Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 oda, mi vonuljunk a két szobába. Rövidesen visszajött az őrnagy, megmutattam neki az irodát; beleegyezett, sőt még azt a kérésünket is honorálni látszott, hogy egyikünk szintén ott aludhasson. így kirámoltuk az irodát, a tanítóság bejött a szalonba, s mi 5-en bevonultunk az én hálószobámba. Nappal a szalonban vagyunk a tanítósággal együtt, éjjel válunk csak szanaszét. Ki vagyunk dobva a konyhából is, edényeinket (főzőt és evőt) fogják és viszik, szóval valóságos életközösségben vagyunk, de olyanban, amilyet Szent Bernât kora sem igen ismert. Az őrnagy beköltözött két kapitánnyal, a csicskásával együtt. Este kissé zajosak voltak, volt nővendégük is, garmofonoztak. A mi edényeinket használják. Eddig használat után visszaadtak mindent. Az irodában vannak az irataink, egyik szekrényben a felső ruháim. Becsuktam a szekrényt s előzőleg az őrnagy megígérte, hogy semmi sem vész el. Csicskása jó fiúnak látszik. A szobát, amint később láttuk, nem tudtuk volna fönntartani, talán sokkal rosszabbak jöttek volna. Tény, hogy az őrnagy eddig kidobott mindenkit. Igen, de mi lesz, ha őket mások váltják föl. Az ajtónk sem csukható, soha sem volt talán bezárva. Az éjszakánk így tömött volt, de nyugodt. Koldusokként élünk egyik napról a másikra. Esszük azt, amit még meg tudtunk menteni. Két napja akar a konyha sütni, a konyhát megközelíteni sem lehet. Tegnap még úgy jutottunk tejhez, hogy tegnapelőtt kint voltunk Anzelmmel a tehenészetben, akkor fejezték be a fejést: tej már nem volt, utána fejettem egy-két tehenet, és egy vödörben Anzelmmel együtt hoztuk be a tejet. Mára ez a tej elfogyott. Megkísérlem délután a hozzájutást. Nem magunk miatt; vannak itt gyerekek, azoknak kell a tej. Tegnap kettő óra körül visszajöttek a kedden elhajtott cselédek és munkások. Lesétáltatták őket Paksra, Kömlődön háltak és onnét engedték őket haza. Fogalmuk sincs, mire való volt ez a kellemeden és hosszú séta. Kimerülve jöttek meg mindnyájan. Január 25., csütörtök. Conversio St. Pauli [Szent Pál megtérésének ünnepe — Farkas Gábor ] Csak elölről tudtunk a templomba menni, a belső udvaron elzárták az ajtót. A két mellékoltárról a felső takarót elvitték. Mise után az oltárokat lebontottuk, s mindent bevittünk a sekrestyébe abban a reményben, hogy azt talán nem törik fel. Ki tudja! Miséztünk a szokott időben mind az öten. Ráértünk elmélkedni; a szó szoros értelmében szobafogságra vagyunk ítélve. Még az udvarra is nehéz kijutnunk. Hogy a hadihelyzettel kapcsolatos-e ez, vagy a generális ittlétével, nem sejtjük. A kommandáns podpolkovnyikhoz leheteden bejutni, az őr nem enged. Azt mondja, nincs itt, pedig magam láttam, amikor leszállt az autóról és fölment az emeletre. Hogy meddig tart ez a helyzet? Tegnap este benn volt nálunk az irodai major. Moszkvai tanár fia, 26 éves és már őrnagy. Szerinte Fehérvár ismét az oroszoké, tegnap foglalták volna vissza. [A hír nem volt igaz. Január 22-én német—magyar kézbe került Székesfehérvárt a német és magyar csapatok március 22-én adták fel. — Farkas Gábor] Az ágyúk hangja viszont közelebbről hallatszik, és szerinte is a front tőlünk 30 km-re van, Fehérvár 56 km. Misézni mentünk, útközben magyarul köszönt egy sofőr, Pesten került egy hete fogságba, s mint sofőrt hozták magukkal. Tegnap gazdájával Tass felé jártak a földvári hídon keresztül, tehát a földvári híd járható. Tegnap délután megnéztük Anzelmmel Külsőmajort. Találtunk ott 2 db malacot, tehát egy nap alatt kiirtották Előszállás gazdaság egész sertésállományát. Tegnap már a cselédségét sem kímélték. Velünk együtt koldusbotra jut cselédségünk, s ha panaszkodunk az orosz katonai vezetőnek, válasza: háború. A kerületekről nem tudunk semmit. Róberti cselédeinket tegnap délután hazaengedték, ill. egyszerűen hazamentek, okosan. A front két-három napig bizonyosan az uradalom területén zajlott. Sokat kellett szenvednie Nagykarácsonynak és Ménesmajornak. Bizonyára szenvedett Herczegfalva is és a felső kerületek. Beláttam, az uradalom végérvényesen feloszlott. A múlt héten még azért harcoltam, hogy a tenyész- és igás állatainkat kíméljék, ma örülnék, ha biztosítanának arról, hogy népünk elkerüli az éhínséget. Bent voltunk [ti. a faluban — Farkas Gábor ] tegnap az állatorvoséknál. Könny szökött a szemembe azon, amit ott láttam; 12-jük számára meghagytak egy fél kicsi szobát, felét 3 orosz telefonista foglalta le. Meleg hely kell nekik, a fűtési lehetőségről nem gondoskodnak, s nem engedik, hogy mi segítsünk. Az állatorvosékat kifosztották még az élelmi dolgaikból is. Szegények 52 napig megvoltak valahogyan, s 53. napon tették őket teljesen tönkre. Az állatorvosné összetört öregasszony, az állatorvos még bírja idegekkel. Istenem! Nem kell ezen csodálkozni, teljesen tönkre téve, s gyerekeikről nem tudnak semmit. Mégis csak ők szenvedtek legtöbbet. Bár a szenvedésből kijutott mindenkinek, cselédnek, gazdatisztnek és a szőllőhegyi népnek, hiszen az is kifosztva van mindenéből. A cselédségről meg kell állapítanom, hogy gyönyörűen viselkednek, és kitartanak mellettünk, megosztják velünk szenvedéseiket. Ok úgy siratják az uradalom feloszlását, mint mi. Érthető, hiszen együtt éltünk s együtt dolgoztunk eddig is, s ők mégis csak tőlünk remélik talpra állításukat. Az éjjelt a kis szobámban már mind az öten fekve aludtuk át. (Öten az én kis szobámban!) Igen, a nagyban viszont nyolcán aludtak. Kisasszonyunk vigyáz a legjobban ránk, s aggódik is értünk. Különös, hogy 6 bírja legjobban idegekkel. 277
