Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2017)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Mesterházy Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár - Kisfaludon
Mesterház Gábor: Árpád-kori településrészlet Székesfehérvár - Kisfaludon Nagy változatosságú a perem belső és külső részének megformálása. A legjellemzőbb típuson az egyenes peremvégek mellett íves átmenet mutatkozik a töréspontokon, azonban ez lehet erősen ívelt, lekerekített is. Külön altípusként határozható meg egy vastag, csak a perem tetején nem lekerekített, illetve egy csúcsosan kiképzett peremvégű forma. Egy-egy darab hullámvonalas, hullámvonalköteges és fogaskerékmintás díszítésű darab került elő, az egyeben nagyobb díszített darabon két hullámvonalköteg között két egymáshoz közel lévő párhuzamosan futó vonal található. Analógiaként hozható a Székesfehérvár — Móri úton feltárt darab,141 hasonló Tatábánya - Felső-Rét-földről,142 Koroncóról,143 Ménfőcsanak — Szeles-dűlőről144 került elő. Soványítóanyag tekintetében apró kavics és homok a jellemző, utóbbi túlsúlyával. Az eddigi kutatások alapján a legnagyobb számban előkerülő és részleteiben legváltozatosabb145 „b” peremtípus jellemzően ferde — kis számban enyhén ferde — oldalfalból befelé kis mértékben, kifelé hosszabban szélesedő peremű. Színüket tekintve azonos arányban jelentkeznek a vörös árnyalatai és a barnásvörös, barnásszürke darabok. A 87 perem között a kívül-belül lekerekített forma mondható általánosnak, a szintén jelentős számú egyenesre metszett és háromszög átmetsztű peremvég mellett. Rontott cserépbográcsperemekként értelmezhetőek a belső oldalon nem eldolgozott íves visszahajtású darabok. Egységesen díszítés nélküliek, soványítóanyaguk nagyrészt apró kavics és homok, közelítőleg azonos arányban. A típus párhuzamait Győrből,146 Hetényből,147 Szentmihályról,148 Csikvándról,149 Mórról,150 Lébényből,151 ismeretlen mezőségi lelőhelyről,152 illetve Dunaújváros — Öreghegyről ismerjük.153 A „c” csoportot alkotják az enyhén ferde vagy ferde oldalfalú szögben törő, csak kifelé vízszintesen hajló darabok. Itt is dominál a vörös árnyalat, azonban megjelennek a szürke, fekete és barnásszürke darabok. A 31 töredék formai változatosságát a kívül egyenesre metszett peremvégek mellett a belső oldal lekerekítése, a belső oldal irányának megtartása és a belső oldalon a ferde oldalfalból függőlegesre metszett peremvég mutatja. Jellemzően díszítedenek, de néhány töredéken fogaskerékminta azonosítható, soványítóanyaguk apró kavics és homok. Jó párhuzamul szolgál a sárszentágotai darab.154 A ferde oldalfalból mindkét irányba, közel azonos mértékben kiszélesedő 33 peremtöredék alkotja a „d” csoportot. Legkisebb arányban itt jelentkeznek a vörös darabok — közel 50%-ban —, barnásvörös, szürke és fekete töredékek mellett. Kuriózumnak számít a fehér színű peremtöredék, különösen annak fényében, hogy a lelőhely kerámiaanyagában e szín alulreprezentált (1. tábládat). A peremvégek lehetnek egyenesre metszettek vagy lekerekítettek. Csigavonallal díszített darabok találhatóak a leletanyagban, soványítóanyaguk apró kavics és homok. A „d” csoport jó párhuzama a Sárbogárd — Templom-dűlőből előkerült darab,155 illetve Esztergom — Szentgyörgymezőn,156 Győr — Ógabona téren,157 Ács — Vaspusztán158 kerültek elő ilyen típusú töredékek. A Takács Miklós-féle tipológiai besorolást kiegészítve jelentkezett az „e” csoport, ahol az igen vékony pereme kifelé alig, befelé közel 3 cm hosszan nyúlik, peremvégei lekerekítettek. E típus jó formai párhuzamát adja a Dunaújváros — Öreghegyen előkerült hasonló formájú, ám vastagabb peremmel rendelkező cserépbogrács,159 illetve a Hadtörténeti Múzeum udvarán160 és Szigetszentmiklóson feltárt darabok.161 Két fenéktöredéken azonosítható a cserépbogrács fenekének közepe körül két körben fogaskerékminta. Az egyes peremtípusok előfordulásának objektum szintű vizsgálata megbízható adatot szolgáltat az egyes peremtí141 TAKÁCS 1986, 38-39: Tafel 18 2. 142 LÁSZLÓ 1999, 258: 5. tábla 2. 143 TAKÁCS 1986, Tafel 10 1. 144 TAKÁCS 1993, 466: 1. tábla 2-3, 467: 2. tábla 6, 468: 3. tábla 4. 145 TAKÁCS 1993, 458. 146 TAKÁCS 1986, Tafel 9 1, Tafel 111. ,4~ TAKÁCS 1986, Tafel 9 2. 148 TAKÁCS 1986, Tafel И 2. 149 TAKÁCS 1986, Tafel 12 1. 150 TAKÁCS 1986, Tafel 17 2. 151 TAKÁCS 1993, 7. tábla 2. 152 TAKÁCS 1986, Tafel 17 1. 153 TAKÁCS 1986, Tafel 16 2; BÓNA 1973, 13. tábla 1, 2, 4-5, 7, 11-12, 14, 14. tábla 1-3, 6-7, 35. tábla 1-13, 36. tábla 1-8, 37. tábla 1-9, 11-14, 38. tábla 1-13. 134 HATHÁZI 1994, 110. 155 PETKES 2005,103; 2007, 96,122: 5. Tafel 2. 156 LÁZÁR 1998,29. 157 TAKÁCS 1993, 10. tábla 2. 158 TAKÁCS 1993, 12. tábla 3. ,59 TAKÁCS 1986, Tafel 22 1; BÓNA 1973, 15. tábla 1-2. ,6(l BENCZE 1992, 5. kép 1, 3. 161 IRÁSNÉ MELTS 1992,149: 34. kép 1. 103
