Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Bányai Balázs: A pátkai Ivánka-kúria utolsó főúri lakói
Bánjai Balázs: A pátkai Ivánka-kúria és utolsó főúri lakói Zárszó A kúria építési dátumának megállapítását sajnos továbbra sem teszik lehetővé forrásaink, későbbi építéstörténetére vonatkozóan azonban sikerült újdonságokat feltárni. Az eredetileg L-alakú, középen kapuval két részre választott épület elkészülte után évtizedekig nem rendelkezett önálló kerttel. 1882-re a szomszéd telek bevonásával kertet alakítottak ki a kúria körül, amit határozottan leválasztottak a mögötte álló majortól. Az épület kapuját ekkorra bizonyára felszámolták, majd 1882-1884 között az utcafronton északi irányban egy szobával megtoldották. Funkciója az I. világháború végéig bizonytalan, ekkor Ivánka Géza báró vidéki rezidenciájává alakították, és valószínűleg ekkor ismét bővítették, valamint műszaki felszereltségét korszerűsítették. Az épületen ugyan csupán apró változásokat foganatosítottak 1941-ben, funkciója mégis megváltozott, amikor a tulajdonos mostohaanyja és lányának családja állandó lakhelyét helyezte Pátkára. A visszaemlékezéseknek köszönhetően sikerült rekonstruálni, hogy a beköltöző Ghillány családnak milyen műszaki felszereltség állt rendelkezésére, és a kúria tereit miként alakították igényeik és lehetőségeik szerint. A csekély számú elérhető forrás miatt a kúria építéstörténetének kutatását továbbra sem tekinthetjük lezártnak. A tanulmányban jelzett adatokat helyszíni kutatások egészíthetik ki, pontosíthatják a jövőben, és talán idővel további írásos és képi források is felbukkannak.67 68 Az 1941-ben családjával a kúriába költöző báró Ghillány István polgárosodó arisztokrata családban született A szülők gyermekeik oktatását, felsőfokú iskoláztatását már nem egyszerűen az ifjak látókörének szélesítésére szánták, nem az úri körökben illő, fiatalságot lezáró aktusnak tartották, hanem gyakorlati jelentőséget tulajdonítottak neki. Mivel a csehszlovákiai földreform után jelentősen csökkent a család tulajdonában lévő birtokok nagysága, a fiú utódok taníttatását támogató Ghillány Alapítvány szerepe érthetően még nagyobb lett. Az apai akarat nyomására először a családi érdekeltségű biztosítótársaságban való közreműködést előkészítő kereskedelmi főiskolára járt István báró, de látva a zenei pálya iránti eltökéltségét, a következő évben családja mégis hozzájárult, hogy felsőfokú tanulmányait zenei vonalon folytassa. Ezt, ha nem is volt általános arisztokrata körökben, kirívónak sem tarthatjuk, hiszen több-kevesebb zenei képzést szinte minden arisztokrata család gyermeke kapott, és akadtak köztük mások is — például Festetics Ilona grófnő, és Ghillány István későbbi zenésztársa, Pongrácz Miklós gróf’8 —, akik magas szinten foglalkoztak zenével. Ghillány báró iskolái befejeztével mégis az üzleti életben helyezkedett el, folyamatosan bővítette szakmai ismereteit, és talán mégis a családi üzlet átvételére készült A jól csengő felvidéki arisztokrata név mellett feltehetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy személyében nem egy dilettáns személy lett a Generali Biztosító kassai fiókjának névleges irodavezetője 1938-ban a zsidótörvények következményeként. Az üzleti élet és a lakások után éles váltás volt a család Pátkára, Ghillány apósának, Ivánka Gézának birtokára és kúriájába költözése. A polgári foglalkozás és a polgárosodó életforma után mindenképpen kényelmesebbé, gondtalanabbá vált Ghillány István és családja élete. Ismét szép számú személyzet vette körül, a birtokon minden megtermett a család részére, és a bárónak, mintegy megtestesítve a távollévő tulajdonost, csupán a birtok ügyein kellett tartania szemét A megnyugtatónak tűnő háttér, a várható örökség és a korántsem megterhelő feladat ellenére Ghillány báró nem vált gondatlan, pazarló arisztokratává. Mindennapjai során ugyan senki nem űzte, mégis tevékenyen teltek, hajtotta a tettvágy és az alkotás vágya. Kielégíthette műszaki kíváncsiságát, a kúria kertjét hozzáértéssel gondozta, alakította, és nem utolsó sorban ismét több időt tölthetett zenéléssel, komponálással. Felesége jobban érezte magát Pátkán, mint korábban Eperjesen, Budapesten, vagy Kassán. A róla rendelkezésünkre álló ismeretek alapján inkább tűnhetett egyszerű vidéki asszonyságnak, mint bárónőnek, érdeklődése az úri társaság tagjain túl is kiterjedt Ezek ismeretében nem meglepő, hogy viselkedése nem minden tekintetben felelt meg az úri körökben elvártaknak. A házaspár nem is élt gyakran társasági életet, ennek az okait azonban ma már nehéz lenne felfedni. A fent említetteken túl szerepe lehetett ebben a befelé forduló természetű — a falubeliek szemében meglehetősen fura — bárónak, a háborús évek visszafogottabb társasági életének, és annak is, hogy a házaspár viszonylag rövid időt töltött Pátkán, így' nem volt ideje, lehetősége beilleszkedni. Ghillány István báró csupán három évet töltött Pátkán családjával, így a település és a Fejér megyei arisztokrácia történetében csak epizódszerep jutott neki. Ennek ellenére kár volna, ha feledésbe merülne ez a Fejér vármegyében meglehetősen különcnek tűnő főúri család, hiszen a megyei arisztokráciának jövőben megírandó története nem lehet teljes a közéletben részt nem vállalt, ma még, vagy már alig ismert családok és kastélyaik legalább alapszintű ismerete nélkül. 10. ábra épület napjainkban 67 A kutatás fontos feladata lesz megállapítani, hogy a Seidl szerint 1756-ban épített, földszintjén urasági szobákat, és egy nagy pincét is rejtő csűrnek van-e köze a jelenlegi épülethez? SEIDEL 2005, 63, 68. 68 Gudenus János Józsefnek köszönöm a jelzett információt és a tanulmány megírásához nyújtott segítségét. 306
