Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 kórházalakulat vitte magával. Udvar, szobák, minden tiszta. Délután jött hozzánk a battalion kapitányainak egy embere, hogy koncertet tartanak, és egy most ott éjjelező művészhölgynek alvóhelyre van szüksége. Nem volt mit tenni, odaadtuk nekik egyik díványunk alját. Esküdözött, hogy nem zabrálják el. Gyurinak szóltam, figyelje a Pintér-lakást, s mihelyt mozognak, tegye rá a kezét a díványra, hogy visszahozhassuk. (Gyönyörű, meleg tavaszi nap volt. Kicsit leültünk az udvarban a bejárat előtt. Ha a kormányzó úr itthon lenne, szinte tudnánk örülni is és bízni is, mindennek ellenére.) Este 7 óra körül zörgetnek a nagykapun, 100 ember és 12 ökrös fogat részére kell egy éjjelre szállás. A szálláscsináló kapitány körülnézett és megelégedését fejezte ki. Hamarosan be is vonult a csapat. Érdekes: rendben vonultak be, nem ugráltak szét, négy csoportot alkottak, s a kapitány egy-egy csoportot helyezett el egy szobában. Mindannyian elfértek a földszinten, illetőleg az irodahelyiségekben, csak a tisztek foglaltak el az emeleten egy szobát. Nem volt velük semmi baj. Másnap 24-én reggel eltávoztak anélkül, hogy valamit is elzabráltak volna, még csak nagy rendetlenséget sem csináltak. (ad március 23., péntek) Délelőtt Sixtus Romhányi intéző úrral kiment Róbertvölgymajorba; Jolánka ott van. Férjéről nem tud semmit. Őt egy jobb érzésű orosz hadnagy tanácsolta el Kiskarácsonyból, sőt ugyanez kísérte Róbertvölgybe is, hogy útközben baja ne történjék. A róbertiek még robotolnak Nagykarácsonyban és Nagykarácsony-szőlőhegyen megkezdték az emberek saját földjeiket művelgetni. Itt jelenleg teljesen üres a vidék az oroszoktól. (ad március 24., szombat) Reggel alig múlt el egy óra, az előző orosz csapat elvonulása óta, már jelentkezett egy újabb főhadnagy, hogy oroszok részére keres kvártélyt. Kérdeztem, mennyi embere lesz. A válasz csak annyi: sok. Istállóra is lesz szüksége. Ajánlottam neki a major sok istállóját, mondta, hogy majd ezeket is megnézi. Jelenleg déli 1 óra felé jár az idő. Eddig még nem jelentkeztek az elszállásolandók. Várjuk, hogy kik lesznek és milyenek? (E nap délután négy órára megérkezett kormányzó úr.) [Elhurcolásáról, a 15—24-i eseményekről levélben értesíti az orosz katonai nyomozó hatóságot, melyet az alábbiakban közlünk. — Farkas Gábor ] Március 25., vasárnap A jószágkormányzó levelének szövege: „Március 15-én este fél 7 körül 4 fegyveres katonával az előszállási monostorba betört hozzám egy orosz kapitány azzal, hogy ő orosz GPU kapitány, s parancsa van letartóztatásomra. Nem ellenkeztem. Rendtársaimat megmotozta; az uradalmi kasszát felnyittatta, de a kasszából ekkor nem vett ki semmit. Ellenben maga a kapitány saját kezűleg vett ki az éjjeli szekrényemből, ill. annak fiókjából egy ébresztőórát, egy nikkel zsebórát és egy nikkel karórát, továbbá kivette innét a pénztárcámat, amelyben 600 pengő körüli összeg volt. Elvitt ezeken kívül a szobámból, amelyben 4 rendtársammal együtt lakom, egy fekete kézitáskát. Ez a kézitáska az előszállási plébános tulajdona, fehérneműi és kézeszközei voltak benne: beretva, fésű, olló, a plébánia és az iskola pecsétjei és a templom kulcsai. Engem azon éjjel elvittek Sárbogárdra, onnét másnap, (f. hó 16-án) Lovasberénybe, ahol 17-én kihallgattak; vallomásomról rövid jegyzőkönyvet vettek fel, de nem közölték velem letartóztatásom okát. Még aznap továbbszállítottak a velem együtt letartóztatott Weiter Károly kiskarácsonyi intézőnkkel együtt. Soroksáron keresztül a Pest megyei Ócsára vittek. Ócsán tudtam meg, hogy letartóztatásom oka egyik cselédünk följelentése, s ugyancsak itt tudtam meg, hogy az orosz katonai titkosrendőrség vizsgálati fogságában vágtáink. A katonai titkos rendőrség ügyünket a legnagyobb részletességgel vizsgálta ki március 19., 20. és 21-én. Vallomásunkat jegyzőkönyvbe vették. 22-én, amikor ügyünkben ítéletet vártunk a katonai titkos rendőrség egész személyzetével együtt a Fejér megyei Lovasberénybe helyeztetett át. Ide magukkal vittek mindkettőnket, és itt még aznap este 7 órakor közölték velünk: a titkos rendőrség parancsnoka, egy őrnagy, továbbá a vizsgálatot vezető orosz főhadnagy, hogy fel vagyunk mentve, nyugodtan hazamehetünk. A főhadnagy személyesen járt el a Lovasberényben állomásozó orosz katonai parancsnokságnál, hogy számunkra a hazajutáshoz szükséges iratokat megkapjuk. Hazaérkeztünk 24-én, délután 4 órakor. Itthon a rendtársak a következőket közölték velem: 1. Hétfőn (f. hó 19-én) délelőtt a monostorba beállított egy orosz szerzsán azzal, hogy részemre adjanak át neki rendtársaim fehérneműt, dohányt és gyufát. Ok ezt a szerzsánt megismerték, jelen volt a 15-i letartóztatásomnál, így 307
