Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 Február 7., szerda A déli órákban Anzelmtől, aki Előszállásán volt, azt az üzenetet kaptam, menjek be Előszállásra, lehetséges aznap bemehetünk a lakásunkba. Ebéd után az intézővel bejöttem, az állatorvosékhoz mentem, hogy ott találkozzam Anzelmmel és Sixtussal. Ok négy óra körül jöttek meg, a majorban voltak, ahonnét aznap hajtották el az összes állatot. Maradt vissza 6 rühös állat és kezdetben 6 tehén, de ebből is elvittek később 4-et. Végeredményben maradt két tehén és 5 szopós borjú, anya nélkül. Fél öt körül mentünk a kastélyba, hogy beszéljünk Carassowal vagy helyettesével, s érdeklődjünk, mikor jöhetünk be. Személyesen nem sikerült beszélnünk egyikkel sem, de Solov kapitány azt üzente, éjjel 1-kor jöjjünk be, beenged akkor a szobáinkba. Az állatorvoséknál töltöttük az estét, ott is vacsoráztunk, kicsit le is dőltünk, fáradtak voltunk mind a hárman. Féltizenegy után feljöttünk egy orosz katona kíséretében. Jelentkezésünk után rövidesen jött Solov kapitány, s mondotta, menjünk a szobáinkba, s ott várjuk a reggelt, ők csak délelőtt mennek tovább. Bementünk s kíváncsiak voltunk, mi történt a hálószobánkkal, hiszen ott volt felhalmozva minden ruhanemű. A szoba nem volt feltörve, kísérletezés nyomai látszottak az ajtón. Szóval Carassov megtartotta ígéretének ezt a részét, a templomit nem. Hisszük, nem rajta múlt. Ezzel a bandával nehéz bírni, nehéz közöttük fegyelmet tartani, ha egyáltalán lehetséges. Az irodai kályhán a meleg nyomai mutatkoztak; úgy döntöttünk, ott ülünk fotelokban s várjuk be a reggelt. így is történt, meleg nem volt, de nem fáztunk meg. Reggel fél hétkor Gyuri jelentkezett, már előbb is keresett, kopogtatását hallottuk, szándékosan nem nyitottunk ajtót, hiszen ilyen kopogtatásban az éj folyamán három-négyszer volt részünk, nem reagáltunk egyre sem, viszont ez annak a jele, ha nem lettünk volna szobáinkban, a hálót az éj folyamán feltörték volna. Reggel asszonyok jöttek be a pusztáról, cselédlányaink az irodát és a szalont felmosták, helyet próbáltunk készíteni a többieknek. Valamennyire igyekeztünk elrendeződni. Ebéden az állatorvosnál voltunk, egyenkint ebédelve, és ott is mosakodtunk meg, hiszen mosdásra sem idő, sem alkalom nem adódott. Dél körül Anzelm kiment Róbertbe, hogy Blankáékat és a kisasszonyokat haza hozza. Reggel egyik előszállási cselédet kiküldöttük Kelemenbe, hogy adjon az ottani kapitány két ökrös fogatot. Előszállásról nem tudunk küldeni, mivel nem maradt fogat. A róbertiek a malomban voltak, s az ottani kapitány nem is igen adott volna lisztet. Anzelmék fél 4 körül érkeztek meg nyolcán a két fogattal, meghozták csomagjaink egy részét. Ezeket ideiglenesen elhelyeztük. Vacsorát a Gyuri felesége küldött mindnyájunk számára. Velünk volt vacsorán egy jó érzésű orosz kapitány adjuntánsával együtt. Jól beszéltek mindketten németül, és jó érzésűek voltak. Az éjszakánk nyugodt volt. A kapitány reggel velem jött a templomba, Anzelmék akkorra már végeztek, a kapitány aztán velünk is reggelizett. Az irodámban is, a szobámban is feltörtek az oroszok minden szekrényt. A kint maradt könyveket beszórták az üres könyvszekrénybe, az iratokkal együtt. Egy kazetta fényképalbumot és fényképeket magukkal vitték. Ugyancsak magukkal vittek két divány hátsó belbetétjét. Az összes irodai papírunkat (még a cégjegyzékes levélpapírokat is), amin most írunk, a szemétből szedtük ma össze. Ma csináltunk nagytakarítást. A ruhás szekrényeket ki kellett ürítenünk, hogy a ruháinkat elhelyezhessük, hiszen már csak ez az értékünk van, semmi más. Anzelm 11 óra után kiment Róbertbe, hogy az ott maradt Pongráczot és Kamillt és a kántorcsaládot haza hozza. Délután 3 és 4 óra között várjuk őket. A rendezgetés közben megjelent három nyálas szájú orosz katona, bejött s az íróasztalomon lévő telefonroncsokat zabrálta el. Sixtus összetűzött velük és az automatát megmentette. Dühösen távoztak azzal, hogy este visszatérnek. Egy tiszt jövetele, megváltás lenne ránk. Ha a ruháink nem lettek volna itt, és az irataink, nyugodtabb lett volna a Róbertben való maradás. Itt nem lesz egy n)mgodt percünk sem, s idegeink túlzottan meg vannak viselve. A jó Isten csak nem akar megkönyörülni rajtunk és népünkön. Előszállás rettenetes sokat szenvedett. A puszta még az éjjel is meg volt szállva. Szegény Molnár ács szenved a legtöbbet, mind nála akar megszállni. Felélték egészen. Különben most már a cselédséget kezdik fölélni. Mi már nem tudunk adni semmit, hiszen magunknak sincs, máról-holnapra élünk. Február 12., hétfő A szállást kereső major nem jött vissza, szerettük volna, hogy biztosítva legyen az éjszakánk. Szükségünk is lett volna rá. Ti. a délutáni órákban a GPU [Goszudarsztvennoe Polityicseszkoje Upravlenyie = állami politikai igazgatás — Farkas Gábor ] négy embere jött be hozzánk egy szerzsán vezetésével, végignézett minden szobát és minden szekrényt. Egyik szekrényemben az automatánk egyik tárcsája volt, örömmel kapott rajt, mintha nagy fölfedezést tett volna. Az író és számoló gépeinket is szemügyre vette, kettőt ki is tétetett, s azzal ment el (még a padlást is végig nézve), hogy holnap kocsival jön az író és számoló gépeinkért. 285
