Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Bányai Balázs: A pátkai Ivánka-kúria utolsó főúri lakói
J___L Hányái Balázs: A pátkai Ivánka-kúria és utolsó főúri lakói jóval kevesebben fordultak meg vendégként a falubeliek közül. Ritkábban az uradalmi intéző, gyakrabban Németh János plébános, akit a házaspár is többször felkeresett a plébánián. A plébánossal fenntartott jó viszony a báró mély vallásosságát és a korabeli szokásokat figyelembe véve természetesnek tűnik.59 A környékbeli birtokosok sem voltak gyakori vendégek a pátkai kúriában, illetve a kötelező viziteken felül Ghillány báró és felesége sem vendégeskedett gyakran a környékbeli birtokosoknál. A Czirákyaknál Lovasberényben, valamint a Kégl család vendégeként Csalán vettek részt alkalomszerűen az ott rendezett teniszpartikon és névnapi összejöveteleken. Utóbbiak során Ghillány Istvánra zongoristaként is számítottak a házigazdák. Ghillány báró ugyan meghívottja volt a lovasberényi és verebi vadászatoknak, azokon is meglehetősen ritkán vett részt. Jó barátságba egy új szomszédjával, Keglevics Péterrel, a Sárosi-féle birtok 1942-es állami tulajdonba vétele után a pátkai Fülöp-majort megszerző új birtokossal került, aki a kúria leggyakoribb úri vendégévé vált.60 Ivánka Géza báró évente többször is ellenőrizte a pátkai uradalmat, bár fiához hasonlóan, aki időnként ugyancsak tiszteletét tette testvérénél Pátkán az 1940-es évek elején, csupán egy-egy éjszakára szállt meg. Nagyobb ünnepek alkalmával Ghillány István és családja utazott el Szemerédre, ahol a kényelmes kastélyban elég szoba állt rendelkezésre a vendégek számára is. Ivánkához hasonlóan Ghillány báró rokonai is többször ellátogattak a Sárostól igen távoli Fejér vármegyébe fiuk családjához. A kúria másik lakójának, Skublics Máriának első házasságából származó lánya, Majthényi Ilona, és unokái vendégeskedtek még Pátkán, társaságot adva Ghillány Istvánnak és feleségének, illetve mellettük lányuknak, Erzsébetnek is. A visszaemlékezők kifejezésével élve mégis úgy összegezhetjük a fent leírtakat, hogy a család nem élt nagy társasági életet.61 A kis Erzsébet, bármilyen meglepőnek is tűnik, maga válogatta barátait, ennek következményeként nem csupán a helyi intelligencia gyermekei, hanem más falu- és majorbeli kortársai is köztük voltak. A többi pátkai gyerekhez hasonlóan ő is a szabadban — persze a gyereklány vagy szülei felügyelete mellett — töltötte ideje nagy részét. Játszótársai alkalmanként a kúriába is bebocsájtást nyertek. Ghillány Erzsébetnek ezek után nem okozott nehézséget beilleszkedni a pátkai katolikus iskola első osztályába, ahol 1944-ben kezdte meg alapfokú tanulmányait.62 Ghillány Erzsébet szívesen emlékszik vissza a kúria folyosólyán történő, óriási lármával járó rollerezésre, az édesapja és keresztanyja, Somogyi Katinka által készített rongybabákra, a közös esti családi malmozásra és rádiózásra is. A házaspár második gyermekének, Lászlónak, 1943. szeptember 21-ei születését követően azonban már ritkán volt együtt a teljes család, mivel 1943 végére a II. világháború őket is elérte. Ghillány Istvánt ekkor hívták be katonának, Várpalotán szolgált a pótkeret irodában. 1944-ben a visszavonuló német csapatok még a család pátkai tartózkodása idején többször is a kúriában lettek elszállásolva. A front közeledtekor Ghillány István szolgálatban volt, így feleségét és gyermekeit apósa vitte el a biztonságosabbnak vélt Felsőszemerédre. A lakatlanul maradt épületet a németeket kiűző szovjet csapatok hadikórházként használták, berendezése 1945-ben szétszóródott, elpusztult. A front elvonultával Pátkára visszatérő Ghillány bárót ideiglenesen Dr. Innocent fogadta be, tőle indult el családja után Felsőszemerédre.63 A házaspár kapcsolata is megromlott. István báró dementiára — valószínűleg elsősorban felesége elfogadhatatlan szociális viselkedését értve ez alatt — és egyéb okokra hivatkozva még 1945 tavaszán levélben kérte Shvoy székesfehérvári püspököt, hogy engedélyezze feleségétől való különélését,64 majd 1948-ban el is vált a házaspár. Közös gyermekeiket Ghillány István és szülei nevelték a későbbiekben.65 A pátkai Ivánka-uradalom és a kúria háború utáni sorsa megegyezett a többi arisztokrata otthonéval. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. sz. rendeletének értelmében államosították a földeket. Ivánka Géza kérelmét, melyben 100 kataszteri hold ingatlan és a ház visszahagyásáért folyamodott, 1946-ban elutasították. A Belmajort a Földmíves Szövetkezet használta, az épület egy helyiségét a kommunista párt helyi szervezete foglalta el, két helyiséget az EPOSZ használt, míg a többi ideiglenesen lakásként szolgált 1948-ig. így került átadásra a kultuszminisztérium részére.66 Ezt követően iskolaként és diákotthonként hasznosították az épületet (10. ábra). 59 Ghillány István, Füri Lajosné, Kincses Teréz és Tolnai Ignácné személyes közlései. 60 MNL FML XXII-151. I. 14.; Szfv PL - No. 4547-2891/1942. Ghillány István és Füri Lajos közlései. 61 Ghillány István, Ghillány Erzsébet, Füri Lajosné, Kincses Teréz és Tolnai Ignácné személyes közlései. 62 Ghillány István, Ghillány Erzsébet és Füri Lajosné személyes közlései. 63 Ghillány István, Füri Lajosné és Füri Lajos személyes közlései. 64 SZfv PL-No. 4547-119/1945 65 Ghillány István személyes közlése. 66 MNL FML XXIV-213 305
