Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 Március 3., szombat Anzelmmel fent voltunk Selyemmajorban és Herczegfalván. Nagykarácsony-szálloson mentünk keresztül. Ott találkoztunk Reiterrel, aki közölte, hogy Lőrincz intéző Feigliékel átment Baracsra, az ő lakásába. Nem bírta Nagykarácsonyszálláson a lezüllött helyzetet. A puszta tele van oroszokkal [tankokkal és tüzérekkel — Farkas Gábor], Itt is mindenki árkot és bunkert ás. Megnéztük a kápolnát; ismét feltörték. A tornyot figyelőhelynek használják. Az immakuláta szobrot feldöntötték s össze van törve. Az oltáron az oltárszekrény feltörve. A padlásbejáró kinyitva, telefonisták berendezkedtek. A kápolnából lejövet a kapitányhoz mentünk, igazoltatás után kértük, ne bántsák a templomot. Szerinte föltörve találták, ők nem bántanak semmit a kápolnában. Mikor nincsenek benn, becsukják. Hihetőnek látszik, amit mondanak, mivel az egyik katona mutatta, hogyan állította vissza a Mária szobrot, s helyezte vissza az arcból letört részt. Reiter szerint van egy őrnagy, aki a parancsnokokat végigjárta, s kérte, tiltsák meg a katonáiknak a cselédség kifosztását. Uradalmi állat Nagykarácsonyban nincs, talán csak négy bivaly, azok sem bírják az erős igénybevételt. A kapitánynak ezt megemlítettük és kértük, kérje vissza Herczegfalvától az ide való ökröket, hogy tudjunk dolgozni. Nem vállalkozott rá. Antalba mentünk Karácsonyból. Antalmajor is tele van orosszal. Állat egy sincs, mind áthajtották a hét elején Herczegfalvára az új alakulat elől. Herczegfalván vannak az ökreink is, itt csak két bivaly maradt, Gremsperger gazda a helyén van. Innét átmentünk Selyemmajorba, hogy a kapitánnyal beszéljünk, de nem találtuk otthon, benn volt a községben. így mi is bementünk. A második lerohanás óta nem voltam Herczegfalván. Szomorú kép az egész községről. Maga a plébánia a dezoláltság [pusztulás — Farkas Gábor] képét mutatja, a templom is. A plébánia mosókonyhai sarka szédőve, tetőzetén alig van eternit. Ugyanígy néz ki a templom. A torony, a hajó, a szentély fölötti tető összelőve. A főoltárkép is kapott szilánkokat. Benn az egyik padsor fele szétszedve. Különben mikor bementünk, betörő oroszokat találtunk, hiába zárják le, ismételten feltörik. Fölmentem a tornyot közelebbről megnézni. Nem kell újra építeni. A négy sarkon annak idején vasbeton oszlopot húztunk fel, ezek tartják az egész tornyot, s ezek nem sérültek meg. Az orgona szétlőve, két lövedék keresztül ment az orgonán. A hajó középen a párkánynál beszakadva. A betonpillérnek nem történt baja, helyrehozható. A tetőzet romhalmaz. Az egészet újra kell deszkázni és eternitezni. A plébániát is hasonlóan. A gépműhely teljesen feldúlva és kifosztva. Egy esztergapadon sincs fej, mind elvitték, elvitték nemcsak a tartalék részeket, de még a kézi eszközöket is. Hogyan lehet helyreállítani, nem is sejtem? A kapitánnyal két óra körül tárgyaltunk. Nem hajlandó itt hagyni 10 ökörnél többet, tehenet egyet sem. Antalból 5 göbét vitetett át Herczegfalvára; úgy kezeli őket, mintha sajátjai lennének. Hogy itt hagyja-e törzsállománynak, ezen még gondolkodik. Nem hagyja itt, náluk ez a gondolkozás! Nem hajlandó Róbertbe de Nagykarácsonyba sem visszaküldeni az onnét áthozott ökröket. Állítólag tárgyalt a törzsparancsnoksággal, s a stábtól ezt az utasítást kapta. Különben nekünk kiadatott 20 kg darát és 50 kg hántolt borsót. 8-a után küldhetünk gabonát őrletni, s akkor korpát nekünk is, Alberikéknek is ad. Alberiknak írt a kalocsai polgármester felesége. Közölte; Kalocsán teljesen normális az élet, szabad a közlekedés, üzletek nyitva, posta rendes. Az érsek úr gyakran van ebéden az orosz fővezetőknél és vicaverza. Szerinte ez a helyzet a Duna—Tisza közén. Istenem mily irigylésre méltó helyzet, ott talán még vetni is tudnak a tavasszal? Nálunk erre nincs semmi remény, de nincs is rá lehetőség. Sem igáink, sem vetőmagunk, sem munkás embereink nincsenek. Mi fogtuk ki legjobban a háború dúlását. Meddig tart ez még így? Félhatra értünk haza, itthon különösebb nem történt, talán az, hogy az oroszok lementek a kastély pincéjébe s ott szétszórtak minden iratot, egy csomót a községi és folyamőrségi iratokból el is égettek, és ástak is. Alaposabban meg kell nézni a helyzetet s beszélni a kastélyparancsnokkal. A lovas őrnagy a lóállománnyal együtt reggel elment Előszállásról, hogy hová és miért, senki sem sejti? Március 4., vasárnap. Nagyvenyimi helyzet A nap eltelt minden „különösebb baj” nélkül. Itthon voltunk mind az 5-en. Hétfőre terveztem a felső kerületek meglátogatását. Az állatorvossal fél nyolc körül el is indultunk. Szerencsésen eljutottunk Nagyvenyimbe. Az út mentén oroszok álltak, árkot, bunkert, ágyúállást ástak. Ágyúk álcázva voltak a nagyvenyimi út mentén is, az olajgyárnál oroszokat láttam mozogni. Ugyanígy a pusztán is. Embereinkről úgy láttam, a vasút mentén dolgoznak. Nem tetszett a dolog. Bementem Szilárdékhoz, udvaruk tele volt orosszal. Ugyanígy volt a lakás is. Azt sem tudtam, itthon vannak-e? Megkérdeztem az oroszokat, ők mutatták merre menjek. Összezsúfolva találtam a két családot, a Szilárdék egyik kisebb szobájában. A szobából csak az ebédlőn át lehet kijönni, az meg oroszokkal volt tele. Siralmas helyzet. Kétségbe is vannak esve mindnyájan. Helyzetük leverő és siralmas. Mondják, hogy még ebben a szobájukban is voltak oroszok, ott volt a susztermű-298
