Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Szemle

Lukács László: Mód László: Ártéri szőlőskertek az Alsó-Tisza mentén

kell számolni. A folyó termékeny hordaléka feleslegessé teszi a trágyázást. Az áradásokat követően elszaporodó, a szőlő számára káros növényzetet rendszeresen irtani kell speciális munkaeszközökkel. Az árvíz után kötötté váló talajfelszínt fel kell lazítani. A szálvesszős metszésmód, később, főként az 1970-es nagy árvíz után a magasművelés elterjedése. A gombabetegségek elleni gyakoribb permetezés a párás mikroklímából adódóan.

Az ártéri szőlősgazdák alkalmazkodási stratégiájának a termőhelyek szintkülönbségeivel összefüggő kérdését így összegezte Mód László: „A^ártéren gazdálkodó birtokos közösségek megítélésem szerint sajátos lokális tudással rendelkeznek, ami nélkülözhetetlen az ártér sokoldalú hasznosításához Ebben a vonatkozásban olyan komplex, a természeti viszonyok ismeretén alapuló alkalmazkodási stratégiáról beszélhetünk, amelynek segítségével a birtokosok leghatékonyabban képesek kiaknázni a természeti erőforrásokat. A szintkülönbségek alapos ismerete lehetővé tette azt, hogy az időszakos vízborítás időtartamától függően a földtulajdonosok kialakíthatták a termelési övezeteket. A szőlőketfőként a magasabban fekvő, part mentén húzódó, laza szerkezetű, homokos talajú területekre igyekeztek telepíteni, ahonnan az áradás leggyorsabban vonult vissza. A víz ^ nem melegszik fel olyan mértékben, hogy kipusztíthatná a szőlőtőkéket. Az alacsonyabb fekvésű, kötöttebb talajú térségeket, ahol az áradás tovább tartózkodik, főként szántóföldként használják napjainkban is. Az ártéri szőlőskertek fekvését tehát döntő mértékben befolyásolja a kérdéses terület magassági elhelyezkedése, vagyis az a körülmény, hogy mennyi ideig borítja víz a hullámtér adott részét. ” (223. old.)

Fontos megfigyelése a szerzőnek, hogy a társadalmi tényezők között kell számon tartanunk a tulajdonviszonyok változását. Az 1960-as években a hullámterek egy része a termelőszövetkezetek tulajdonába került, amelyek felhagytak a szőlőskertek gondozásával. „Mind a mai napig nem sikerült megnyugtató választ adni arra, hogy az előbb felvázoltfolyamat miért csak bizonyos települések (Hódmezővásárhely, Szegvár, Szentes—Zsúp-sziget) esetén játszódott le, ezyel szemben máshol (Szentes—Kis- Tisza-sziget, Mindszent) az ártéri parcellák zártkertekként magántulajdonban maradtak. ” (224. old.)

Mód László munkája filologiailag jól kidolgozott, gondosan szerkesztett, magas szakmai színvonalon megfogalmazott. Megállapításai, új tudományos eredményei megalapozottak, számottevően bővítették az ártéri gazdálkodásra vonatkozó ismereteinket.

484