Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Reich Szabina - Lukács László: A Csákváron előkerült fazekas égetőkemencéről
Reich Szabina - Lukács László: A Csákváron előkerült fazekas égetőkemencéről 50 cm 3—4. kép A feltárt kemence felszín- és mets^etraj^a (A rajtot késztette: Reich Szabina, digitalizálta: Burián Péter) a kemencéből előkerült anyagot.3 A töredékes állapotuk miatt nem lehet meghatározni teljes méretüket, űrtartalmukat. A leletek alapján fazekas dolgozott ennél a kemencénél, és megállapítható, hogy egyidejűleg különböző minőségű agyagból készült, többféle edényfajta kiégetésére használták a feltárt objektumot.4 Az edényégető kemence a 19. századra keltezhető az előkerült kerámialeletek alapján. Nem régészeti korú objektumról van szó, ennek ellenére kuriózumnak számít a jó állapotban fennmaradt kemencék sorában. A csákvári fazekasság történetének egy szeletéről van szó, bepillantást enged a helyi edényművesség korábbi századaiba. Magyarország területén a rostélyos, kettős tűzcsatornájú kemencék a kora La Téne időszakban jelentek meg. Ez a típus a római korban még sokáig használatban maradt.5 A 2. század közepén általánossá vált egy új kemenceforma is: agyagba mélyítették, rostélyát egy középső oszlop és körben elhelyezett vályogoszlopok tartották.6 A 3. századtól kiégetett téglából épült fel a kemence oldala és tartópillére, a rostélya előre kiégetett agyagrudakból készült.7 2000-ig a történelmi Magyarország területén összesen 37 rostéllyal ellátott, függőleges állású, osztott terű égetőkemence került rögzítésre, keltezésük szélső értékei 9/10-17. század.8 Reich Szabina Örömmel olvastam a Fejér Megyei Hírlap 2015. április 29-ei számában S. Töttő Rita beszámolóját a Csákváron, a Táncsics utcában régészed leletként előkerült fazekas égetőkemence maradványáról. A lelet azon túl, hogy ráirányítja a figyelmet a Dunántúl legnagyobb fazekasközpontjára, a csákvári fazekasság múltjáról tanúskodik, a néprajzkutatókat is gondolkodásra, összefüggések feltárására ösztönzi. Magát a témát Kresz Mária A csákvári fazekasság című, a székesfehérvári István Király Múzeum kiadásában 1987-ben megjelent könyvéből jól ismerjük. Magam 1974 és 1976 között Kresz Mária, Pesovár Ferenc kollégáimmal és Gelencsér Ferenc múzeumi fotóssal többször is jártam Csákváron: előbb az István Király Múzeumban, majd a budapesti Néprajzi Múzeumban 1976-ban bemutatottá csákvárifazekasság című reprezentatív kiállításunkhoz gyűjtöttünk anyagot. Vas Kálmán és Horváth István fazekasok műhelyében fotóztunk, felvételeket készítettünk a kóterhez kapcsolódó égetőkemencéről is. Utóbbiról Kresz Mária könyvében olvashatjuk: „Kint az udvar végén, már a kertben van az égetőkemence és a kóter. A kóter kunyhószerű, pinceszerű, félig a földbe vágott helyiségféltetővel, a kemence 3 A katlanos fazék folyamatosan elkeskenyedő testtel rendelkezik, melyben a nyílt tűzön főztek. Mázas és babócsmázatlan (=vászonfazék) formában egyaránt állították elő. A totyafazék lapos talppal rendelkezik, mert a sparherten használták (KRESZ 1987,19). 4 Csákváron szigorúan elkülönült a fazekasmesterség különböző ágakra. A fazekas tűzálló/bajtati földből dolgozott, melyet az erdőben termelt ki, kizárólag főző-sütő edényeket (fazék, lábas) készített (KRESZ 1987, 5). 5 Pl. Békásmegyer, Budapest — Tabán, Budapest — Gellérthegy, Esztergom (B. BÓNIS 1981, 11). 6 Pl. Aquincum - Gázgyár, Brigetio (B. BÓNIS 1981, 11). Pl. Aquincum-polgárváros, Tokod (B. BÓNIS 1981, 16). 8 VÁGNER 2002, 309-342. 464
