Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 körülvevő községek is. A Pest megyei Ócsán töltöttem 4 napot vizsgálati fogságban. Annyi szabadságom volt, hogy láthattam, vajon megindul-e a tavaszi munka? Fogságom f. hó 15-től 22-ig tartott. A legszebb idő volt a tavaszi munka megkezdésére, és sehol az egész vidéken egy szántó ekét, sehol az egész vidéken ásó vagy kapáló munkást látni nem lehetett. Ellenben lehetett látni Budapestről kitóduló, kocsik elé fogott embereket és asszonyokat, amint a vidékre mentek, ott szedték össze a krumplit, kukoricát, esedeg lisztet is, ha hozzá jutottak és mint valóságos igáslovak, vonszolták megrakott kis kocsijukat s úgy mentek Budapest felé, hogy éhen ne pusztuljanak. Ma vagy csereüzlet, vagy uzsoraáron, vagy barátság és rokonság révén még csak hozzájutnak valamihez, de mi lesz jövőre? A tavaszi gabonavetés ideje nemcsak hogy itt van, hanem már el is múlt. Az egész utamon (autón vittek az oroszok) sehol a szántóföldön egyeden munkáskezet sem láttam. Láttam robotosokat, akik lóhullákat ástak el, de termelőmunka sehol sem ment. Itt van a krumpliültetés ideje, nem mozog ezen a vonalon sem senki. Egy héten belül itt lesz a kukorica vetésének az ideje. A földet ehhez is elő kellene készíteni, de nincs mivel. Voltam olyan községben, ahol már nincs meg a kukorica vetőmag. Engem nem lepett meg és nem lep meg, hogy nem láttam kint a termőföldön dolgozó embereket. Nem láthattam, mert hiszen — amint arra hivatkozott levelemben rámutattam — nincs igásállat, de nincs kéziszerszám sem, hogy az emberek legalább kéziszerszámmal pótolják azt, amit igával nem végezhetnek. Nincs kapa, nincs ásó. Útközben - hiszen utam egy részét a fölmentés után gyalog tettem meg - találkoztam orosz katonákkal, akik kisemberektől összeszedett állatokat hajtottak a front felé, és ugyancsak találkoztam egy pesti postással, aki rokonaihoz ment élelmi cikkekért, hogy éhen ne pusztuljon a család. О mondotta, hogy a postások kapnak ásót és kapát, s megkapták azt az utasítást, hogy Budapest környékén minden szabad földet ültessenek be. Az intézkedés nagyon helyes. Miniszter Úr, nem ezeknek a munkája fogja az országot megmenteni az éhségtől. Ha valami megmentheti, s megmenti, az a falu népének a munkája. Méltóztassék komoly konszideráció [tekintet — Farkas Gábor ] tárgyává tenni és a legsürgősebben intézkedni, hogy a falu népe hozzájusson kézieszközökhöz, de méltóztassék kiadni a legszigorúbb utasítást, hogy a robot mezőgazdasági munka legyen. Ha egyes vidékeken ez a kézi termelői munka nem menne, vagy nehezen menne, s a magyar közigazgatás nem boldogulna, ott rendeltessék ki az arra képes lakosság a termelőmunkához robotban. A debreceni kormány, amikor megalakult, a legsúlyosabb felelősséget vállalta magára. Ennek a felelősségnek eleget kell tudni tennie, különben a debreceni kormány napjai meg lesznek számlálva és a forradalmat senki megakadályozni nem tudja, ha nem lesz kenyér. A kenyérforradalom veszélyes. A debreceni kormány nagy érdemének tartom, hogy eddig elérte azt, hogy közép-osztályunk úgy ahogy megmentetett. Ha a debreceni kormány nem találja meg, és nem ragadja meg a termelésnek az eszközeit, a forradalom nemcsak a debreceni kormányt söpri el, tartok tőle, hogy a forradalom el fogja söpörni az ország értékes tisztviselői rétegét, és ezt is megakadályozni minden kormánynak elsőrendű kötelessége. Méltóztassanak Miniszter Úr a politikát levenni napirendről. Fogjon össze az egész kormány a termelés érdekében. Ez előbbre való a világon ma mindennél. A legfontosabb megmenteni ennek az országnak megmaradt lakosságát az éhhaláltól. Másodszor írtam Miniszter Úrnak. Kötelességet véltem teljesíteni, amikor felhívtam ezekre a szerintem legsúlyosabb dolgokra a figyelmet. Teljes tisztelettel: Hagyó Kovács Gyula jószágkormányzó, felsőházi tag” A 24-i szombati nap csendesen telt el. A házban nincs egy orosz sem. Délután 4 óra előtt rohant be hozzánk Kamill — örömujjongással. Itt van a kormányzó úr. Rohanunk ki, de már ő nyitja is az ajtót. Jó centiméteres hófehér szakállal, de kedélyileg meg nem törve, lép közénk. Hogy milyen öröm tölt el bennünket, azt kimondani nem bírjuk. A szenvedés jobban megvisel mindenkit, de erről mégis könnyebb beszélni és írni. Boldogságunkból, amelyet ebben a pillanatban éreztünk, inkább majd holnap fogunk lélekben énekelni gratiarum actio alakjában, szentmisénk bemutatása alkalmával. Pusztán földies anyagi szempontból is nagyon nagy szükségünk volt már a kormányzó úr visszatértére. A tavaszi munkák ideje már majdnem letelt, a cselédség ellen már eddig is voltak panaszok, most pedig, mikor úgy gondolták, hogy legfőbb parancsolójuk eltűnt, szinte félnünk kellett a teljes felbomlástól. Egyébként ma is beesteledett anélkül, hogy egy orosz jelentkezett volna kvártélyra. Március 25-én, vasárnap (Dominica Palmarum [= pálmavasárnap, azaz virágvasárnap — Farkas Gábor]) A misére bejött a ménesmajori intéző, hogy meggyőződjön róla, valóban megjött-e a kormányzó úr, mert már ennek is eljutott a híre oda, s aki csak találkozik vele Előszálláson, mindenki a legnagyobb örömmel köszönti. Azt is meg kell említenünk, hogy igen jólesett nekünk több cselédünknek és még több szőlőhegyi munkásunknak jóindulata, ahogyan ők igyekeznek segíteni helyzetünkön. Nem mondhatjuk, hogy eddig bármiben is hiányt szenvedtünk volna személyileg, de ezek az emberek mégis látják, hogy most másképpen élünk, mind eddig. Hol az egyik, hol a másik küld számunkra 310
