Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 Január 11., csütörtök. Megkértem Kamillt, menjen ki Kelemenbe; nézze meg, mi ott a helyzet; annál is inkább, mert a reggeli órákban kap­tam egy jelentést Kelemenből, amely szerint hízóba való süldőket onnét elvittek, s tényleg elhajtottak 10 db gulyabeli tinót és 3 db igásökröt, tehát a róberti gazda jól figyelte meg a dolgot. Egyben azt az üzenetet is kaptuk, hogy a 10 db gulyabeli marha Előszálláson van. Kamill kiment Jóska inassal. Öt már azzal küldtem, hogy hozza be magával a gulyást, aki megismeri a tinókat. Megjött a déli órákban. A tinót tényleg megtalálták és Voronyin által küldött őrrel a 10 tinót visszahajtották Kelemenbe. A 3 db igásökröt egyelőre nem találtuk meg. Kamill jelentette, hogy a magtárból a búzát viszik teherautóval. Az esetet Anzelm jelentette Voronyin kapitánynak. Megtaláltuk az alakulatot, hogy kihez tartozott. Voronyin megígérte, hogy beszél Nazariatov palkovnyikkal [ezredes — Farkas Gábor], azonban az ígéretnél tovább nem ment. Egyes [egyfogatú — Farkas Gábor ] szánnal a malomba akartam elmenni. Nagykarácsonyba fölvettem az intézőt. Együtt mentünk át Kiskarácsonyba. Antalmajor tele van lovakkal. Selyemmajor alól (kb. fele útról) visszajöttünk, ti. ott találkoztunk Weiterrel, aki Baloghnál volt s 6 közölte, hogy Balogh az ottani malmi őrrel kiment az erdőre megnézni, van-e még fa, ti. fa hiányában a malmot le kell állítani s az a számítása, hogy az erdőről lejön Előszállásra. Erre vissza­jöttem, hogy Balogh-gal föltédenül találkozzam. Találkoztunk is. Délután fél 3 óra körül jött le hozzánk egyes szánnal. Lova teljesen ki volt merülve. Itt megebédelt Kincses István gyakornokkal [gazdasági gyakornok — Farkas Gábor ] együtt. Nála nem volt újság, állatállománya ugyanis már teljesen kipusztított, és a lókórház felemészti az egész gazdaságot. 12 növendék bika volna még ott, azt kellene onnét valahogyan másfelé átterelni. Jelen viszonyok mellett talán Előszállás az egyetlen hely, ahova ez elhelyezhető lenne, hogy megmentsük. Itthon katonák a pinceségből a nagyvenyimi templom fa alkatrészeit tüzelik, annak ellenére, hogy fát adunk tüzelésre, hogy ennek elejét vegyük, tárgyaltam a csoport kapitányával, hogy akadályozza meg ezt a vandalizmust. Megígérte. Közben jelentkezett egy orosz őr, jelentette, hogy 2000 magyar fogoly érkezik Előszállásra, itt fognak hálni; kért elhelyezést. A Külsőmajort jelöltük ki. Azonnal intézkedtem, hogy reggelire gulyást, vagy pörköltet kapjanak és tejet. Va­csorára ezeket már nem tudtuk elkészíteni. Sötétben ugyanis nem engedik enni őket. Fél 5 körül kimentünk Anzelmmel együtt. A foglyok Érd, Tétény és Buda XI. kerületéből valók voltak. Közöttük volt a Standard helyettes vezérigazgatója, Domokos, egy csomó tisztviselő, a Standardtól kb. 54 ember. Érdről kb. 1200 ember. Közöttük volt továbbá a kelen­földi plébánia káplánja: Körmendy, volt tanítványunk, Anzelm osztálytársa és Biats Sándor gépészmérnök, szintén volt tanítványunk. Ez már a második fogolycsoport. Az első csoportból mintegy 40-en megléptek. A mostani csoportból legalábbis az ismerősök közül nem tudjuk, hogy bárki is meglépett volna. A reggelit megkapták. Kint voltunk mind a négyen. 9 óra körül indultak tovább Cece felé. Már egy hétig voltak orosz megszállás alatt, aztán összefogták őket robot­munkára. Teljes fölszerelés nélkül jöttek, úgyhogy nagyon sokat kellett szenvedniük. Vasárnap indultak Érdről, csütörtök délután 3 óra körül érkeztek hozzánk. Kiskarácsonyi utamat azzal kell kiegészítenem, hogy Györgyszálláson tudtam meg, hogy nagykarácsonyi és a kiska­­rácsonyi traktorunk a sárkeresztúri malomban van, legalábbis ez az embereink jelentése. Január 12., péntek Délelőtt kimentem Kelemenhalomba, mivel jelentés érkezett hozzám, hogy 10 tinót és 3 igás ökröt Kelemenből elhaj­tottak. Lement az őr a kelemeni gulyással és a keleti soron Méheséktől a 10 tinót visszahajtották Kelemenbe. A gazda jelentéséből nem tudtam kivenni, hogy milyen ökrök állnak ott. О jelentette, hogy tarka ökrök. Kimentem Kelemenbe, hogy biztosat tudjak. A kelemeni gazda jelentette, hogy a tarka ökröket hajtották el. Erre az orosz őrrel oda mentem. A Keleti soron Nyúzó Horváthék udvarában megtaláltunk 3 ökröt. Voronyinnak ezt jelentettem. О azonnal elment Naza­riatov podpolkovnyikhoz. Ott találkozott Anzelmmel. Elmentek az ökrökért és nagy veszekedés után abban állapodtak meg, hogy a 3 ökröt visszaadják. Ok nem tudtak arról, hogy ugyanazon az udvaron még 20 hízó (sertés) is be van csukva egy fészerbe. Azzal jöttek vissza, hogy hívjunk be béreseket az ökrökért, de akkorára a 3 ökörből csak 2 volt ott és annyit adtak vissza. Estefelé leküldtük az őröket a disznók miatt. Egyik azt jelentette, hogy nem talált disznót, a másik jelentette, hogy 5 darabot talált, három nap múlva azt mondta, hogy ott 15 darab disznó volt. Ez az alakulat azon éjjel eltávozott, elvitte az ökröket és a hízókat. Voronyin autója a hét közepén lement Paksra benzinért. Hátunk mögött leküldte az őrmesterét; onnan utasítás jött, az autóknak búzát kell szállítani Paksra, esetleg a fogatainknak is. Mindjárt kijelöltem Róbertvölgyet. Kértem, hogy vele lemegyünk Paksra, hogy ott Zolotoriov podpolkovnyikkal tárgyalhassunk. Hitegetett bennünket péntektől hétfőig, végre hétfőn lekerültünk Paksra, ugyanakkor jártunk Tolnán is. Pakson már nem találtuk Zoloto-270

Next

/
Oldalképek
Tartalom