Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945

„Jószágkormányó úr! Az ideiglenes Nemzeti Kormány március 15-én kelt rendeletében kifejezésre juttatta azt az akaratot, hogy a nagybirtokrendszert — a feudális állapotot — megszüntesse és a magyar földműves népet ősi jussához, a földhöz juttassa. A rendelet megszavazásánál jelen voltak az ön hatalma alá tartozó birtok képviselői is; helyeselték és egyetértettek a kormány szándékaival. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy ön mindent megtesz a végrehajtás ellen. Mielőtt a végrehajtás első kezdeményezése megtörtént volna, tudtára adta a cselédségnek, hogy kormányzása alá tartozó birtok — mintegy 40 ezer kát. hold [helyesen: 27 ezer kát. hold — Farkas Gábor] egy tagban — nem kerül kiosztásra. Miután az első kezdeményezés megtörtént és az illetékesek felvilágosították az ön szolgálatában álló cselédséget jogairól és kötelességeiről, minden erejét latba vetette, hogy a Földigénylő Bizottság megalakítását gátolja. Sikerült is egyes cselédeket meggyőzni arról, hogy cselédsorsuk milyen „előnyöket” nyújt nekik, élénken ecsetelve a 15 és 25 holdas kisgazdák szenvedéseit. De még több eredményt ért el megfélemlítési akciójával és az 1919-es események felidézésével.

Utóbb (erélyes hatósági felszólítás tudomásul vétele után) más fortélyhoz fordult. Fellépett mint földigénylő és mint ilyen beválasztatta magát a Földigénylő Bizottságba. Ugyanakkor önhatalmúlag cselédei igénj^eit saját maga „en globe” jelentette be. Flivatkozott arra, hogy mint a Zirci Apátság tagja, a birtok társtulajdonosa [a birtokban nem tulajdonos — Farkas Gábor] és mint földműves szülők gyermeke 200 kát. holdra mentességet „igényelt.” Cselédeiről úgy óhajt gondoskodni, hogy családonként 14-14 kát. holdat igényel, viszont gazdatisztjei részére 50-50 kát. holdat. Jószágkormányzó úr! ön kiváló jogász [helyesen: mezőgazdász — Farkas Gábor ] lehet. Mégis azt hiszem, hogy indokai még ellenérvelésre sem szorulnak. Ezek az indokok saját maguk döntik meg magukat. Arra kérem jószágkormányzó urat, mondjon le birtoka [nem birtokos, hanem az uradalom kezelője — Farkas Gábor ] védelmezéséről, hagyja a törvény végrehajtását azokra, akik arra illetékesek, a nincstelenekre. Ön egy nagyon tiszteletreméltó rend tagja, aki nem azonosítja magát az ön próbálkozásaival. Ön intelligens, nagy műveltséggel rendelkező ember. Megérti, hogy azt a magyar parasztot, aki 1000 éve túrta a földet, nem lehet ősi jussától megfosztani. Megérti, azonosítja magát Balogh István államtitkár papnak, a kalocsai nagygyűlésen tett kijelentésével, miszerint az egyháznak nincs szüksége 1000 meg 10 ezer holdas nagybirtokra, hogy hivatását teljesítse. (Birtok nélkül talán még több meggyőződéssel és hittel tudja hivatását teljesíteni.)

Jószágkormányzó úr! Ön felsőházi tag és ennek ellenére tanúbizonyságot tett, hogy a törvény szándékait nem értette meg. A földnélküli milliók nevében kérjük, hogy tudását és műveltségét a jövőben a kormány és a magyar nép érdekében használja fel.”

Április 18., szerda

Itthon napok óta folyik a cukorfőzés. Előszállás határából már Földvárra is hordják a cukorrépánkat. Nem is teszünk ellene semmi kifogást, csak hadd vigyék. Mindenkinek szüksége lesz egy-két évre répacukorra. Mi is kihasználjuk szabad időnket, próbálunk egy kis édességet magunk is szerezni és biztosítani.

Reggelre kormányzó urat és Dala [előszállási — Farkas Gábor ) jegyzőt a földvári kommendáns magához rendelte. Már itt lefogták volna a kormányzó urat, mivel úgy látják, hogy akadályozza a kis emberek birtokba juttatását, azonban amikor hajlandó volt kijelenteni, hogy — hát felelősséget nem vállal azért, ami történni fog — kívánságukra ezután nem szól bele a Földigénylő Bizottság tanácskozásaiba. Erre visszaengedték Előszállásra. Még visszaérkezésekor jött a kastélyba egy hintó, rajta egy orosz főhadnagy, egy orosz közkatona, kézigránátokkal fölszerelve; egy sárbogárdi magyar, aki mint mondta az ottani rendőrparancsnok és egy herczegfalvai cselédünk pesti fia, aki nem régen menekült Pestről selyemmajori malmunkba. Kormányzó úrért jöttek. Nem mondták, hogy magukkal viszik, de tudjuk, hogy ez a céljuk, s erre készültünk már napok óta.

Kormányzó úr 3 óra körül érkezett haza. Mindjárt kijelentették, hogy magukkal viszik Sárbogárdra. Engedték, hogy megebédeljen, s a rendőrparancsnok kérte (úgy kapott utasítást, hogy civilben vigye magával) öltözzön át. Ezen kérésétől azonban utóbb mégis elállt; így reverendában, saját kis kétkerekű kocsiján, Gyuri kíséretében, ment át velük Herczegfalváig. Ott a volt csendőrség épületébe vitték, ahol már több volksbundista és nyilas volt fogva tartva. Onnan negyedóra múlva vitték az összes foglyot [3 kocsin — Farkas Gábor].

Ismét fej nélkül vágtáink. Nem vesszük ugyan annyira tragikusnak a helyzetet, mint az előző elvitelnél, pedig talán ez az elvitel sokkal durvább körülmények között játszódott le, mint az előző. Az is lehet, hogy most hosszabb időn át fogva tartják, hogy tényleg minél nagyobb legyen a zavar az uradalom területén. Vájjon a kormányzó úr kibírja-e? Tartotta magát mindeddig erősen, de ő sem kifáraszthatatlan.

317