Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (fjr. A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 Zéman nem tanúsított megbánást, sőt kihívóan viselkedett. 1925. november 1-ig Kokasdon akart maradni a tiszti lakásban. Javadalmat 1925. július 21 óta nem kapott, annak kiszolgáltatását azzal az indokkal kérte, hogy november 1-jén távozik. A Sohár Árpád felügyelete alatt álló Nagykarácsonyban a magtárból 260 mázsa búza hiányzott. Ez egyértelműen az intéző felelőssége volt. Felrótták neki, hogy két uradalmi tulajdonú lovat eladott rokonának, továbbá 120 kg zsírról nem tudott elszámolni. Mivel Sohár 5 éve betöltötte a nyugdíjkorhatárt, most el kellett engedni a szolgálatból, de úgy határoztak, hogy a hiányzó 260 mázsa gabona árát térítse meg. Sohár a gazdasági tanács határozatát elfogadta. Az uradalom engedélyezte, hogy Sohár a tiszti lakásban maradhasson, de földilletményét nem kapta meg. Az uradalom 1926. január 1-jétől minden hónapban levont a nyugdíjából 10%-ot gabonatörlesztés címén. 1920-ban Grohmann a juhok leltározása során 12 darabot a szérűskertbe hajtatott, így azokat a leltározók nem számlálták meg. A nyilvánvaló szabálytalanságra Grohmannt Kellner gazda figyelmeztette. 1921-ben a gazdatiszt a 12 juhot saját tulajdonként adta el. 1925-ben Zemanek vizsgálatakor fény derült Grohmann szabálytalan intézkedéseire is. Ekkor tudomására hozták, hogy szolgálatát befejezettnek tekintik. 1925. január 1-jén eltávolították Erdélyi Gyulát, altit renitens magatartása és hivatali elöljáróival szembeni tiszteletlenség miatt nem alkalmaztak tovább. Erdélyire Wéber Márton apát is emlékezett, aki vele szemben impertinens volt. 1925. január 1-jén érte el a nyugdíjkorhatárt Englesz Péter ménesmester. Az uradalomban elkövetett gazdasági szabálytalanságok az apátságot a javadalmak felülvizsgálatára késztették. Elsősorban a gazdatiszti javadalmazást kellett felülvizsgálniuk, korrigálniuk. Az 1924. november 4-i gazdasági tanácsban megállapították, hogy a gazdatiszti javadalom értéke a háború előtti időkhöz viszonyítva 33%-kal visszaesett. 1913-ban a fizetés a természetbeni juttatásokkal együtt évi 4470 korona, az inflációs években 3218 korona volt. 1924-ben inflált korona volt érvényben. A pénzjuttatást 1925. január 1-jével havi 1 millió koronára emelték, és rendezték a gazdatiszti nyugdíjakat. Az éves tiszti nyugdíj 2450 korona volt, melyet a rendi nyugdíjintézet megalakításakor, 1903-ban vezettek be. Ez az összeg az inflációs években tarthatatlanná vált, az összeget 100%-kal megemelték. Módosították a szolgálati időt. Az eddigi 40 év helyett 35 évben állapították meg a gazdatisztek szolgálati idejét. Az új szabályozást 1926. január elején vezették be. A gazdatiszti juttatásokat 1926-tól ismét rendezték. Mindenekelőtt a gyermeknevelési segélyt emelték. Eddig azon családok, melyeknél 2 középiskolás gyermek volt, 1 mázsa búzát kapott. Ezt a juttatást megszüntették, helyette 30 aranykoronát adtak. (Egy aranykorona ekkor 15 ezer papírkoronát ért.) A gazdatiszt a segédtiszt élelmezéséért természetbeni juttatást kapott (havi 12 kg birkahúst, 50 aranykorona értékben). A pengő 1927. január elsején lépett érvénybe. A gazdatiszteknek 1927 után 2 ezer P fizetés és illetményföld (10 hold szántó és 2 hold kert) járt. A segédtiszt lakást, élelmezést, fűtést, havi félmillió koronát és évente kétszer ruhapénzt kapott. Az inflációs években a segédtiszti pénz évi 12-16 millióra is felugrott. A kormányzóság a segédtiszt irányítása alatt lévő gazdasági egység eredményessége alapján jutalékot adott. A tiszti nyugdíjasok azonban a rendezett juttatással nem voltak elégedettek. Laszlovszky volt intéző (Szántón, majd Előszálláson) perelte az uradalmat emiatt, a pert azonban elvesztette. Zemanek is kereste apát urat; levélben azt írta, hogy elbocsátása óta két és fél év telt el, pénzét elköltötte, és teljes nyugdíjat kért a fél kegydíj helyett. A kérelem nem talált meghallgatásra. 1929. október 31-én tárgyalták a gazdatiszti nyugdíj több elemét. A 35 éves szolgálati időt jóváhagyták, de olyan módosítással, ha a gazdatiszt betölti 60. életévét és nincs meg a 35 éves szolgálati ideje, abban az esetben is nyugdíjba küldik; 60 éves korára a gazdatiszt elveszíti mozgékonyságát, amely a gazdaságban a vezetőtől elvárható. A nyugdíj szabályzatot a Kultuszminisztérium módosítva fogadta el, és fenntartásai voltak a hercegprímásnak is. Esztergom szerint a súlyosbodó gazdasági helyzet miatt a gazdatiszti fizetés teher volt az uradalomnak. A nyugdíjszabályzat összhangban állt az állami alkalmazottak nyugdíjával. Amennyiben az állam a nyugdíjat csökkenti, differencia keletkezik állami és az uradalmi nyugdíj között. Az apát válaszában tudatta a prímással, hogy ebben az esetben az uradalom is csökkenteni fogja a nyugdíj összegét. Az uradalmi központban, Előszálláson öt gazdatiszt működött:Vukits József, Perneszy Dezső, Zalai Kálmán, Gallassy Lajos, Weiter Károly. Néhányan a községi vezetésben is szerepet kaptak, mint a képviselő-testületi tagok vagy a mezőgazdasági bizottságban tevékenykedők. Vukits József 1904-ben elvégezte a magj^aróvári gazdasági akadémiát, segédtisztként került alkalmazásba. 1915-ben Bernátkútpusztán működött, de később, a háború utolsó esztendejében az előszállási kerület intézője lett, itt működött az 1930-as években is. Az előszállási intéző ekkoriban még Zalai Kálmán volt, aki a keszthelyi gazdasági akadémiát 1906-ban végezte el, és 1918-tól működött a kerületben. 1929-től működött segédtisztként az előszállási kerületben Reiber Frigyes, aki tanítói végzettséggel rendelkezett, de a magyaróvári gazdasági akadémián is oklevelet szerzett. A selyemmajori és antalmajori gazdaságot Göttmann Andor, a kisvenyimit Perneszi Dezső, a mélykútit Rónai 240
