Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Lukács László: Elfeledett könyvekről
Lukács László Elfeledett könyvekről Németországi kutatásaim során, de itthon is igyekeztem azokat a javarészt német, ritkábban angol vagy francia nyelvű könyveket felderíteni, megismerni, amelyek Magyarországot mutatják be, figyelemre méltó művelődéstörténeti, néprajzi fejezetekkel, adatokkal, megfigyelésekkel. Sorukat két német útleírással kezdem a magyarországi török megszállás utolsó évtizedeiből. Mindkettő szerzői egybehangzóan állítják, hogy a székesfehérvári német templom a magyar királyok koronázótemplomával, a Nagyboldogasszony bazilikával azonos. Martinus Zeiler Lipcsében 1664-ben kiadott A magyar királyság és a boggá tartozó tartományok, városok, legjelesebb helyek új leírása című könyvében Székesfehérvárról ezt írta: korábbi időkben itt koronázták, és általában itt is temették el a királyokat. lg’ agttán állítólag egész Magaroszágon nem volt olyan pompás templom, mint itt... A koronázás és temetkezés a Miasszonyunk, másnéven német templomban történt. ” 1 Ugyanezt állítja Georg Krekwitz erdélyi szász szerző Az egész Magar Királyság pontos Leírása (Totius Regni Hungáriáé accurata Desriptio/Richtige Beschreiburg Dess gantzçn Königreichs Hungarn) című, német nyelven 1686-ban Nürnbergben és Frankfurtban megjelent könyvében, ahol a Miasszonyunk templomot (Unsere Frauen Kirche) a német templommal (Teutsche Kirche) azonosítja. Mindkét útleírás a török alóli felszabadulást (1688) megelőző időszakban jelent meg, amikor Székesfehérváron nem élhettek németek. Az 1543 óta török uralom alatt élő régi koronázóvárosban a magyarok mellett törökök és délszlávok (rácok) laktak,1 2 akik több generáción keresztül megőrizték és továbbadták a hagyományt, hogy a török megszállás előtt a királyi templom egyúttal a székesfehérvári németek istentiszteleti céljára is szolgált. A részben romossá vált bazilika épen maradt részére, Mátyás király temetkezési kápolnájára így jogosan nyújtották be igényüket a 17. század végén, 18. század első felében Székesfehérvárra települt németek. Ide jártak misére a német plébánia hívei 1751-ig, a jezsuiták Nepomuki Szent János templomának felépüléséig. Megemlítem, hogy a budai Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom, Koronázó főtemplom) a 14. század második felétől a Pestről áttelepített németek temploma volt, körülötte a németek temetőjével.3 Két évvel később Krekwitz művének erdélyi párja is megjelent, Frankfurtban és Nürnbergben, ugyancsak Leonhard Loschge kiadásában: Az egész Erdélyi Fejedelemség pontos leírása (Totius Trinápatus Transylvaniae Accurata Descriptio/Ausführliche Beschreibung des gantzçn Fürstenthumbs Siebenbürgen. Nürnberg und Frackfurth, 1688). Címoldalára a szerző nevét ck-val nyomtatták: Kreckwitz. E két könyvvel a német utazók bejárhatták a Habsburg Birodalomba betagozódó Magyarországot és Erdélyt. Mindkét könyv szerepelt a budapesti Központi Antikvárium 39. árverésén, darabonként 200 000 Ft/800 € kikiáltási áron. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára őrzi egy angliai festő házaspár könyvét: Hungary. Painted by Adrian & Marianne Stokes. Described by Adrian Stokes. London. Adam and Charles Black. 1909. 320 p. (Magyarország. Illusztrálta Adrian és Marianne Stokes. írta Adrian Stokes). A férj, Adrian Stokes (1854—1935) angol, 1884-ben vette felségül a gráci születésű Marianne Preindlsbergert (1855-1927), aki a festészetet Münchenben és Párizsban tanulta. 1905-ben és a rá következő esztendőkben több alkalommal is beutazták Magyarországot. Orsováról indulva több hónapot töltöttek a Magas-Tátra környéki településeken, Kalocsán, a Bácskában, Zágrábban, Fiumében, Bánffyhunyadon, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Máramarosban, Brassóban, Esztergomban, Budapesten, a Hortobágyon, Debrecenben, a Balatonnál, végül Pozsonyban búcsúztak el hazánktól. Könyvük a ma is fennálló londoni Black Kiadó exkluzív sorozatában jelent meg, amely 120 kiadványában számos országot bemutatott. Művüket legfőbb magyarországi támogatójuknak, dr. Boromisza Tibor (1840-1928) szatmári püspöknek ajánlották. A festő házaspár könyvének kiemelkedő értéke a 75 egész oldalas, színes illusztráció, a saját festményeik, amelyek magyarországi utazásaik során születtek: a népi építészet, a népviselet, a pásztorkodás, a szénamunkák, az aratás, a teherhordás témakörében. Festményeiknek csaknem fele (32) a Magas-Tátra vidékén készült, Vázsecen, Menguszfalván és Záron. A könyvet a szlovák Botík néprajzkutató házaspár fedezte fel 1995/96. évi amerikai ösztöndíjuk során, Gömör megyéből az 1 ZEILER 1997,193. 2 SIKLÓSI 1995,295-303. 3 BERZA 1993, II. 169. 469
