (15-16. kép) Ingus Nemzeti Múzeum nagy mennyiségű hasonló időszakra datálható leleteket tartalmazó archívuma (17. kép). Az expedíció résztvevői az Adige Nemzeti Múzeumban (RU, Majkop, Adige Köztársaság) arról is tájékoztatást kaptak, hogy a 9-10. századi Kárpát-medence magyarokhoz köthető tárgyi hagyatékával és temetkezési szokásaival kapcsolatokat mutató koloszovkai temetők (RU, Adige Köztársaság) publikáladan anyagai R A. Dider hagyatékának feldolgozása és közlése nyomán rövidesen nyomtatott formában is elérhetők lesznek. A kutatócsoport 2017. május 31. és június 2. között Krasznodarban részt vett egy háromnapos nemzetközi konferencián is, ahol a 2016-os észak-kaukázusi kutatóút eredményeiről számoltak be. A konferencián az expedíció tagjai arra is felhívták a résztvevő oroszországi tudósok figyelmét, hogy a Kaukázus északi előtere mennyire fontos magyar őstörténeti szempontból, ezért együttműködésre buzdították a jelenlévő szakembereket. Már a két „ismerkedő” expedíció során előkerült leletek is azt igazolják, hogy a Kaukázus északi előtere a magyar őstörténet-kutatás fontos területe: az itt dokumentált honfoglaló magyar jellegű leletanyag a kutatás e kezdeti állapotában is felhívja a figyelmet a térség jelentőségére. Az eddig ismertté vált releváns tárgyi hagyaték, valamint az Árpád-kori krónikák eredethagyománya és a többi középkori írott forrás alapján egyértelmű, hogy a Kaukázus térségét nem lehet kiiktatni a magyar őstörténeti vizsgálatokból. Napjainkban e téren a tárgyi leletekkel foglalkozó régészetnek és ezzel párhuzamosan az antropológiának és az archeogenetikának20 juthat fontos szerep. E két utóbbi diszciplína tanúsága szerint a magyarság eredetét ott kell keresni, ahol olyan emberek éltek - és akár ma is élnek -, mint amilyen a magyarság antropológiai arculata, genetikai felépítése.21 22 Tóth Tibor antropológus kutatásai alapján főként az Azovi- és a Fekete-tenger keleti (Kubán-vidék) és északi partvidékén, a Kaukázus északi előterében, illetve a Kaszpi-tengertől északra lévő régiókban (a mai Nyugat-Kazahsztán) találhatók a magyarság eredete szempontjából fontos területek. Tóth Tibor saját, keleti gyűjtőútjai és vizsgálatai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy „őy őshazát nem az Ural hegység térségében kell keresni, mivel a honfoglaló magyarság és a Nyugat-kazahsztáni, illetve azAzpv-melléki szarmaták leletein az arckoponya osteomorfológiai változásainak aránya jelentős mértékben megegyezik"?2 A jövőbeni magyar őstörténeti kutatásoknak tehát nemcsak az Ural-, Nyugat-Szibéria- és a Középső-Volga-vidékére kell fókuszálniuk, hanem a Tóth Tibor által meghatározott területekre is. A kutatócsoport úgy véli, hogy a magyar eredetkutatás legsürgetőbb feladata az anyaggyűjtés, és annak teljes körű feldolgozása, a történeti értékelést csak ezután lehet — kellő körültekintéssel levont következtetések mentén — elvégezni. A magyar őstörténet kutatása jelenleg még messze van attól, hogy kielégítő választ tudjon adni az Urál-vidéki, illetve az észak-kaukázusi, a Kubán- és a Pontus-vidéki régészeti anyag összefüggéseiről, Kárpát-medencei kapcsolódásairól. Egy azonban biztosnak látszik: a magyarság eredetét célzó vizsgálódások többé már nem képzelhetők el a Kaukázus térségében folytatott több tudományág — régészet, embertan, archeogenetika, néprajz, történettudomány, nyelvészet, etnomuzikológia — művelőinek szisztematikus feltáró munkája, valamint a komplex látásmódot érvényesítő együttgondolkodás nélkül. A kutatócsoport ezért a jövőben is folytatni szeretné a helyszíni gyűjtőmunkát, egyrészt azoknak a térségeknek a bevonásával, ahová eddig nem jutottak el (pl. Dagesztán), másrészt azokra a területekre összpontosítva, ahonnan eddig a legközelebbi párhuzamokat sikerült felgyűjteni (Kubán-vidék). 20 A legújabb eredmények szerint a honfoglalás kori elit egy jelentős részének a férfi tagjai a Kaukázus északi, míg nőtagjai a Kaukázus déli részeire jellemző haplocsoportokba tartoztak (Fóthi Erzsébet szóbeli közlése). A kaukázusi haplocsoportok magas arányáról ld. még: PAMJAV et al. 2016,102, 221; NEPARÁCZKI et al. 2016, 5-6. 21 Természetesen ez a két tudományág sem léphet fel a kizárólagosság erejével, hiszen egy néphez való tartozás alapvetően tudati, és nem biológiai tényező. Am mivel az embereknek kulturális identitásuk mellett fizikai tulajdonságaik is voltak és vannak, ezért nem haszontalan feltérképezni — időben és térben - azt a közeget, amelyben egykor a korai magyarokéval hasonló testi adottságú emberek éltek. 22 TÓTH 1965,140,142-143. 54
