Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Bauer Eszter: Néprajzi adalékok a pátkai Ivánka uradalom történetéhez
Bauer Eszter: Néprajzi adalékok a pátkai Ivánka uradalom történetéhez a szegényebb újgazdák segítették ki a szorongatott kulákságot,42 Az első alakuló termelőszövetkezetek 1955-ben a korábbi társadalmi és gazdasági rétegzettség szerint jöttek létre, így külön alakítottak téeszeket a volt cselédek, kis- és középparasztok, valamint a nagygazdák. Az Előre, az Aranykalász, az Új Elet, a Kossuth, az Új barázda, a Béke és a Petőfi téeszek egymást követték a megalakulásukban. Ebben az időben még mindig a megfelelő állatállomány és eszközök híján működtek, látni lehet a mellékelt fotón (33. kép) is, ahol tehenekkel szántanak. Ezek a termelőszövetkezetek 1956-ban felbomlottak, majd 1958-tól kezdtek központi irányítással újjá alakulni és 1961-ben összeolvadtak.43 Amikor kezdődött a téeszesítés, akkor aztán mindenki cseléd lett — mondják. A kollektív munkamenetet a volt uradalmi cselédség és a birtokos gazdaréteg különbözőképpen tudta befogadni, a cselédeknek, mint mondják egy fokkal könnyebb volt, hiszen másnak dolgoztak mindig. Azonban nem általánosítható ez a megállapítás, hiszen volt olyan egykori cseléd, akinek felesége vitte be a földeket a termelőszövetkezetbe, hogy ne kelljen neki beállni. „Eddig is én voltam a cseléd, megint én legyek a cseléd?' — mondta és inkább elszegődött a vízügyhöz dolgozni és mellette a háztáji gazdaságában állatokat nevelt.44 Az egykori gazdák fogalmazzák meg, hogy „még szabadok voltunk a magunkéba dolgoztunk, jobb volt, mint akinek parancsra, cselédmódra kell” és sokszor az újgazda lakosság is ekként élte meg, hogy be kellett állnia a közösbe. Egyfajta öszszehasonlításként fogalmazzák meg, hogy mikor „a bárónál a cselédek dolgoztak, most is olyanformán ment a tsz”. A korábbi társadalomban betöltött szerepek számontartása továbbra is élt a kollektív mezőgazdasági keretek között, ellentétek is élesedtek. Az egykori cselédek hordták a zsákokat, hiszen „úgyis megszokták mára cselédéletbe”. A nagyobb gazdák a cselédségnek tulajdonították, hogy nem tudott a téesz egyről a kettőre jutni, azt mondták, hogy „tisztelet a kivételnek, de loptak, mint a szarka”, vagyis a korábbi uradalmi élethez kötődő gyakorlata némelyeknek a termelőszövetkezeti keretek között is tovább élt.45 Mindez kihatással volt a később kialakuló munkaerkölcsre is a termelőszövetkezetekben. A kivételt erősíti, hogy akik egykor az uradalomban is felelős posztot töltöttek be, tehát megbízhatóságukról tettek bizonyságot, a termelőszövetkezetben is hasonló feladatokat kaptak. A cselédségről alkotott vélemény volt, hogy elnagyolják a munkát - „kettőt belevágott, utána lépett egyet, utána semmit se vágott”, ugyanakkor a munkabírás területén sokszor jobban állták a versenyt, hiszen korábban ők nagytarlón dolgoztak, napfelkeltétől napnyugtáig tartó munkát is bírták.46 A gyökeresen átalakuló gazdasági és társadalmi környezetben a korábbi életformához kötődő gondolkodásmód tehát a kollektív mezőgazdasági keretek között is tovább élt, míg a hagyományos munkaformák, amelyek keretet adtak a régi szokásoknak, eltűntek. Az állandó készenlét, a parancsra történő munka, amely az uradalmi cselédség életét meghatározta és a tulajdonképpeni elnyomatottságból kitörő vágyakozás a függetienség eszményképe a saját földterület iránt ugyanakkor szertefoszlott a téeszek kollektívájában. Amikor nagyanyám a keményített ágyneműt, abroszt, vagy inget vasalja és meséli, hogy édesanyjától — aki a bárónak is mosott, vasalt — tanulta, hogy nem szabad az ingnek élit vasalni, óhatatlanul elgondolkodom azokon a hatásokon, amelyek az emberi életút során jelentkeznek. Sokáig a Belmajor számomra nyaranta egy megközelíthetetlen, az utca felől kocsma és Tüzép feliratú terület volt, ahonnan hátrébb a kőfalon áttekintve a téesz gépállomás felől, gépolaj szag és traktorgáz felhők kúsztak. A kőkerítéssel körülvett szérűskert pajtái, a simító — amelyet megsiratott nagyanyám — még álltak akkor. Ma ki gondolná, hogy a lapulevelekkel, papsajtokkal benőtt mesevilág, ahol kőfal mentén haladva az ismerős sokáig hallani vélte az egykori uradalomban hallatszódó tehénbőgés, komótos cselédek és a porban futkározó gyerekhad zaját, tényleg itt volt és van a visszaemlékezésekben még.47 Az uradalmi gépészlakás égbenyúló tetőszerkezetével, ma Báró Ivánka Géza Hely- és Agrártörténeti Gyűjteményes Ház okot adhat a reménykedésre, hogy nem lepi be ezeket a történeteket teljes egészében a bontási törmelék. 42 Benke Imre, Füri Lajos és Kiss Ferenc személyes közlései. 43 SZKLADÁNYI 1975, valamint Bárány Ferenc, Benke Imre, Buda Józsefné Keresztes Zsófia, Csuti Istvánné Császár Eszter, Füri Lajos, Kiss Ferenc személyes közlései. 44 Benke Imre, Füri Lajos, Kovács János személyes közlései; Pátka Községi Tanács V.B. és Tanácsülési Jegyzőkönyveiben is gyakran találkozni azzal, hogy a termelőszövetkezeti tagok inkább „a háztájifelé kacsintgatnak", vagy sok közülük „a bánya felé kacsintgatva rontja a munkát" (FML F. XXIII-76912/1958, 8/1959). 45 Illyés Gyula szavaival élve, ahol „mindenki nyálából, mielőtt meggondolatlan pazarlással a magáéhoz nyúlna” (ILLYÉS 1967, 31). 46 Buda Józsefné Keresztes Zsófia, Füti Lajosné Kincses Vilma, Kiss Ferenc, Véber János közlései. 47 Lázár Ervin rácegrespusztai ihletettségű meséi hatására (LÁZÁR 2005), valamint Lukács László a „Puszták népe” kutatóiról írt megállapításaitól ösztönözve (LUKACS 2013). 443
