Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938—1945 nyilatkozata is pozitív kicsengésű volt a döntést előkészítő értekezletek után. Vevő is jelentkezett; Gyurits ügyvéd a birtokért 1 millió 200 ezer P-t ígért 1934 elején. A szántói birtok 1918-ban 1241 kát. hold. A gazdálkodás 3 majorban folyt. Szántón 600, Apátmaróton 641 kát. hold föld volt, Macskáspusztán a 200 holdas erdő mellett rétek és legelők voltak, de létezett egy 4 holdas szőlő, kitűnő oltványokkal beültetve. 1917-ben a bortermés 90 hektoliter lett. 1940-ben Hagyó Kovács feljegyzése szerint a szántói birtokon 6 hold gyümölcsöst, 3 hold konyhakertet és 2 nagyméretű üvegházat talált. A savanyúvízforrás melletti Erzsébet-parkban 4 ezer cserje, 2 ezer díszfa tette kellemessé a környéket. A birtokban ekkor is Horák bérlő ült. A szántói birtokot Hagyó Kovács és Baranyai Justin 1932-ben meglátogatták. Meglepetve tapasztalták, hogy az apátmaróti 200 holdas erdőt letarolták; a vágást az állam rendelte el, a fát eladták. A kapott összeget a pozsonyi Centralna Sprava — Zirci Apátság folyószámlájára helyezték el. A második látogatásra 1936-ban került sor. Erre Hlinka páter rózsahegyi plébános egy levele szolgáltatott alapot, melyben a szántói birtok megvételét vetette fel. Adolf apát az eladástól nem zárkózott el, hiszen a birtok után jövedelem az apátsághoz nem folyt be. Egyeztetés után, 1936. november 3-án Hagyó Kovács tárgyalt a város polgármesterével, főjegyzőjével és Hlinka páterrel az eladásról. (Hlinka nemzetellenes tevékenységével hívta fel magára a hatóságok figyelmét. 1907-ben Rózsahegy melletti szülőfalujában kisebb templomot épített, melynek felszentelését magának vindikálta. Ehhez ragaszkodott a falu tót lakossága is. A szepesi püspök azonban a benedikációra egy kanonokját küldte, akit a lakosság nem engedett be a faluba, és ebből népmozgalom keletkezett. A csendőrség közbelépett, sebesültek, halottak maradtak a tett színhelyén. A bíróság lázítás miatt elítélte Hlinkát, aki három évet ült a szegedi Csillagbörtönben. Kiszabadulása után a tót nemzeti mozgalom vezére lett, és 1912-ben megalapította a Szlovák Néppártot, amely szélsőségesen nacionalista törekvéseiről lett hírhedt. (Ez a párt kiáltotta ki az önálló szlovák államot 1939. március 14-én. — Szerk.) Hagyó Kovács a politikus papot nem jellemezte negatívan. Leírásából tudjuk, hogy Hlinka aszketikus alkat, tiszteletet parancsoló személyiség volt, akiért szlovák hívei rajongtak. 1920 után Rózsahegyen kultúrpalotát épített, ahová a városi közintézményeket telepítette. (Hlinka a cseh impérium alatt egyházi karriert érhetett volna el: felajánlották neki a szepesi püspökséget, de nem fogadta el.) A birtokkal kapcsolatos adásvétel több időt vett volna igénybe. Hlinka páter halála (1938) ezt késleltette, de az eseményeket a közép-európai változások is hátráltatták. Megszűnt a csehszlovák állam, megalakult Szlovákia. Teleki Pál miniszterelnök telefonon érdeklődött Hagyó Kovácstól, hogy a szántói birtokkal kapcsolatban mi az apátság álláspontja? Ha a birtokot vissza akarja kapni, akkor adatokat kér a birtoklás történetéből. Azt ő is tudta, hogy a szántói birtok egykor a pilisi apátságé volt, és arról Zirc a cseh impérium alatt nem mondott le. Hagyó Kovács másnap az apáthoz utazott a miniszterelnöknek küldendő adatok ügyében. Ez 1939. február 5-én történt. Hagyó Kovács látogatása alkalmával Werner apát már súlyos beteg volt, és este 8 órakor meghalt. Hagyó Kovács a kérdést Kiss Albin zirci perjellel beszélte meg. Ennek lényege az volt, hogy „a miniszterelnök támogassa a birtok visszakerülését”, amit a miniszterelnök Hagyó Kováccsal folytatott telefonbeszélgetés során meg is ígért. Időközben diplomáciai csatornán a szlovák központi szervek kérték a magyar kormányt, hogy a szántói birtok maradjon szlovák területen, mert arra a nagyszombati püspökség tart igényt. Nagyszombat ez ügyben Rómához fordult. Onnan az a válasz érkezett, hogy a zirci apátság és a nagyszombati püspökség egyezzen meg a birtokról. Ezt a pápai brévét azonban Serédi hercegprímás kapta meg, aki erről nem tájékoztatta Zircet. Hagyó Kovács 1940-ben felkereste Jantausch püspököt, és a brévé létezéséről tőle értesült. Mindez a tárgyalásoknak más irányt adott, nem volt remény többé a birtok visszaszerzésére. Visszaútban Hagyó Kovács Esztergomban átvette a pápai brévét, illetve annak másolatát. A háborús évek, továbbá az 1944—1945. évi események a kérdést véglegesen levették a napirendről. A háborús évek alatt Hagyó Kovács apáti jóváhagyással dolgozott a szántói birtok visszaszerzésén. Pozsonyban megbízható ügyvédet fogadott, Gyurits Emilt, aki az ügyet szemmel tartotta. Hagyó Kovács gyakorlatilag készült a szántói birtok átvételére, instruálására. Erre készítette fel fiatal és tehetséges gazdasági szakemberét, Lőrincz Árpád segédtisztet. Mivel belátta, hogy az állami beavatkozás reménytelen, ezért egyéni akciókba kezdett. Ez azonban a magyar külügyi hatóságok előtt visszatetszést keltett; a külügytniniszter kérte, az irredenta akciókat hagyja abba. Próbálkozásai a következők voltak: Kovács László, a jószágkormányzó unokaöccse, magyar határvadász alakulatnál szolgált. Hagyó Kovács megkérte, intézze a megszállást a helységekbe úgy, hogy Szántóra az ő alakulata kerüljön, és erről neki értesítést küldjön. Adolf apát úr 1938. október 31-én meghatalmazó levelet állított ki a 22. gyalogezred, aknavető század karpaszományos őrmesterének melyében leírta, hogy „a zirci apátsági tulajdonában levő hontszántói és apátmaróti birtokok, a szántói savanyúvízforrás ügyében tegye meg a szükséges lépéseket és a birtokok üzemére vonatkozólag belátás szerint intézkedjék. ” Egy volt bajai diák a határkiigazgató bizottság tagjaként ígéretet tett, a szlovák—magyar határt a Léva—Ipolyság között húzódó törvényhatósági úttól (annak mintegy 3 km-es szakaszán) eltolja a Bur-patakig. Ezzel a birtok magyar területre került volna, de a tervek nem sikerültek. Ekkor Hagyó Kovács irredenta propagandába kezdett. Lévára utazott, ott egy szállodában ütötte fel irodáját. Innen adták ki a röplapot, melynek értelme az volt, hogy Szántó és környéke tiszta magyar 235
