Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: A dégi Festetics-uradalom a 18 - 20. században
Demeter Zsófia: A dégi Festetics-uradalom a 18—20. században népesebb bérgazdaság a Festetics család dégi hitbizománya területén Lonkai Zsigmondé volt. Lonkai Zsigmond maga is okleveles gazda volt, elismert szaktekintély, akit az Enyingi Járás Mezőgazdasági Bizottsága elnökévé is megválasztottak. Gazdaságát jó szakemberek vezették: 1935-ben intézőként Bálint István, számvevőként Adorján Miklós, segédtisztként Déghy Iván, gyárvezetőként a szeszgyár élén pedig Freidmann Jenő szerepelt.63 A Lonkai család a 20. század elején lecsapoltatta a mocsaras területeket, mezőgazdasági kisvasutat építtetett Lepsény vasútállomástól Dégig (1900). Főként teher (gabona, tej) szállítására építették, de évtizedeken át ez volt a személyszállítás egyeden eszköze is (az iskolásokat ezzel vitték iskolába). Általában lovak húzták, de a gazdaságnak kis gőzmozdonya is volt. A kastélyt és a templomot (mely iskola is volt egyben) a bérlő építtette, az év nagy részében maga is itt lakott családjával (kertjében úszómedence is volt). 1930-ban 11 cselédház volt Feketepusztán: 9 keskeny (itt 2 családnak jutott 1 konyha) és 2 széles (ahol 4 családnak volt 1 konyhája). A bérgazdaság jól felszerelt, jövedelmező volt, intenzív gazdálkodást folytatott: szeszfőzdéjükben és malmukban maguk dolgozták fel a terményeiket, tejelő tehenészetükből a tejet hűtötték és naponta szállították Pestre; lótartással, versenylótenyésztéssel, zsírsertés-hízlalással és merinó birkatartással foglalkoztak. Cséplőkazánt, traktort és gőzekét tartottak. Búzát, kukoricát, krumplit, cukorrépát és takarmánynövényeket termesztettek. Saját áramfejlesztőjük üzemelt, amit az uradalmi tisztek lakásainak világítására is használtak. A bérgazdaság a cselédek szempontjából jó helynek számított: valamivel magasabb volt a konvenciójuk, mint a környező uradalmakban. Elsősorban a cukorrépa hathónapos munkájára hozták a summásokat. Molnár Gábor (1908—1980) mint volt uradalmi segédtiszt A Bakonytól Amazpniáig című önéletrajzi munkájában élményszerű leírást ad az itteni életről. 1929-től 1932-ig tartózkodott itt, természetesen beszámol a falusi intelligencia társadalmi életéről és a dégi grófnál töltött tenisz partikról, céllövészetről és vadászatokról. Maga is képzett gazdászként igen élvezetesen írja le például a gazdaság lüktető mindennapos munkáját. „Belterjes a bitbizpmány, a Foknaigazdaság. Feketepusztán háromszáz legkevesebb napi tizennégy liter tejet adó tehenet fejnek. Sági főintézőjár, egyre járja a vásárokat, vásárolja a teheneket. Szemre, küllemre, mindig szerencsésen vásárol. A tehenek tuberkulózisa nem számít. Kell a jól tejelő tehénállomány, hiszen a kompresszoros tejhűtö csak sok tej feldolgozásával kifizetődő. Szeszgyári moslék a tehenek táplálására bőven kerül. ..Füstokádó gőzekék dolgoznak F ál-major, Fteleka-major, Pinkócz-major területén. Billenő ekesorait a vastag drótkötél csörlőjével húzya ide-oda a kétoldalt két roppant tábla végén sistergő, pöfögő önjáró gőzgép. ■ - Fandesmann bécsi cégnek szállítják a százával hízó sertéseket. Havonta vagy négyszázat A bérgazdaság krumpliszeszt gyárt, ötszfiz literes hordókban viszik el. Mindent visznek, profitért. ”64 A hatalmas hitbizomány 1945-ig tartotta össze az uradalmakat, s ezzel együtt lényegében Dég nagy határát is. A puszták kiszakadásának folyamata a 20. század elején már elindult azonban: 1901-ben Középbogárdot Lajoskomáromhoz, Garaspusztát Mezőszentgyörgyhöz csatolták. 1952-ben Feketepuszta, Ágoston, Fáni major, Pálmajor és Pinkócpuszta területéből telepesközséget alakítottak, ez a mai Mátyásdomb. Antal major Kálózhoz, Ecsimajor Kislánghoz került. Etelka puszta és Osztelek elnéptelenedett, Felsőbogárd és Újtelep a belterületbe olvadt. 63 Orsváios mezöiavdasáii rímtár III. Felsődunántúl. 1937, 352. ы MOLNÁR é.n. 217,228-229. 329
