Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Siklósi Gyula: Mit rejtegetett a föld mélye a Hotel Magyar Király alatt?
Siklósi Gyula (f): Mit rejtegetett a föld mélye a Hotel Magyar Király alatt? portát jegyeztek fel.28 Az utca hozzávetőleg a mai Szegfű Gyula utca vonalában állhatott. A Szent Miklós társaskáptalan és ispotálya alapításának idejét a 12. század elejére teszik, mivel a szentföldi zarándoklatok egyik állomása volt. Az egykori külváros életére több sikeres leletmentés eredménye utal. A Dózsa György téren, közvedenül a Járásbíróság épülete előtt, útszélesítési munkálatok során szemétgödörből származó középkori kerámia- és kályhaszemtöredékeket talált 1974-ben Csukás Györgyi és Nagy Árpád. A Szűcs Gyula (ma: Ányos Pál) utca 4. számú ház területén, építkezés során 1955-ben egy Árpád-kori szürke bögrét és több, 14-15. századi bordázott fehér és barna peremet, középkori alj töredékeket, háromszög alakú kályhaszemeket, szürke bélyeges fültöredéket, peremtöredéket, fenőkövet találtak. A Szűcs Gyula (ma: Ányos Pál) utca 1. szám alól 1955-ben, egy építkezés alkalmával középkori és újkori edénytöredékeket gyűjtött Fitz Jenő. A Dózsa György téren, a Városi Rendőrkapitányság előtt húzott gázvezetékárokból kidobott földből Árpád-kori, valamint 14. és 15. századi kerámiatöredékeket gyűjtöttünk 1991-ben. A Szegfű Gyula úton álló Királyi Törvényház telkén 1910-ben 14. századi gyertyatartó, bronz kereszt és bronz csüngődísz került elő. Ugyanitt római kori gabonatároló hombárt és sok csontot találtak. A külváros Piacterétől délre, a belvárost körülölelő vizesárok túloldalán állott a belvárosi Budai kapu tornya. Innen kő- és fapilléreken nyugvó híd ívelt át a vizesárkon. Az árok északi oldalán, azaz a Civitas Exterior egykori Piacterén két, a kaputornyot védő—erősítő, vizesárokkal körülölelt földerődöt építettek. Adatok hiányában csupán valószínűsíthető, hogy a Budai kapu előtt húzódó, a hídfőt biztosító lépcsőzetes formájúra kiépített sánc a formailag hasonló Palotai kapu előtti sánccal együtt 1601-1602-ben készült el. Az a tény viszont, hogy Wathay nem említi, sőt festményén sem ábrázolja, valószínűsíti azt, hogy 1602 után emelték. Ezt a lépcsőzetes, árokkal körülvett elősáncot egy újabbal vették körül valamikor 1602 és 1688 között. Ez az árokkal körülvett előmű úgy ölelte körül a hídfőállást, hogy közben a belváros északkeleti és északnyugati bástyával határolt vonalát is védte az ágyútűztől. Az erődítményrendszert La Vergne 1689-es alaprajzai és metszetrajzai alapján ismerjük. A leírtak alapján egyértelmű, hogy a szálló területén és annak környékén kellett keresnünk a két földerődöt, valamint árkaikat, a külváros Piacterének egy részét, ott Ferdews Lukács polgár 1517-ben említett házát, valószínűsíthető fürdőjével, a Szent Miklós-egyházhoz tartozó, annak közelében álló házak egy részét, köztük az 1539-ben említett, a Szent Miklós-egyház káptalanjához tartozó, Hegy Gergely jobbágy házát, aki szintén a Szent Miklós negyedben lakott. Az említettek ismeretében azt javasoltam, hogy az építkezési munkálatok előtt, a lehetséges helyszíneken megelőző feltárást végezzünk, másutt (pl. vizesárok) pedig a földmunkák során régészeti szakfelügyeletet biztosítsunk. A feltárások során meg is találtuk az egykori Sörkert járószintje alatt az 1602 körül épített lépcsőzetes alaprajzú földerőd részleteit, egyben igazolva rekonstrukciónk pontosságát. További középkori részletek azonban nem kerültek elő, mivel azokat valószínűleg már az árkok és sáncok építése során megsemmisíthették. Az ásatásokhoz összegyűjtött dokumentumok segítségével viszont értelmezhetőbbé váltak a telek újkori beépítésével kapcsolatos régészeti megfigyeléseink. A mai Fő utca ősét középkori okleveleink (1387, 1406, 1470, 1489) Vicus Magnus-nak nevezték. A névadás az utca nagyságára, fontosságára utal. Egy 1738-ban és egy 1770 körül felvett városalaprajzon az utca irányát örökítette meg a neve („1Vég nach dergrosen vorStadt”, „lVég nach Ofen’). Az utcát valószínűsíthetően 1809-től, József nádor tiszteletére nevezték Nádor utcának. Ettől kezdve ezen a néven jelölték várostérképeink egészen 1943-ig (1809 és 1826: Nádor Utsza, 1872 körül: Nádor Utcza, 1899 előtt: Nádor utcza). A meghosszabbított középkori Vicus Magnus, az 1931-es Nádor utca mentén olyan fontos épületeket találunk a térképen, mint a Városi színház, a Székesfehérvári Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt., a ciszterciták főgimnáziuma és rendháza, a Zirci templom, vagy éppen a Magyar Király Szálloda. Az utca nevét később újra megváltoztatták, Március 15. utca (1957, 1959, 1972, 1984-85) lett. A névadással az 1848. március 15-i forradalomnak állítottak emléket. Egy 2004-ben készített térképen pedig már mai neve olvasható (Fő utca). A POSTAHÁZ Az 1689-ben, 1691-ben és 1754-ben még ép vizesárok és kapuvédmű az 1780-as évekre elpusztul, telkünkön már ház áll, csakúgy, mint 1797-ben. Az 1741 körül készített Werner-féle metszeten (9. ábra) ugyan még látható a sánc, területén azonban ekkorra házakat építettek, melyeket a Binder-féle rézmetszet (10. ábra) már a földerőd nélkül jelenített meg 1780 körül. 1791-ben, 1802-ben és 1816-ban viszont már „L”- alaprajzú postaház áll a funduson, egészen 1819-ig. Egy ekkori metszeten, illetve August Frey 1820-ban készült akvarelljén (11. kép) is látható Gróf Schmidegg Tamás 1826-ban mai „U” alaprajzi elrendezésével ábrázolt, illetve feliratozva megjelenített háza. 28 NAGY 1960; KÁROLY 1899, III. 2-3; MAKSAY 1990, 320. 185
