Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 földmunkásnak, 330 ezer törpebirtokosnak. Ezek számára ki kellene sajátítani a 100-500 kát. holdas gazdaságokat; és ezzel további 2 millió kát. hold föld kerülhetne felosztásra. Az 50-100 kát. hold közötti gazdagparaszti és úri birtokok 1 millió 36 ezer holdat tettek ki, ekkora területen 50 ezer földmunkást lehet foglalkoztatni. A 20-50 holdas középparaszti gazdaságok területe 2 millió 172 ezer hold, amely 40 ezer embernek tud életlehetőséget biztosítani. Összegezésében megállapította, hogy 480 ezer család számára teremthet a létrehozandó kisbirtok életlehetőséget, míg a többi, alsó kategóriákban munkalehetőséget lehet nekik nyújtani, ha a 20-100 hold közötti birtokokon intenzív mezőgazdasági művelés, árutermelő gazdálkodás valósul meg. Fennmaradt mintegy 250-300 ezer földmunkás, akik a mezőgazdasági művelésből kiszorultak. Nekik a mezőgazdasági ipari üzemekben lehetne munkaalkalmat találni, és ezért szükséges új üzemeket létesíteni. Vidéken a mezőgazdasági ipar nem rendelkezett olyan kapacitással, hogy a felesleges munkaerőt felvegye. Egy cukorgyár éves munkásvolumene mintegy 130-150 fő volt, és a gyártási idő alatt szökött fel a létszám 600-700 főre. A cukorgyár nyersanyagellátása (a cukorrépa termelése) 6-7 ezer munkást igényelt a kampánymunkák idején. A kendergyár munkásgárdája évente 120 fő volt, a kendertermeléshez 600-700 munkás kellett, ha egész évi munkára rendelkeztek be. A szeszgyárakban átlag 20, az olaj- és keményítőgyárakban szintén 20 fő körüli volt a munkaerő-szükséglet. A gőzmalmok 4-5 fő munkással működtek. Szükségessé vált a mezőgazdasági ipar infrastruktúráját létrehozni, de ehhez a birtokosok nem rendelkeztek tőkével. Az állattenyésztés fejlesztése (göbölyhizlalás, tehenészet) a nagybirtok jövedelmező üzemága volt. Ezen a téren jelentős munkáselhelyezésre volt lehetőség. 10 hízómarha vagy 10 tejelő tehén gondozása egy család egész évi megélhetését biztosította. Ha 100 ezerrel több tejelő tehenet állítanának be a gazdaságok, akkor 10 ezer munkással többet lehetne ebben az ágazatban foglalkoztatni. A sertéstenyésztést és hizlalást leheme fokozni. El kell érni, hogy a magyar mangalica sertés kivitele duplájára emelkedjen. A magyar sertésexport 1938-ban félmillió sertésből állt, ámenéiben 1 millióra sikerülne az exportot emelni, Magyarország ellátná egész Európa zsírszükségletét. A többlettakarmányt a birtokok megtermelnék (900 ezer mázsa takarmánygabonát, répát és 750 ezer mázsa tengerit). A takarmánygabona és tengeri termelése kiválthatná a világpiacon nem keresett magyar búzát. (Csak a tengeriföld 400 ezer holdat igényelt.) A sertéstenyésztésben egy munkásra évi 70-80 munkanap esett, ami 20-22 ezer főnek nyújtott foglalkoztatást, viszont a többlettakarmányok termeléséhez 80-100 ezer munkásra volt szükség. A kisbéried rendszer kiterjesztését eleve elhibázott lépésként értékelte. A kisbérlet nem ad tulajdonosi magatartást, mert a kiszolgáltatottságot növeli a bérbeadó irányában. Ugyanakkor a bérföldeket kizsarolják, mert a kezelő tápanyag-utánpótlásra nem is gondol. Politikai szempontból is elhibázott lépés, az 1848 előtti jobbágyvilágot idézi fel; csak nem kilencedet vagy tizedet fizet a bérlő, hanem a termés nyolcad-, heted-, hatod részét adja a tulajdonosnak. Mivel a kisbérlők saját gazdasági tevékenységükkel foglalkoznak, kiesnek az intenzív munkásgárdából, a nagybirtokon munkaerőhiány lép fel. Egyetértett a felszólaló a földjuttatás fokozatosságával. Nem lehet a teljes területet, millió holdakat egyszerre odadobni az igénylőknek; ebből politikai és gazdasági káosz keletkezne, de évi 100 ezer hold parcellázása ésszerű megoldás. Ennek a gyakorlati és adminisztratív részét simán le lehet bonyolítani. A 100 ezer hold kisajátított terület ára 60 millió P, melyből a megváltást szenvedők kezéhez 30 millió jutna. Egy hold kisajátított föld ára 600 P volt. Azon a véleményen volt, hogy a juttatottakat megfelelően szelektálni kell: csak azok kapják meg az ingatlanokat, akik azt meg is érdemlik, kifizetik a föld árát. Neki tanulságul szolgált az 1920. évi reformfolyamattal kapcsolatos zűrzavar. Részt vett az előszállási uradalomban végrehajtott földreformban. Azt tapasztalta, hogy a földek árát a juttatónak zöme kifizette, míg a másik rész akkor sem törlesztett, amikor keresete volt. Javasolta, hogy a megváltást szenvedők birtokáról helyzettanulmány készüljön. Ez mintegy 2 ezer birtokot érintene, de felmérés szükséges azokról a községekről, illetve településekről, amelyekben a juttatónak élnek. így el lehetne kerülni az 1920. évi földreform során keletkezett anomáliákat. A birtokosok a legsilányabb földjeiket adták át felosztásra, azokat is 12-20 km távolságban a településtől. A juttatónak ez esetben a távolság miatt nem tudták művelni a szalagparcellákat. Sor kerülhetne cserebirtokok kijelölésére. Azokban a népes községekben, melyekben kevés, vagy egyáltalán nincs kisajátítható birtok, igénybe vehetők azok az ingatlanok, melyek a törvény szerint nem esnek a kisajátítás hatálya alá. Ebben az esetben cserebirtokot kellene felajánlani. Léteztek ilyen birtokok az országban, mert nem minden uradalmi föld kerül kisajátításra. Az volt a véleménye, hogy birtokost könnyebb áttelepíteni, mint egy telepes falut létesíteni. A birtokos a csereterületen megkapná mindazon értékeket, köztük az épületeket, melyeket saját birtokán hagyott. (Az épülettőke általában a telektőke 20-30%-a volt.) Reményét fejezte ki, hogy a nagybirtokokról a kisajátítás során feleslegessé vált cselédállományt nem bocsájtják el. A cselédházakban maradó lakosságot napszámosként, summásként, aratómunkásként lehet a nagybirtokon foglalkoztatni, de az állattenyésztés ki terjesztésével konvenciósként is lehet alkalmazni. A felszólaló végül az egyházi vagyon kérdésével foglalkozott. Ismeretessé vált egy olyan reformtervezet, amely 238