Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945

Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938-1945

tiszti családtagok hosszasabban vették igénybe az itteni szállást.

Október 15-én a rádióból hallgattuk Horthy kormányzó úr proklamáció) át a fegyverszünetről. A kastélyban állomásozott ekkor a dunaföldvári hídfő parancsnoksága (Matolcsy Elek vezérőrnagy, aki október 12-től október 30-ig látta el a solti védelmet). A csoport megjelenésével ránk nyugodtabb napok virradtak, annál is inkább, mert Matolcsynak is az volt a fölfogása, hogy Előszállást ki kell üríteni, minden felesleges katonai csoportot tovább irányítani, és a menekülők áradatának véget vetni. Kastélyunk a Duna-védelmi vonal főhadiszállása lett. Nap mint nap magas rangú tisztek érkeztek ide. Kastélyunkban szállt meg a többi közt Major (Jenő) vezérezredes [a 2. hadsereg parancsnoka. — Farkas Gábor], Markóczy (János) altábornagy [a 3. hadsereg 7. hadtestparancsnoka. - Farkas Gábor], Heszlényi (László) vezérezredes [Baja—Vác közötti Duna-védelmi vonal parancsnoka. — Farkas Gábor], Magyary-Kossa altábornagy. Magyar és német tisztek állandóan változtak.

Rövid ideig tartó nyugalom után mind jobban lehetett hallani a Duna másik oldalán zajló front felől a harci zajt. (Az uradalmi ácsok a nagyvenyimi templom tetőzetéről látták az ágyúk és a tankok torkolat tüzeit.) November 1-én (Matolcsy megsebesülése után) váltotta fel Kesseö vezérőrnagy csoportja [a 3. hadsereg 7. hadtest tisztikara. — Farkas Gábor], Kastélyban elhelyezett törzstisztek új személyekkel gyarapodtak, akik riasztó híreket terjesztettek a dunaföldvári hídfő állásáról. Az előszállási térség közvetlenül a front mögött volt, ezért ezt többször átfésülték.

Adatok szerint orosz partizáncsoport tevékenykedett a térségben, magyar-német katonai alakulatok vonultak a front irányába, ellenséges repülők a vonatszállítmányokat támadták. Egy ilyen alkalommal Előszállás és Ménesmajor között (az új vasúti hídnál) egy vonatszerelvényt támadtak meg, amely során 5 halott és 10 súlyosan sebesült lett, kilőttek két mozdonyt. Október utolsó napjaiban Előszállás területén az iskolákban hadikórházakat rendeztek be.

Kesseö vezérőrnagy részéről mindig a legnagyobb megértést tapasztaltuk az uradalom iránt, még szállítóeszközökkel is segített bennünket.

November első hetétől kezdve fenyegetett az uradalom kiürítése. A katonai parancsnokok számos esetben felszólítottak bennünket a mozgatható értékek elszállítására. Ekkor éltük át a legnehezebb órákat, és nem egyszer a fejünkkel játszottunk a kiürítési rendelkezések útvesztőjében. [A kiürítési kormánybiztos az uradalmi vagyon elszállításával a jószágkormányzót bízta meg. — Farkas Gábor] November második felében rá kellett szánnunk magunkat arra, hogy vontatott ütemben bár, de hozzáfogjunk az uradalom állatállományának menekítéséhez. Ezt formailag tettük meg, Zircre, Szentgotthárdra (az ottani apátságba és a majorokba) ellátási cikkeket küldtünk. A II. hadsereg 320 állatot vásárolt, bár az árát nem fizette meg, és mintegy 100 darabot a kiürítést végző (Állatforgalmi Központ embereivel járó) német küldötteknek adtunk át. Ugyancsak kiszolgáltattuk (a németek ismételt és erőszakos sürgetésére) az előszállási uradalomba menekített (1000 darab) kalocsai káptalani és a Nemes grófi birkaállományt. Vagonokban szállítottunk Zircre 20 db növendék bikát. Ugyancsak menekítés címén küldtünk rendházainknak (Székesfehérvár, Baja, Pásztó, Budapest) hízókat, lisztet és egyéb élelmicikkeket. A nagyvenyimi olajgyárból csirizt és keményítőt.

A hadiesemények katasztrofális gyorsasággal közeledtek. A földvári hídfőt egész szűk térre szorították: november

11-én a magyar csapatok feladták Soltot, e nap délután felrobbantották a kishidat. 12-én hajnali negyed 5-kor a nagyhidat robbantották fel a németek. [Más forrás szerint a hidakat magyar utász alakulat robbantotta fel. — Farkas Gábor] A védelmi állásokat november 13-ról 14-re virradó éjszaka szüntette meg a magyar parancsnokság. A sziget továbbra is magyar kézen maradt.

Röviddel ezután Kesseö vezérőrnagy (törzskarával együtt) Herczegfalvára tette át támaszpontját. A kastélyban Halász alezredes maradt. November 14-én nálunk ebédelt Beregffy [Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter — Farkas Gábor], Vele kemény purparlém volt a kiürítésről, a dunaföldvári híd felrobbantásáról, a háború továbbviteléről, a zsidók lemészárlásáról. Jelen volt az ebéden Major vezérezredes, Kesseö tábornok is.

Az őszi munkálatokat késleltette a járművek, fogatok katonai szállításokra történő igénybevétele, a lovak, cselédek katonai behívása. Az idő sem volt kedvező, csapadékos az ősz. A cukorrépamunkások nem jelentkeztek; az országban négy helyen is próbálkoztunk munkásokat szerződtetni. Segítésként igénybe vettük az 520 főnyi levente csapatot; velük sikerült letörni a tengerit, kiszedni a cukorrépa egy részét. (A másik fele jelenleg is a földben van.) Az őszi vetést befejeztük, de a mélyszántás elmaradt. Az uradalom termelő munkáját megbénította a vasút hadicélú igénybevétele; tejet alig tudtunk Budapestre szállítani, jobbára azt is tejszín alakjában. Töretlen maradt Róbertvölgyben 50 hold, Simontornyán 40 hold tengeri.

Az uradalom felkészült az elkövetkező nehéz időkre. Bár a közel 20 ezer textiljegy nagyobb részét nem tudtuk beváltani, mégis sikerült annyi szövetet szerezni, hogy abból a cselédség és az aratók egy része egy öltöny ruhához jutott. Ugyancsak szereztünk a summások részére flanel anyagot, és a cselédeknek és az aratóknak bakancsot. A nagyobb családok között kiosztottuk a kastélyban levő cipőkészletet, Kiskarácsonyban felvágattuk a borkészlet jó részét; minden családos cseléd egy pár féltalphoz jutott. November végén pesti házunknak 2 teherautóval élelmiszert szállítottunk.

250