Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945

érte. Ezt a teherautót szerettük volna igénybe venni, ill. ígéretet tettünk, hogy ha szombaton vagy vasárnap jönnek Előszállásra és minket lehoznak, cukorrépát ingyen adunk, más élelmet pedig — amit Előszállás még adni tud — maximális áron. Rogér egész délután szaladgált autóért, GPU-nál, a magyar rendőrségnél, a közellátási kormánybiztos titkárjánál, de autót szerezni lehetetlenség volt. Estére én itt maradtam a gimnáziumban, és akkor láttam, hogy bizony szegény budaiak már éheznek. Örültek annak, hogy a Ringerből ma estére véledenül nagyobb kenyeret küldtek nekik vacsorára. Ehhez főzött magának Rogér öt szem krumplit, amelyet cigaretta ellenében tudott vásárolni Budán. Ebből állt mindkettőnk vacsorája.

Reggel mentem vissza a Bernardínumba, ahol a kormányzó úr várt. Ö sem számított arra, hogy autóval tudjunk visszamenni. Viszont találkozott a dunaföldvári kendergyár ideiglenesen megbízott igazgatójának szekerével, amely ugyancsak üzemanyagért jött Pestre. Öt kérte meg, hogy mindkettőnket a vasárnap reggel induló kocsival vigyen vissza Földvárig.

Szombaton délelőtt együtt mentünk a Hitelbankba, Ullmann báróhoz. Nagyon kedvesen fogadták a kormányzó urat. A legmélyebb ragaszkodásukat és hálájukat fejezték ki a legutóbbi igazgatósági ülésen való felszólalásáért. Ullmann báró említette kormányzó úrnak, hogy a Földművelési Minisztérium több mintagazdaság felállítását tervezi, és ők úgy gondolják, hogy annak központi vezetésével a kormányzó urat bízzák meg.

A Hitelbankból a Salgóba [Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. — Farkas Gábor ] mentünk Reimann igazgatóval tárgyalni. Benn ül hivatalában, és egyelőre nem is gondol arra, hogy az ipari üzemek vezetésében nagyobb változás történhetik. Délután pihentünk és fürödtünk (december 3-a óta Előszálláson a vízvezeték nem működik) valóságos fölüdülést jelentett a rendes fürdés.

Április 8., vasárnap:

korán miséztünk, s háromnegyed 6-kor már kint voltunk a Horthy Miklós-híd pesti hídfőjénél, ahol megbeszéltük a találkozást a földvári kocsival. Lassan döcögtünk hazafelé. Emelkedőknél le kellett szállnunk. Ebédet Sinatelepen fogyasztottuk el, s este 7-körül értünk a Baracs melletti Szitányipusztára. Kis csomagunkat magunkhoz vettük, s indultunk onnan gyalog tovább, Előszállás felé. Darun keresztül 9 órára értünk haza. Az Előszálláson történtekről [e napok alatt — Farkas Gábor] Sixtus az alábbiakban számol be:

Április 6., péntek

Délelőtt megérkezett Simig Lali felesége Pestről. Nagyvenyimen jött keresztül, és azt a hírt hozta, hogy Szilárdot az orosz parancsnok újra fogságba vetette a „munkák szabotálása miatt”. Délután fölmentem Jóskával Nagyvenyimbe. Addigra Szilárd már újra szabad volt. Találkoztam az ott tartózkodó orosz hadnaggyal és szerzsánnal. Megértettem velük azt, hogy ez a gyár csak úgy tud dolgozni, ha a munkásoknak a fizetését biztosítjuk. Úgy látszik, meg is értették, s ígérték azt, hogy a munkások egy-két napon belül megkapják ígért járandóságukat. Addig is lisztet ad a munkásoknak. Ez (amint utólag értesültem) családonként 5 kg volt.

Április 7., szombat

Bementem a földvári kommandóra. Aranyi volt éppen ott a tolmács. A parancsnoknak elmondtam, hogy a nagyvenyimi olajgyár orosz parancsnoka a munkások fizetéséről hallani sem akar, sőt az ott előállított olajat az orosz őrség Dunaföldvárott próbálja drágán (feketén) értékesíteni. A parancsnok is egy véleményen volt velem: Ha a munkások nem kapnak fizetést, állítsák le a munkát, és mivel a front Magyarország területéről eltávozott, minden terményért készpénzben kötelesek fizetni. Egyébként azt mondta, hogy neki nem áll módjában Nagyvenyimre kiszállni, mert Nagyvenyim a sárbogárdi parancsnokság körzetébe tartozik; oda menjünk tehát, nekik kell intézkedniük ebben az ügyben is.

(ad április 5., csütörtök.)

Reggel Belsőmajorból eltávozott a lókórház. Magával vitte Weikszlinek az egyik lovát és a Geiszt-féle csikókból egy szürkét. A csikót hosszas huzavona után visszaadták, de a lóról hallani sem akartak. El is vitték magukkal. Még aznap jelentették, hogy a tankosok jöttek ki teherautóval deszkáért. Felfeszítették a magtárt és a második emeleten hozzáfogtak a padlódeszkák felszedéséhez. Ezt inkább azért tették, mert szegre volt szükségük. Végül is sikerült őket rávenni arra, hogy a bunkerból visszaszállított deszkákból vigyenek magukkal 10 szálat. így a nagyobb pusztulást el tudtuk kerülni.

313