Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945 hogy a nagyobb erőszakoskodásoktól megmeneküljenek. Nagyon súlyos nap volt 4-e és 5-e délelőtt. 5-én egy orosz alezredes nyugtatott meg bennünket, egyben adott némileg mentesítő írást. Másnap egy ezredes a kormányzónak és a káplánnak olyan iratot adott, amellyel nyugodtan járhattunk kifelé, és hasznát is vettük. Ha nem vagyunk éberek és nem vigyázunk s nem lépünk fel keményen, nem törődve a ránk szegezett fegyverekkel, a kastélyt teljesen kifosztották volna. így is sok mindent vittek el, de azért maradt annyi, hogy legalább meg tudunk élni. December 6., szerda Reggel jóravaló hadnagy jött be, aki előtt feltártuk a helyzetet. О ezt jelentette kapitányának, aki átjött hozzánk. Velük együtt jártuk át a majort, kezdve a pincén. Azt most is feltörve találtuk. Itt megkorbácsolta a bort vivőket és az ott őrködő orosz katonát. A magtárt lecsukatta, s ajánlotta, hogy függesszünk ki írást, amelyet ők cirill betűkkel el is készítettek: „monostor, szigorúan tilos a belépés” felírással. Aznap délután szállt meg nálunk egy jóravaló ezredes, tőle is kaptunk egy szabad mozgásra lehetőséget adó igazolványt. Ez az ezredes csütörtökre virradóra az óvóhelyre betört részeg orosz katonát kikorbácsolta és lefegyverezte. December 7., csütörtök Legsúlyosabb éjszaka volt. Akkor is megszállt nálunk 3 orosz tiszt, köztük egy zsidó hadnagy. Bejött a kapun egy részeg orosz katona, áld betévedt a konyhára, és mindenáron lányokat követelt. Az egyiknek az orrát be is verte. A leányok szétrebbentek, kettő hozzánk menekült be, de az orosz nem hagyott békét nekünk; kutatta a lányokat. Hárman kimentünk az inasszobába. A berúgott orosz ezt felhasználta; a mi lakásunkba akart betörni. Én Anzelmet és Sixtust kint hagytam; visszaugrottam a szobámba, ráfordítottam a kulcsot, s nem nyitottam ki a legerősebb dörömbölésre sem. Anzelm közben a zsidó hadnagyot felköltötte, aki ugyan be volt rúgva, de felhúzott revolverrel jött. Nyugtatta Anzelmot: engedjük csak be a szobánkba, ha hozzányúl a lányhoz, rögtön lelövi. Erre én kinyitottam az ajtót, bejöttek az irodámba, a szalonba, amely akkor már hálószobánk volt, de ezzel az orosz nem elégedett meg, tovább ment a hálószobába. Annyi időm volt, hogy a lányokat figyelmeztettem, bújjanak el; azok el is bújtak. Elöl ment az orosz, mögötte felhúzott revolverrel az orosz hadnagy, utánuk én. Szerencsére a lányokat nem vette észre, ellenben az éjjeli szekrényemen levő, Zircről elhozott aranyórámat zsebre tette. A hadnagynak aztán nagy nehezen sikerült kituszkolnia tőlünk is, s az ajtón is, de csak másnap reggel távozott. A kerületekről nem tudtam semmit, élnek-e a tisztek [ti. gazdatisztek — Farkas Gábor ] vagy nem; megmaradtak-e, vagy nem? Két itthagyott, menni alig tudó lóval csütörtökön kimentünk Sixtussal [Debreczeni — Farkas Gábor] Nagykarácsonyba. Az út sokáig tartott. A cselédség amikor meglátott bennünket, fellélegzett, azonnal összesereglettek. Jött az intéző is, és a hozzá menekült Feigljózsef, régi segédtisztünk. Sírt mindenki. Az intézőt teljesen kifosztották. Egyik alkalommal élete is veszélyben forgott, de egy jobbérzésű orosz tiszt megmentette. Megtalálták ugyanis katonai kitüntetéseit. A cselédség lojálisán viselkedett. Egy emberként kitartott az intéző mellett. Megmondtam nekik, hogy minden marad úgy, mint volt. Egyelőre az a fontos, hogy az állatállományt megmentsük, tehát azt etetni és gondozni kell. Megértették, megfogadták, eddig megtartották. Nagykarácsonyból átmentünk Nagykarácsonyszőlőhegyre. Ezek is örültek, amikor megláttak. Ok aránylag keveset szenvedtek. Nagykarácsonypusztán a cselédséget nem fosztották ki. A cselédközösbe [cselédistálló — Farkas Gábor] vágó akna 4 cselédnek a tehenét ölte meg. Az ököristállóba vágó akna kárt nem okozott. A szőlőhegyen meglátogattuk Sixtus húgát. Nem történt bántódása, nem fosztották ki. Végig a helyén maradt, csak éjjelre ment el aludni egy szőlőhegyi ismerős családhoz. Sixtus húgától kértünk egy darab szalonnát ebédre. Onnét átmentünk Róbertvölgybe. A tisztilakásnál nagyobb baj nem volt. Otthon voltak, és ez volt a szerencséjük. A cselédség itt is szépen viselkedett. Róbertvölgyből lementünk Kelemenhalomba, ti. a tisztnek isiásza volt, így nem ment le a 4 nap alatt Kelemenbe, csak üzenetet kapott onnét. Kelemenben sem volt nagyobb baj. A lovakat természetesen innét is - mint minden pusztáról — elvitték, kocsikkal, szerszámokkal együtt. A lovakon kívül vittek el ökröket is, befogtak s elhajtottak. Hogy mennyi a hiány, azt ma még nem látni. December 8., péntek Hetényi [József — Farkas Gábor] írnokunkkal mentem Ménesmajorba. Hetényi a legjobb időben, dec. 3-án jött hozzánk szabadságra, s itt is maradt. A cselédség az intézővel [GalassyJózsef — Farkas Gábor] az élen könnyezve fogadott. Az 252
