Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f)\ A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 tunk a hálószobámba. Közben annyit még sikerült elérni az őrnagynál, hogy Sixtus benn maradhat Előszálláson egyik cselédünknél - Péter - s másnap az őrnagy még beszél vele. Ezt meg kellett tennünk, valakinek benn kellett maradnia, hogy szemmel tarthassa a kastélyt és a templomot. Csomagolás közben bejött az őrnagy, az ott lábadankodó orosz katonákat kiutasította. Ezek harácsolok, figyelmeztetett, hogy az irodámat is ürítsem ki. Nem volt hozzá semmi kedvem. A katasztert és a telekkönyvet becsuktam a kasszába. Az őrnagy felhívásának részben mégis eleget tettünk, az irodában lévő könyveket és fontosabb iratokat (mi fontos ilyenkor, ki tudná azt eldönteni), bedobáltuk az irodai szekrénybe s azt le is zártam. A szalonban két szekrényt kiürítettünk, egy ruhásszekrényt pedig áttoltunk a hálómba, amint ott szabadult valami kis hely. Közben Anzelmék visszajöttek, fel kellett csomagolni a második autóra. Vittünk, amit bírtunk, s ami eszünkbe jutott, vagy gondoltuk, hogy így menthető. Ruháink tömege reverendáinkkal együtt benn maradt, nem lehetett vinni. Búcsúzásnál ott volt az őrnagy, újból megígértettem vele, hogy a hálószobámat és a templomot nem törik föl. Megígérte. Magam rettenetesen el voltam gyöngülve, az autóra is úgy tettek föl, és szedtek le Róbertben. Legyöngítettek az izgalmak és a hasmenés, amely már egy hete kínzott. Tartottam attól is, szívem fölmondja a szolgálatot s a többinek velem is csak baja lesz. Valahogyan kibírtam. A róberti iskolába azonnal ledőltem egy matracra, s rövidesen elaludtam, ki voltam merülve. Mellém dőlt le Anzelm. Nem törődtünk a hideggel, elaludtunk. Én csak fél hét körül ébredtem. Láttam, hogy Pongrácz is aludt valamit. Kamill és Romhányi intéző egész éjjel virrasztottak. Február 3., szombat Fél 9 körül Anzelmmel felmentünk a róberti főhadnagyhoz, miután már előbb körülnéztünk a pusztán s kértük, hogy a gazdalakást megkaphassuk, az ott lévő orosz dolgokat távolítsák el. Megígérte. Kértünk tejet is, azt mondotta, erre este tud választ adni. Elhelyezkedett a társaság a gazdalakásban, a kántorék és Bognárék belső szobájában, így együtt maradt az egész társaság. Jóska inasommal egy ökrös szánon lementem Kelemenbe. Voltak értékeink, azokat kellett levinnem. Mire megjöttem, meg volt az elhelyezkedés. A főhadnagy nem tudni miért, nehezményezte, hogy az iskolából ökrös szekerek vitték át dolgainkat. Az utolsó transportnál azokat le is állította. A cselédség már kora reggel fölkeresett bennünket; tejet, sült krumplit s kenyeret hoztak. Nagyon szépen viselkedtek. A gazdalakás hideg volt, erősen kellett fűteni. Bélhurutom erősödött, nem voltam jól egész nap. Bognáréknál ebédre megettem egy tányér forró levest, sokat segített rajtam. Kisasszony ebédet főzött az egész társaságnak. Egy-kettőre otthon érezte magát a kis konyhán is. Kelemenből Jóska anyja 4 tyúkot küldött azzal, inkább mi együk meg, mint az oroszok. Zalay egész nap nem jelentkezett. A felesége és fia jött hozzánk délután s jelentették, hogy az ura beteg, a torka fáj, köhög. Fia különben reggel is jelentkezett, és erősen nekimentem, hogy még csak annyi érzés sem volt az apjában, hogy befűtteti az iskolát. Szerencsénkre mi vittünk ki egy zsák vágott fát, az volt éjjel a tüzelőanyagunk. Délután fél öt óra körül a magtárnál voltam, amikor jelentették, hogy megjött az őrnagy. Anzelm is velem volt, így azonnal jelentkeztünk az őrnagynál, aki azonnal fogadott is. Anzelm közölte vele esetünket, s kértük tőle a lakás nyugodt biztosítását. Aztán tejet, húst és lisztet. Azonnal megígérte, s meg is adta, 5 tehén tejét, 3 hízó süldőt és 210 kg lisztet. Köszönettel vettük, ennyit nem is reméltünk. Február 4., vasárnap Anzelm Romhányival bement Előszállásra körülnézni. Magam a pusztát néztem át, az állatokat is. Feltűnő rend volt, az állatok egészen jó karban voltak és rendezettek. Megnéztem a cselédséget lakásaikon. Anzelm ebéd időre jött vissza, s közölte a szomorú hírt, hogy Előszálláson a sekrestyét feltörték, összevissza szórtak mindent. A sekrestye szekrény fiókjait feltörték, nem tudták feltörni azt a fiókot, amelyikben az oltárszentség volt, bár ezt is feszegették. A kelyhek is szanaszét voltak, de nem vittek el egyet sem. Elvitték az oltárterítőket, gyertyákat, purifikatóriumot, 2 pluviálét, egy fekete selymet és az aranybrokátosat, egyből kivágták a selymet, s nagy rendedenséget hagytak. Sixtus Péterrel még aznap délelőtt eltorlaszolták belülről a sekrestyét létrával és egy fenyődoronggal. Carassov majorral Sixtus aznap nem tudott beszélni, így nem tudta neki jelenteni a sekrestye feltörést. Nagyon levert mindnyájunkat az eset, biztosra vettük ezek után a hálószoba feltörését. Február 5., hétfő Reggel Anzelmmel együtt magam is bejöttem Előszállásra, hogy Carassov majorral föltéden beszélnünk kell, hiszen ő biztosított bennünket a templomról és a hálószoba sértedenségéröl. 9-kor már benn voltunk, Pétertől a templomba 283
