Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. IV. rész: 1938 - 1945
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. TV. rész: 1938—1945 712 állatból állt a juhállomány. Ebből 3694 a bárány, a többi 11 ezer 19 állat pedig különböző évjáratú volt. Eladhatatlan volt a hizlalt ürü, ezek hizlalásával felhagytak. Korábban általában 900 ürü került hizlalásra. 1935-ben mindössze 160, azonban ennek értékesítése nehézkesen történt, mert kilogrammonként 41 fillért adtak értük. A juhászaiban az 1940—1941. gazdasági évben fajtaváltásba kezdtek. A pécsi püspöki uradalomból (Püspökpusztáról) anyatörzset vásároltak, majd a Csanádi püspökség juhászatából 380 cigája fajta durvagyapjas juh került Előszállásra. Ekkor már nem volt annyira keresett a merinói juh, amely finomgyapjút adott. A gyapjúfeldolgozás technikai fejlődése lehetővé tette a durvagyapjú-feldolgozást. A durvagyapjú ugyan olcsóbb volt, de a cigája fajta juh nagyobb gyapjúmenynyiséget adott, és nem volt annyira érzékeny a szinte minden esztendőben fellépő betegségekre. Legalábbis 1940-ben így gondolkodtak. Tömegtakarmány termesztése Az állattenyésztés intenzív szakaszában szükségessé vált a szántóföldi tömegtakarmány termesztése. 1929-ben 6 ezer kát. holdon termeltek takarmányt, ebből 2600 holdon pillangós növényt: lóherét, lucernát; a többi területen egynyári növényt, legnagyobb területen a zabosbükkönyt. 1932-ben az uradalom takarmányt vásárolt (110 vagon festett búzát, 100 vagon tengerit és abrakot), és 300 vagon abrak érkezett még Romániából. (Az uradalomban levő viszonylag nagyszámú állatállomány lehetővé tette, hogy a földeket 3 évenként trágyázták. Erre 1928 után került sor. 1934-ben 4570 kát. holdat terítettek be istállótrágyával.) 1923-ban a réti szénán kívül 4100 kát. holdon termeltek takarmányt (lucernát, zabosbükkönyt, baltacímet, kölest, mohart). Réti szénát 1437 kát. holdról kaszáltak. Ebben az évben azonban nem termett megfelelő mennyiségű takarmány, így még 1923 őszén vásároltak tengerit, árpát 4572 mázsát, és télen feletették a szalmát, töreket és a polyvát. Tavaszig az állatállományt sikerült átmenteni, de leromlott állapotban, lesoványodva érték meg a tavaszt, amikor legelőre mehettek. Különösen a rideg marhák soványodtak le. 1931-ben ismét gyenge lett a takarmánytermés. Az egész Dunántúlon szárazság volt; csak a Tisza-vidék termése volt kielégítő. Piacra alig vittek tengerit a gazdák, annak ára megfizethetetlen volt: 18 Р/mázsa. A jugoszláv és román tengeri ára 10 P volt mázsánként. 1931. december elején 60 vagon román tengerit vett az uradalom, majd 1932 nyaráig további 100 mázsát. Az import tengeri beáramlásakor a földművelésügyi kormányzat importkorlátozást vezetett be. Az uradalom vezetői szerint Purgly Emil aTisza-vidék érdekeit képviselte a korlátozással, mert birtoka ezen a vidéken volt. Az előszállási uradalom vásárolt még 293 vagon tavaszi abrakot, közte 111 vagon eozinált (festett) búzát, amely alkalmas volt állatok takarmányozására. A következő esztendők időjárása kedvezőbben hatott a szántóföldi takarmánytermesztésre. Az 1932—1933-es gazdasági évben az esők tavasszal (még az első kaszálások előtt) bőségesen öntözték a réteket, legelőket és az elvetett szálastakarmány-növényeket. Az 1922—1923. gazdasági évben harmados részért műveltettek 326 hold répát. Az 1923. évi tavaszi aszály a terméseredményt csökkentette, de az esők után a növény ismét kivirult. A rész kiadása után az uradalom 30 ezer 495 mázsa répára tett szert, mellyel az ínséges tél folyamán az állatokat takarmányozták. A legelőterület csökkentése és ezzel párhuzamosan a szántók és rétek kiterjesztése a 20-as és 30-as évek gazdálkodásának egyik törekvése volt. 1928-ban felszámolták a 120 kát. holdat kitevő ugarterületet, elkezdték a ménesmajori 600 holdas legelő átalakítását. Ebből 300 holdat fás legelőnek hagytak meg, míg a többi részen, a „nagyvenyimi út nyugati oldalán szántóföldet alakítottak ki”.6 1941-ben az állattenyésztési keretek megmaradtak, de a juhászati ágazatot átrendezték. Kelemenhalomból a bárányokat és az anyák egy részét tenyészanyagként eladták, helyükbe nagyvenyimi falkából 400 anyát, 100 nőstény toklyót és 100 nőstény bárányt helyeztek. Ugyancsak Nagyvenyimből került Kiskarácsonyszállásra 120 anya, 260 jerke toklyó és 70 nőstény bárány. A kiskarácsonyszállási Aujeszky-betegséget nem tudták gyógyítani. Nagyvenyimre és Kokasdra vitték át az összes cigáját. (A cigájaállomány mintegy 800 állatból állt.) Kokasdra a nagyvenyimi ürük kerültek. 1941-ben abraktakarmány hiánya miatt felhagytak a göbölyhizlalással. Az igáslóállomány a katonai lóátvételek következtében leapadt: a katonaság 82 igáslovat vásárolt meg, kocsikkal és szerszámokkal. Az igáslóállományt a ménesből csikók befogásával pótolták. Az igásökör-állomány is csökkent, Gulyamajorban 12, Kokasdon 30, Határvölgyben 24 állattal lett kevesebb. Fenntartották a tehenészetet, a sertéságazatot. A következő állatbetegségek fordultak elő. Az augusztusi hőségben 6 ló hőgutában megbetegedett; kettő elpusztult. A selyemmajori tehenészetben vetélés fordult elő. A szopósborjak között ragályos tüdőlob lépett fel. Lépfene ellen 2242 szarvasmarhát oltottak be. Szórványosan észleltek májmételyes megbetegedéseket (Előszálláson, Gulyamajorban, Róbertvölgyben). Kisvenyimpusztán az ellési időszakban vérhas lépett fel, mely 160 bárány elhullását okozta. A sertéstenyészetben paratífusz pusztított: a kisvenyimi, a kiskarácsonyszállási, az antalmajori, nagyvenyimi és ménesmajori sertések ellése után lépett fel a betegség. Az 5743-as 6 VeML Ap. lt. Az előszállási kormányzóság iratai. 28-35. d. Takarmánytermesztés. 222
