Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pátija István: Fejér megye solti székének történeti földrajza talataim szerint ennek köszönhető, hogy a puszták jelentős részénél megközelítőleg a késő középkori alapokon nyugvó kora újkori állapotok álltak vissza, s később, a birtokok felmérésekor ezeket rögzítették a 18—19. században keletkezett kéziratos térképekre. A fentebbiek ellenére a települések határainak fennmaradását több tényező befolyásolhatta. Solt szék tágabb környezetében számos sajátos helyzetet sikerült megfigyelni az elmúlt években végzett terepi és adattári kutatások során. A szék déli, Dusnok—Nádudvar—Éld—Orbágyszentgyörgy környéki sávjában például a magyar lakosság eltűnése és a balkáni eredetű (rác/vlah) lakosság beköltözése miatt bizonytalanok a határok. A 14. század végétől egyre északabbra tolódó magyar—délszláv nyelvhatár aló. század közepére a mai Dusnok—Nemesnádudvar—Jánoshalma vonalig kúszott fel. A több hullámban betelepülő, pásztorkodó, mozgékony balkáni jövevények rendszerint tovább használták annak a falunak/határrésznek a magyar nevét, ahova beköltöztek (Borot > Borota, Zside > Dzsida, Csőss^apa > Jankovác > Jánoshalma, Kegyesfóldje > Kékös > Kélös > Kéles(halom)). (Lásd a rácokkal kötött Pálffy-féle szerződést!166) A határok azonban elmosódtak, a földrajzi nevek jelentős részét pedig idővel sajátjaikra cserélték. Ilyen határnévcsere miatt körülményes az Orbágyszentgyörgy keleti részén létezett Kegyesföldje határrész középkori határpontjainak visszaazonosítása. Hiába maradt fenn Kegyesföldje középkori határleírása, ha a 18—19. századi térképeken (és a későbbi helynévgyűjtésekben) már egyik középkori határpont sem található meg.167 A határok légiesedése azonban a mindvégig magyar településekkel körbevett pusztáknál is megfigyelhető. Kunszentmiklós és Bábony határát sem iratokból, sem térképekről nem ismerjük, azonban erős a gyanú, hogy valahol a kettejük között fekvő ingoványos réten húzódott a középkori választóvonal. Bábony 1529 körül pusztult el, s többé nem is települt újra. Később a kecskemétiek, majd a szomszédos kunszentmiklósiak bérelték évtizedekig a falu határát. Valószínűleg ekkor veszthette el jelentőségét a mocsaras, vizenyős réten húzódó mesgye. Dunapataj keleti határában, Szentkirály és Kéthalom településeknél is hasonló folyamat játszódott le. Mindkét település a 15 éves háborúig létezett, majd elnéptelenedésük után területüket a szomszédos patajiak művelték. (Valószínű, hogy a két település lakói közül többen Patajra menekültek a háborús években, s csupán vissza-vissza járhattak egykori földjeikre.) A két puszta ezután összeolvadt, így közös határukra csak következtetni tudunk.168 Következőkben kísérletet teszek a solti szék 15. századi határainak megrajzolására a rendelkezésre álló korabeli források és 18-19. századi kéziratos térképek alapján (8. ábra). Mindenekelőtt fontosnak tartom kiemelni, hogy a középkori településhatár és ehhez kapcsolódóan a megyehatár fogalma is képlékeny, hiszen az — a birtokaprózódás, birtokcserék, megyeváltások miatt — időben és térben folyamatosan változott. A töredékes adatok miatt a szék több részén, a Sárközben (Kalocsa és Dusnok környékén), Kiskőrös—Páhi—Csengőd vidékén, Kecskemét környezetében és a Csepeli-síkon (Dömsöd, Bugyi és Dunavarsány környezetében) jelenleg is zajlik a középkori falvak határainak vizsgálata. Emiatt az ábrán szereplő településhatárok az említett területeken nem tekinthetők véglegesnek, csupán a falusűrűség és a települések viszonylagos elhelyezkedésének szemléltetése miatt kerültek feltüntetésre. — A 15. század közepéig északon, Pest vármegye felé a még Varsánjnál., a nyúlszigeti apácák falujánál kezdődött a szék határa.169 1449-ben az apácák kérésére Hunyadi János áthelyezte Varsányt Fejérből Pest vármegyébe.170 Néhány évvel később V. László „királyi elhatározásból” megerősítette ugyanezt, s innentől Varsányt következetesen Pest vármegyeiként említették az iratokban.171 — Majoshá^a és Ordashá^a hovatartozása többször változott a 15. században. 1394-ben még a Fejér megyei solti székben, egy évre rá Pest megye(!) solti székében említették mindkettőt.172 1411-ben Pest megyéhez tartoztak.173 Később a 15. század folyamán Majosháza megmaradt solti széki településnek. Ordasháza 1446-ban solti széki, majd 1497-ben ismét Pest megyei településként jelent meg az iratokban.174 — Következik Déd (Délegyház), mely 1446-ban még solti széki, 1516-ban már Pest megyeiként említett puszta volt.175 Szomszédosai, Csóka és Kató birtokok viszont mindvégig Fejér megyeiek maradtak.176 — Elérkeztünk Bud(i) faluhoz (a mai Bugyihoz), mely a középkorban és az újkorban is kizárólag Pest megyei település 166 WICKER 2004,18-23. 167 DL 67332 és 67339 168 KFL VIII.2.a. No.2, No. 282; PÁNYA - ROSTA 2015, 260, 262. 165 GYÖRFFY 1987, 442. 170 DL 14251 171 DL 14711; DL 59444; DL 15948; DL 59510; DL 16027; TRINGLI 2001,149-150. 172 FEJÉR 1834, 269,291. 173 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 129. 174 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 203, 313; DL 13915; CSÁNKI 1897, 340. 175 DL 13915; BÁRTFAI SZABÓ 1938, 350. 176 BÁRTFAI SZABÓ 1938, 229,293, 341; DL65333 158
