Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)

Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pánya István: Fejér megye solti székének történeti földrajza

Alba Regia 45. (2017) 135-180. Pánya István Fejér megye solti székének történeti földrajza Bevezetés „Meddig terjedtek a régi Soltmegye határai, ayt ma már nem igen lehet kimutatni. Mi itt a »régi Soltmegye« elnevezés alatt auf a nagyobb területet kívánjuk érteni, mely a fővárostól délnek, a Duna mentében húzódik el, kelet felé a régi Kunság által határolva, mely terület az egykori Soltvármegyének alkotó része volt. ”1 A magyar történelemnek egyik különös színfoltja volt az egykori Fejér vármegye solti széke. Tanulmányomban a szék nagyjából négy évszázados, szakaszokra bontható történetét és közigazgatási változásait foglalom össze. Az első, a „boldog békeidők” kora valamikor a 13. század végén indult, s a 16. század elejéig tartott. Tulajdonképpen ekkoriban létezett és működött a témánkat adó solti szék. Második korszaka a 16. század elején kezdődött és a század közepén ért véget. Alig, hogy a solti szék leszakadt Fejér vármegyéről és Solt vármegye néven önállósodott, területe hamarosan a török hódoltság része lett, s településhálózata lassan sorvadásnak indult. Az elsőhöz képest nagyon keveset tudunk erről a zaklatott időszakról. A 16. század közepétől egy évszázados átmenet következett, melynek végén Solt megye egyesült Pest és Pilis vármegyékkel. Utolsó, a tanulmányban még tárgyalt időszaka az egyesüléstől a 18. század első feléig terjedt, amikor évtizedeken át távoli végvárakból (Egerből, Szécsényből és Fülekről) igyekeztek úrrá lenni az egyre csökkenő köz- és vagyonbiztonság felett. E két utóbbi időszakból számos kiváló forrás (török adójegyek, dézyma- és dicajegyzjk, vala­mint vármegyei közgyűlésijegyzőkönyv) maradt fenn, melyeken keresztül tanúi lehetünk annak a végjátéknak, ahogy a várme­gye késő középkori településhálózata darabjaira hullik. írásom bevezetője annak a tervezett település-adattárnak, mely a solti szék helységeit foglalja majd magába. Úgy gondolom, hogy a szék életében fontos folyamatok megértéséhez bizonyos mértékben szükséges megismerkedni a te­rület földrajzi, közigazgatási, közlekedési és gazdasági viszonyaival. A szakirodalomban számos helyen találunk adatokat a történetéről, tisztikaráról, vármegyévé alakulásáról és a török időkben bekövetkezett, Pest-Pilis vármegyékkel való egyesüléséről.2 Továbbá viszonylag sok adat áll rendelkezésünkre a középkori és kora újkori településeiről is.3 Azt gon­dolhatnánk, hogy a kép teljes. A solti szék kialakulásáról, illetve annak hátteréről azonban már jóval kevesebbet tudunk. Ugyanígy a területének kiterjedése, határainak változása, s a benne elhelyezkedő települések, puszták, valamint utak térbeli rendje sem tisztázott még. Az elmúlt években a Bács-Kiskun megyei történeti településföldrajzi kutatásaim során sajátos, „hibrid” módszer­tant alkottam meg a települések kutatására.4 (Ennek elődje volt az a módszertan, melyet dr. Rosta Szabolcs régésszel közösen dolgoztunk ki a homokhátsági falvak felderítésére 2010—2014 között.) Jelen tanulmányban terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőség a módszerek részletes ismertetésére, ezért most csupán néhány gondolatban térek ki ezekre. A kutatás egyik lényeges eleme az archív adatok (térképek, múzeumi és levéltári adatok, légifelvételek, oklevelek stb.) terv­szerű, évek óta zajló, folyamatos gyűjtése. Azt gondolom, hogy az adatforradalom időszakában élünk, újabb és újabb nyomtatott adattárak, regeszta kiadványok, szakkönyvek, online és CD/DVD formátumú adattárak váltak elérhetővé az elmúlt években. Nagyságrendekkel több adathoz férhetünk hozzá, mint évekkel-évtizedekkel ezelőtt, és sok esetben a töredékére csökkent az adatok elérésének ideje is. Komoly kihívást jelent azonban a begyűjtött adatok térbeli értelmezése, feldolgozása és megjelenítése. Megyei vagy régiós szinten a hagyományos, „papíralapú” módszerekkel nem lehet ezeket a feladatokat elvégezni. A megoldást számomra egy történeti földrajzi kutatásokhoz fejlesztett, egyedi térinformatikai 1 HOITSY 1891,174. 2 HORVÁTH 1995; PESTY 1880; IVÁNYOSI-SZABÓ 1998; 3 SZAKÁLY 1995; CSÁNKI 1897; KÁLDY-NAGY 1977, 1985, 2008; VASS 1980; GYÖRFFY 1987; ROMSICS 2016. 4 PÁNYA 2017, 91-107. 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom