Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis)
Gelencsér József: Az ítéletvégrehajtó kötele (Jogszokás, néphit, praxis) vizsgálóbíró elé vezetését kérte. A masni még a nyakán volt, amikor megkönnyebbült szívvel vallomást tett, beismerte Bodri és fia meggyilkolását.116 A régmúlt idők embere bízott abban, hogy akár jó-, akár rosszkívánsága megvalósul. A szólások között ezért hangzott el, hogy „A hóhér kössön fel a neved napján!” vagy ,,A hóhér kösse fel a nyakravalódat!” "7 Kajdacs (Tolna m.) községben 1861-ben a falu népét átkozta meg ekképpen a településről kihordott jegyző: „a hóhér kötele kopjon el rajtatok!" Kajdacs község jegyzőjét, Zsigmond Imrét ingóságaival együtt a falu közössége kocsira pakolta és kihordta a Kurdi hegyre, a községen kívüli homokos emelkedőre. Egyértelmű, hogy a nótárius és a közösség között a kapcsolat igen megromlott, ezért került sor az említett cselekményre. A megszégyenített jegyző nem hagyta szó nélkül a közösségi büntetést, hanem olykor döcögő tizenkettesekbe foglalt versében bemutatta a település csúf arculatát, lakói normaszegő magatartását. A 14 strófában megszerkesztett búcsúztatójában leírta a falu bűnös cselekedeteit, viselt dolgait. Eszerint Kajdacs egy farkasverem, sok gonosz emberrel. „Katonaság, %sandár, fináncok, pandúrok, Nem értek itt semmit a cifra mandurok... ” Azután hosszan, mindenféle rosszat kívánva elátkozta a falu bíráját, bábáját, a Sió vizét, annak halát, a papot, a falu apraja-nagyját. Végső átka, búcsúzó szava ekképpen szólt: „Örültök! jól tudom! hogy tova kell menni: S nem szükség tinéktek kocsibért fizetni. Köszönöm is immár, hogy kihurcoltatok, Mert ily gsivány nép köz} lakni nem akarok!... Kajdacsiak! tehát tőletek búcsúzom, Ki állj átok meg a% én utolsó búcsúszóm... A szegen üresen lógjon tarisznyátok, Kapok és mesterek kommenciós bére kerüljön a nemes vármegye kezére! A hóhér kötele kopjon el rajtatok, Amért kitettétek szegény nótárostok!” A községben még az 1960-as évek végén is élt a szólás: „Ha nem vigyáz könnyen úgy járhat, mint Zsigmond Imre!” Ezt különösen akkor emlegették, ha valamelyik közéleti ember munkájával elégededenek voltak. A változata így hangzott: „Könnyen úgy járhat, mint az egyszeri jegyző, akit a kajdacsiak kihurcoltak a Kurdi-hegyre. ”118 A kihurcolás a közösség által alkalmazott szankció, népi jogszokás, a közvélemény büntetése volt. Igen közel állt a Tárkány Szűcs Ernő által említett kiközösítéshez.119 Előzményeit a középkor jogtörténetében kell keresni, amikor az állami vagy városi hatóságok egy illetve több személyt véglegesen vagy időlegesen a település határán kívülre kergettek, vitettek. Példaként említhető a török idők előtti Buda joggj^akorlata.120 1945-től a háború alatti súlyos bűncselekmény miatt megvádolt személyek tárgyalásán, egy részüknél a halálos ítélet végrehajtásakor elszabadultak az indulatok. A sértettek vagyis az áldozatok hozzátartozói, a velük rokonszenvezők hangos szóval követelték a súlyos ítéletet, majd a fájdalmas végrehajtást. Másrészt újra életre kelt vagy felerősödött a felhasznált kötél eladásának jogszokása. Márai Sándor (1900—1989) író mindezeket a folyamatokat, történéseket észlelte és naplójában megörökítette. A naplóban többször is visszatért rá, hogy mit cselekszik a hóhér vagy a közönség, és ezt ő miképp éli meg. Egyik 1947-es, még budapesti naplóbejegyzése a hóhérlegények sztrájkjáról szólt, mely miatt kivégzések maradtak el. A sztrájk oka az volt, hogy a segédek kevesellték a kivégzésenként! 10 forint díjazást. Minden jövőbeni akasztásért 15 forintot követeltek. Az író szerint ilyen körülmények közt a kereszténység felvétele segíthet. Témánk szempontjából még érdekesebb egy másik 1947-es bejegyzés, melyet 1951-ben, már külföldön, részben megismételt, részben kibővített. Márai felidézte a középkor, az inkvizíció idejének hóhérát, aki a kivégzéskor, a vérpadon letérdelt az áldozat előtt és bocsánatot kért. Csak azután gyújtotta meg a máglyát. A naplóírás korában viszont röhög a hóhér és eladja a kötelet. A nézők pedig a kivégzés közben kiabálják a hóhérnak: „Bogár, lassan!” Hogy tovább tartson a szenvedés.121 1.6 EDVI ILLÉS 2009,140; ROKOLYA 2015, 29. 1.7 O. NAGY 1976, 287. '18 POZSONYI 1967, 4; TÖTTŐS 1995,11. 1,9 TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 788. 120 RELKOVIC 1905,231-232. 121 MÁRAI 1990, 56, 64,165. 385
