Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Reich Szabina - Lukács László: A Csákváron előkerült fazekas égetőkemencéről
Reich Szabina — Lukács László: A Csákváron előkerült fazekas égetőkemencéről Tudjuk, hogy Csákváron a fazekasmesterség több ágra oszlott, amelyeket szigorúan megkülönböztettek. A fazekas tűzálló főző-sütő edényeket, a tálas nem tűzálló tálakat, tányérokat, köcsögöket készített. Vallásfelekezet és település szerint a fazekascéhen belül is két csoportot alkottak: a fazekasok főleg reformátusok voltak és a Felsővárosi Társulatban vagy Kerületben egyesültek, a tálasok valamennyien katolikusok voltak, az Alsóvárosi Társulathoz tartoztak. A fazekasok a református templom környékén, a Vértes irányában emelkedő Felsővárosban, a katolikus tálasok tőlük lejjebb laktak az Alsóvárosban. A Táncsics utca, ahol az égetőkemence előkerült, a református templom közelében, a Felsővárosban található. Krumpék tehát református fazekasok voltak. Megerősíti ezt Krump István általam őrzött református énekeskönyve, amely Pesten Trattner-Károlyi kiadásában jelent meg 1865-ben. Egy évvel előzte meg 1866-os évszámú cserépcsutoráját. Az énekeskönyv első oldalára tintaceruzával beírta: Krump. Ugyanolyan írással, amilyen cserépcsutoráján látható. Mindezek alapján a Táncsics utcai égetőkemence kora megközelítheti a 150 évet. Nagy János, aki Csákváron 1927-ben született, a leletet Krump József fazekashoz köti, aki a fazekasdinasztia utolsó tagja, Krump István unokája lehetett. Kresz Mária (1919—1989) első alkalommal 1939-ben kutatott Csákváron, amikor még több mint 20 fazekas műhelyét látogatta meg. Névsorukból ekkor már hiányzik a Krump név. Valószínűleg röviddel azelőtt Krumpék műhelyében megállt a fazekaskorong, így nem volt mit égetni, a pusztuló égetőmedence kupoláját lebontották. Alatta a cseréppé égett tüzelőárok, a lábak és az edényeket tartó padka földdel betakarva aránylag épen megmaradt, lehetővé téve mai múzeumi bemutatását. Lukács László 466
