Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza
Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza Megyei önkormányzatiság és a parasztvármegyék korszaka A 14. század elejétől aló. század elejéig a vármegyék erősödő öntudatú nemesei csupán az igazságszolgáltatásba szólhattak bele. Aló. századtól megerősödő rendek (polgárság, világi nemesség és az egyházi nemesség) a vármegyéken keresztül szereztek nagyobb befolyást a kormányzásban, a mindenkori hatalommegosztásban. Ez az 1848-ig tartó, nagyjából három évszázados időszak a megyei önkormányzatiság korszaka.43 A hódoltság idején a török által elfoglalt megyék tisztikara távozni kényszerült, mivel az új hatalom nem tűrte meg a magyar közigazgatás helyi működését. A megyék irányítása így távolról, felvidéki várakból történt a 17. század végi felszabadulásig. A megyékben kisebb részben a szegényebb köznemesek, és nagyobb részben a kiszolgáltatott jobbágyok maradtak hátra. A korabeli felfogást tükrözi Bethlen Gábor egyik levelének részlete: „a jobbágy a mi tulajdonunk országostul, a töröknek csak behódol. ”44 45 Aló. században a háborús pusztítások mellett az egyre romló közbiztonság nehezítette a hódoltsági települések életét. Mindennaposak voltak a kóborló várkatonák, rablók, szabad hajdúk és persze a törökök erőszakos visszaélései. Előbbiek túlkapásai ellen számos törvény született, azonban a hódoltsági területeken végrehajtók hiányában az ilyen szabályozások gyakorlatilag hatástalanok maradtak.43 A 15 éves háború idején indult el a parasztság „spontán” önvédelmi szerveződése, melynek alapját az 1595. évi 32. és az 1598. évi 29. törvénycikkely szolgáltatta, azaz a jobbágyság elfoghatta és kivégezhette a rájuk támadó kóbor katonákat, hajdúkat és rablókat.46 Az első ismert paraszti önvédelmi szerveződések (ún. zápiszok) a hódoltság peremén fekvő megyékből — Gömör, Borsod, Torna, Bars és Abaúj — ismertek.47 A török uralom alatt álló Heves, Külső-Szolnok, Pest, Pilis és Solt megyék paraszti önvédelmi szervezete ezzel szemben „parasztvármegye” néven került be a történelembe. E két szervezet sokban hasonlít, azonban előbbi, a ZdPlsK a nemesség érdekeihez, a parasztvármegye pedig éppen ellenkezőleg, a parasztság érdekeihez „idomított” önvédelmi szerveződést takart.48 A hódoltsági parasztvármegyék eredetének és létrejöttének megítélése nem egyöntetű, egyes kutatók szerint a paraszti önvédelem gyökerei a 13. századra, mások szerint aló. század elejére nyúlnak vissza.49 Abban azonban egységes az álláspont, hogy a hódoltsági parasztvármegyék jóval nagyobb önállósággal rendelkeztek, mint a felvidéki zápiszok.50 Fontos, hogy neve ellenére a parasztvármegye nem egy valódi igazgatási egység, önálló megye, hanem a nemesi vármegye helyi rendőrségi intézménye, a személy- és vagyonbiztonság felügyelője, azaz egy pótlólagos rendfenntartó eszköz volt.51 Elén a nemesi vármegye által kinevezett parasztkapitány vagy főgondviselő állt, alatta szolgáltak a kerületek élén álló hadnagyok, valamint a falvakban lévő tizedesek.32 E szervezeti tagolódás összefügg a parasztvármegyék létrejöttében és működésében fontos szerepet játszó mezővárosok belső rendszerével. Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Gyöngyös stb. korabeli szervezeti felépítése gyakorlatilag mintaként szolgált a paraszti önvédelmi szerveződések kialakulásakor.3’ Szakály Ferenc szerint az önvédelmi kezdeményezések alapja a falvak kölcsönös segítségnyújtása volt, melyet jól tükröz a dunamelléki falvak az 1663. évi feketehalmi gyűlésének jegyzőkönyve (lásd a solti széki parasztvármegyénél).54 55 Egy-egy vármegyében több, eltérő méretű parasztvármegye, s azon belül több különböző kiterjedésű hadnagyság is létrejöhetett. A parasztvármegye jogköre alapvetően a működési területén kóborló végvári katonák, rablók, hajdúk elfogására, az állatállomány védelmére és az erkölcsi kérdések (pl. istenkáromlás) rendezésére terjedt ki.35 A gyakori túlkapások miatt a működésükre vármegyénként számos szabályzatot adtak ki a 17. század folyamán.56 A hódoltság megszűnése és a kuruc háborúk lecsengése után az alföldi parasztvármegyéket tudatosan visszafejlesztették, s a felvidéki zápiszokhoz hasonló, azaz a nemesi érdekekhez igazodó szervekké váltak.57 Feladatkörük lassan J3 TRINGLI 2001, 147; 2009, 50. 44 BÉKÉS 1990,239. 45 SZAKÁLY 1969, 11-12; GYÁRFÁS 1882, 5-7; BOROSY - SZABÓ 2002, 23; BÉKÉS 1990, 241. 46 GYÁRFÁS 1882, 9; BÉKÉS 1990, 245. 4' GYÁRFÁS 1882,10; DED EK CRESCENS 1899, 603-604. 48 SZAKÁLY 1969,16. 49 HEGYI 1965, 861-863. 50 HEGYI 1965, 866. 51 GYÁRFÁS 1882, 10; HEGYI 1965, 866-868; SZAKÁLY 1969; 1997, 317. 52 BÉKÉS 1990, 246. 53 SZAKÁLY 1969,17-18, 33. 54 SZAKÁLY 1969,14. 55 SZAKÁLY 1969, 34-38. 56 GYÁRFÁS 1882, 23-27, 34. 57 SZAKÁLY 1969, 26-27, 29,108-119. 141
