Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Bányai Balázs: A pátkai Ivánka-kúria utolsó főúri lakói
Bányai Balázs: A pátkai Ivánka-kúria és utolsó főúri lakói hozzáértést édesanyja mellett megszerző55 Ghillány báró maga alakította ki a sziklakertet, nyeste a buxus-sövényt, ültette és gondozta a rózsákat, kővel szegélyezte az utakat, gondozta a palántákat és a télre az üvegházba behordott növényeket, hogy csak néhányat említsünk a lelkes kertész elfoglaltságai közül. A gyümölcstermesztésben szintén Sárosban, anyja mellett szerzett tapasztalatait a pátkai uradalom javára is kamatoztatta, mivel hathatós közreműködésével történt az Erzsébet-telepi gyümölcsös ültetése, fiatalítása. A kert szeretetét a báró is tovább kívánta örökíteni. Ennek megfelelően például már a néhány éves Erzsébet lányával közösen ültettek gyümölcsfákat a kert hátsó részén. A kislány óriási örömöt lelt a kertben. Nem csoda, hiszen barátaival bármikor játszhatott a gyermekek számára hatalmasnak, zegzugosnak tetsző kertben, szabadon mászhatott fára, a nagy madárcseresznyefán lógott hintája, és itt körözött a nagyapja által egy cirkuszból vásárolt, kivénhedt, Móric nevű pónilovas fogattal. Szorosabb kapcsolat híján a kert volt a legfőbb találkozóhely a kúria másik lakójával, Skublics Máriával és vendégeivel is.56 A Ghillány család Pátkára költözésének egyik oka az volt, hogy Ghillány István Ivánka Gézát helyettesítve figyelemmel tudja kísérni az uradalom működését. István báró ennek megfelelően rendszeresen ellenőrizte a majorokat, járta az uradalom földjeit. Mivel nem lovagolt, kocsin, autóval, majd annak rekvirálása után motorral, télen pedig szánnal közlekedett a majorok között. Utjain mindig magával vitte puskáját, hiszen a birtokon szabadon vadászhatott. A gazdaság szemmel tartása és az intézővel történő megbeszélések természetesen nem emésztették fel ideje nagy részét. A fennmaradó órákkal belátása szerint rendelkezett. A gazdaság szemrevételezése után — ha ez reggel történt — reggelizett, és reggelente gyakran hétköznapokon is templomba ment. A mélyen vallásos báró még Kassán belépett a Ferences Világi Rendbe, fogadalmát viszont később, Székesfehérváron tette le. Nem véleden tehát, hogy alkalmanként Fehárváron a ferences templomban is látogatott miséket. A nap további részében a fentiekben ismertetettek szerint gyakran kertészkedett, idejének jelentős részét azonban Pátkán is a muzsikának szentelte. Zongorázott, komponált, a zenei irodalmat tanulmányozta. Mivel rádió és gramofon is volt a házban, a napi slágereket is megismerte és megtanulhatta, valamint komolyzenét is hallgathatott. Nem csoda tehát, hogy Erzsébet is már kisgyermek korában szeretett énekelni. A báró a közös családi ebéd után folytatta tennivalóit, melyek közül műszaki érdeklődését is meg kell említeni, mivel gyakran töltötte idejét a garázsban, az autó mellett. Ghillány báró Prágában és Kassán is tanult vezetni, mely alkalmakkor az autó javításának fortélyait is elsajátította. Autóját ezután maga vezette, és mivel a szerelés is érdekelte, maga tartotta azt jó karban. Ritkán került sor arra, hogy szervizbe kellett vinnie. A pátkai kúria, ahogy azt a kúriát ábrázoló képeslap is mutatja, mindig nedves volt. Különösen tarthatadan volt a helyzet a fürdőszoba környékén. A fal kijavításánál Ghillány báró nem kívánta igénybe venni az uradalmi kőműves szolgálatait, maga látott hozzá a helyiség falának szakaszonkénti bontásához, szigeteléséhez és újrafalazásához a fal belső és kerti oldalán egyaránt.57 Ahogy fent már említésre került, István báró a birtokbejárások során mindig magánál tartotta vadászfegyverét. Puskavégre inkább nyúl és őz került, bár a Ság-majorhoz közeli Ivánka erdőben fácánok, ritkábban vaddisznók is feltűntek. A hús a jégverembe, majd a kiváló szakácsnőnek köszönhetően a család asztalára került. Az alkalmankénti szebb trófeák természetesen a szobák falát díszítették. Inkább a kikapcsolódást szolgálta a horgászat és a rákfogás, bár a Kőrakás puszta melletti patakban, a Császárvízben fogott zsákmány is az uradalomban termesztett növényekre és ott tenyésztett állatokra alapozott, a szezonhoz alkalmazkodó étrendet színesítette. A bárónak a mozgalmas hétköznapok során leginkább csak vacsora után jutott ideje pihenésre.58 Ivánka Erzsébetről jóval kevesebb ismeretünk van, ám ezek szerint ő sem a klasszikusnak tartott arisztokrata életmódot folytatta. Férjéhez hasonlóan az ő napjait sem foglalta keretbe szigorú napirend. Idejének jelentős részét a személyzet mellett a konyhában töltötte, ennek köszönhetően főzni is megtanult. Egy időben maga vezette a konyhát. Gyermekei nevelésében azok szoptatásával kezdve aktívan részt vett, bár ebben más arisztokrata családokhoz hasonlóan Pátkán is kulcsszerepe volt a gyereklányoknak. A bárónő meglehetősen egyszerű ruhákban járt, amiket a gyerekruhákhoz hasonlóan nagyrészt pátkai varrónőjével varratott. Nem volt idegen sem tőle, sem férjétől a falubeliekkel való kapcsolattartás. Ahogy korábban Ivánka Géza és felesége, úgy Ghillány István és Ivánka Erzsébet is gyakran vállaltak keresztszülői feladatokat a faluban, legfőképp az uradalomban dolgozók gyermekei esetében. Eleget tettek az esküvői meghívásoknak is, sőt mulattak is a lakodalomban. A bárónő ilyen alkalmakkor férje mellett a falubeli férfiakkal is örömmel táncolt. A fentiek ellenére Ghillányék természetesen leginkább a helyi intelligencia tagjaival (jegyző, lelkész, tanító stb.) érintkeztek. Különösen jó volt a viszony a körorvossal. Innocent Ferenc festőművész orvos fiánál, Innocent Máténál és felvidéki származású feleségénél a diskurzust alkalmanként sakkozással is színesítették. A kúriában persze 55 Arról, hogy a sárosi úrilányoknak mihez kellett érteniük, szépirodalmi leírással szolgál Görgey Gábor Volt egyszer egy Felvidék című könyvének 97-98. oldalán. 56 Ghillány István, Füri Lajosné, Kincses Teréz és Tolnai Ignácné személyes közlései. 57 Ghillány István személyes közlése. 58 Ghillány István, Füri Lajosné, Füri Lajos, Kincses Teréz és Tolnai Ignácné személyes közlései. 304
