Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény kihallgatása. Ezt az előző napon Pest vármegyének küldöttsége Nyáry Pál alispán vezetésével kényszerítette ki István nádornál. A vizsgálat hírére Lederer tábornok titokban Budáról Bécsbe menekült, ahol rövidesen nyugdíjazták. A vizsgálóbizottság a vértesek és gránátosok tisztjeinek közvetlen, Lederer tábornoknak közvetett felelősségét állapította meg. A tisztek ügyét hadbíróság elé utalta, de elítélésükre vonatkozó adat nem került elő. A belpolitikai következmény pedig az lett, hogy a Batthyány-kormány lemondását követelő baloldallal szemben növekedett az ellenszenv és nőtt a nemzeti összefogás igénye.133 A korabeli híradások, a visszaemlékezések elsősorban a sikerrel megtartott macskazenékről, esetenként azonban a kísérleteikről szólnak. Ilyenkor általában fény derül arra is, hogy mi volt az, a rendszerint külső, gádó körülmény, amely miatt elmaradtak. Arra is akadt példa, hogy a sajtó a macskazene hírével kívánta a hatóságokat, a közvéleményt óvatosságra inteni. Sőt, arra is, hogy valakik egy-egy macskazene hamis hírét terjesztették, mert ezáltal kívántak zavart okozni, valamilyen érdeket érvényesíteni. Néhány ide kapcsolódó példa. Pesten a szabadelvű, a reformellenzéket, majd a változás vívmányait támogató fiatalság, különösen a jurátusok, írók, költők, művészek, fiatal politikusok egyik fontos gyülekezőhelye a Komló-kert volt, a másik pedig a Pilvax kávébaz- Az előbbi a Gránátos (ma Városháza) utcában, a megyeházzal szembeni udvari kerthelyiség volt, a Trattner háznál. Nevével a sörfogyasztásra utaló kertben mintegy félezer vendég is elfért. Az utóbbi vendégváró hely az Úri (ma Petőfi Sándor) utcára nyílott, az egykori Libasinszky házban. 1842-től a kávéházat Pilvax Károly bérelte, aki 1846-ban Fillinger Jánosnak adta albérletbe. Ekkortól Fillinger kávéháznak is nevezték, 1848. március 15. után pedig a Szabadság Csarnoka kü'rás díszítette a bejárat fölötti részt. Sokszor ezekben a helyiségekben dőlt el, hogy ki kap vagy éppen nem kap macskáimét, illetve a résztvevők innét indultak együtt a kiszemelt helyszínre. 23.5.5. A radikális hangvételű Marabus Tizenötödike 1848. május 30-án tudósított a Pest városában keringő csiklandós hírekről. Eszerint a „pesti illyrek” vagyis az itt élő horvátok magyarellenes, önállóságot, nemzeti egységet, polgárosodást kívánó politikai mozgalmát követő csoportja készült macskazenét adni Mészáros Lázár hadügyminiszternek. Ok davoriázó, azaz csatadalt éneklő társaságként rendszerint az Aranykéz vendéglő kertjében (a mai Aranykéz és Régiposta utca egy része) szoktak összejönni. Már május 29-re is tervezték a miniszter elleni fellépést, de arra a hírre, hogy a nemzetőrséget mindezek miatt összedobolják, tervükkel felhagytak. A lap szerint az a hír is járta, hogy az illyr-pártiak nagyon bíznak az itt állomásozó horvát katonákban, akikkel közösen egy-egy alkalommal már poharat is emeltek Jelacic kedves egészségére.134 A kormány lapja, a Közlöny 1848. szeptember elején, részben már más politikai körülmények között, arról tudósított, hogy 8-án mi történt Budán. Egy magas állásü személy ellen állítólag készülő macskazene ürügyével rávették a polgármestert, hogy - feltehetően este - 10 óra tájban egy nemzetőrségi századot rendeljen ki. Rájuk várt volna a védelem, esetleg a beavatkozás feladata. Utólag derült ki, hogy kirendelésükre semmi szükség nem volt. A lap szerint a macskazene-fórténet csak a sárga-feketék koholmánya lehetett. Nekik álhatott érdekükben, hogy a hon szabadsága és a polgárok egyetértése ellen izgassanak.135 Tervezett, ám mégis elmaradt macskazenéről Zágrábból is történt híradás. Ráadásul ugyanaz a személy kapta volna, akit előzőleg a horvátok fáklyászenében részesítettek. Ez a személyiség pedig a nagyszombati születésű Haulik György (1786-1869) volt, akit 1838. január 6-án iktattak be ünnepélyesen a zágrábi püspöki tisztségbe. Jó 10 évvel később, 1848. június 8-án, mikor a horvát fővárosba visszaérkezett, a helyi polgárok harangszóval és tarackdurrogatással fogadták. Este fáklyászenét kapott a püspök, kinek palotáját éjszaka mintegy 100 fegyveres nemzetőr vigyázta. Másnap különböző rendű-rangú személyek tisztelegtek előtte, amit megköszönt, kijelentve, hogy új hazájában testvériesen kíván élni és halni. Bár a püspök 1845-től volt báni helytartó, 1848 késő nyarától pedig Jelacic bánt és a bécsi udvart támogatta, ekkor mégis ellenszenvvel viszonyult hozzá a városlakók másik része, az ifjúság, a Ljudevit Gaj vezette illyr párt, sőt sokan a katonaságból és a papságból is. A fiatalság a Hauliknak adandó macskazenére készült, ami Gaj támogatása hiányában azonban elmaradt.136 Haulik 1853-ban Zágráb első érseke, majd bíboros lett. A szlavóniai Eszék, Verőce vármegye székhelye a 19. század közepén elsősorban horvát és német lakosságú, kisebb részben magyar és szerb volt. Az utóbbiak az Alsóvárosban éltek, jobbára a parasztsághoz tartoztak. Bár a településen belül a lakosság tizedét tették ki, 1848. július 6-7-én éjjel igen harcias magatartást tanúsítottak. A helyi rácok este 11 óra tájban kezdtek gyülekezni. Egyrészt a póri osztályból, mintegy 50-60-an, másrészt az úri rendből, álöltözetben, felfegyverkezve. Dr. Athanarevich Neskovich Pál és Teucevich Demeter vezetésével a Piac utcán vonultak keresztül, lázító és gúnydalokat énekelve a magyarok és a németek ellen. Bartolovich kereskedő házánál megálltak, előbb macskazenét adtak neki, aztán ablakait beverték, végül őt magát házából kiszólították, annak feldúlásával vagy felgyújtásával fenyegetve. Amint a kereskedő a kényszernek engedve az utcára lépett, azonnal egy székre kellett térdelnie. 14 nappal korábban 133 URBÁN 1967,151-157; URBÁN 2009a, 78-79. 134 Marczius Tizenötödike 1848. május 30.1/65.1. 135 Közlöny 1848. szeptember 9; Kossuth Hírlapja 1848. szeptember 12.1/63. 288. 136 Kossuth Hírlapja 1848. július 5.1/4. 15. 408
