Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Bauer Eszter: Néprajzi adalékok a pátkai Ivánka uradalom történetéhez
Bauer Eszter: Néprajzi adalékok a pátkai Ivánka uradalom történetéhez birkák voltak. Volt itt olyan tároló, amiben télen a krumplit főzték, bikaistálló, az iroda, ahol az intéző lakott, valamint a gazdaság iratanyagát rendezték. Az intéző lakást ebben az időszakban már nem lakták, ott a gabonát szokták ciánozni, z siz sikteleníteni. A szérűskert kőfallal volt körbekerítve, úgy hírlett, hogy valamikori %árda, klastrom, temető romjai vannak a föld alatt. Itt volt a helye a különböző nagyságú pajtáknak - szénás, takarmányos és dohánypajfáknak — valamint a sgéruskert legnagyobb épületének a dohánysimítónak, amely végében három cselédlakás is sorakozott. A szobák itt padlósak voltak, a konyhák kövezettek, elrekesztett kamrával. Itt Uganda (Kincses Gyula) lakott, mellettük bognárműhely, a bognár (Hedlicska Károly) lakása és még egy igás kocsis (Bakonyi János) (5. kép). Itt tárolták a gőzgépeket féltető alatt, és itt voltak a kosok is, valamint az urasági tyúkól és a borospince is.17 A felsorolás nem teljes így sem arról, mi és pontosan hol helyezkedhetett el. Még ha sikerülne is élesen behatárolni a teljes major rajzolatát — minthogy néhány épület még ma is áll — számot kell vetni azzal is, hogy gyakran változott, éppen ki lakta a cselédlakásokat. Mintegy átmeneti hely jellegről és annak megéléséről tanúskodik az is, hogy a cselédek nem ültettek fákat, noha lehetett volna rá lehetőséget találni, de amint más uradalomhoz szegődtek, vagy akár a majoron belül költöztek, akkor már nem vehették volna hasznát.18 Gyümölcsöt szüretkor ehettek annyit, amennyit akartak, vagy a parasztoktól tudtak venni, szerezni munkáért, segítségért cserébe. A gazdaság élén az intéző (Kovács Géza, korábban Krisztián Lajos) állt, aki percentet, jutalékot kapott, ha jól vezette a birtok ügyeit. A ranglétrán őt követte az ispán (Kovács János), aki a tehenészetet, tejgazdaságot felügyelte, tulajdonképpen hozzá tartozott az egész Belmajor gazdálkodása és ő utána következtek a gardák. Agáddá, áld a növénytermesztési munkákért volt felelős, vette fel és irányította, ellenőrizte a hónaposokat, napszámosokat. Külön kategóriát alkottak az iparosok, a kovács, a kőműves, a bognár és a gépész. A sor végét az igás kocsisok, tehenesek (csirások), borjúsok, csikósok, disznósok, közönséges cselédek, dohányosok, hónaposok, napszámosok, majd az asszonyok és a gyerekek zárták. Az uradalom parádés kocsisának megkülönböztetett helyzete volt, ő hordott egyenruhaként gombos mellényt és sapkát.19 Az egész évre leszerződött cselédek konvenáóba tizennyolc mázsa gabonát, huszonnégy kiló sót, pénzt minden hónapban, egy kataszteri hold kukoricaföldet, kétszáz öl krumpliföldet — kis földet —, tüzelőt, ágfát, valamint naponta egy liter tejet kaptak, de ez attól is függött, kinek milyen volt a beosztása. A tehenesek két liter tejet kaptak naponta, a gazda pedig három liter tejet és másfél kataszteri hold földet, a gépész viszont két kataszteri hold földet. A konvenciót az intéző vagy az ispán adta ki, a gazda a hónaposok, napszámosok bérét osztotta szombaton, vagy még pénteken este az iroda ablakánál. A konvendós földeket a ga^da mérte ki minden tavasszal, az uradalom megszántotta, később meg is ekézte lóval. Ügy emlékeznek, hogy jó földek voltak, a Berényi-háton, a Kis-Mihály-éren, Gézában, a Büdös-kútnál. A járandóságba kapott gabonát időközönként mérették ki a magtárban és vitték kocsival a malomba, őrlették meg, hiszen tárolni egyben nem is tudták volna a cselédházaknál, ugyan mindenkinek a kamrájában volt lisztes láda, amiben tartották a lisztet. Ezen kívül tarthattak állatot, disznót, baromfit, kacsát, libát. Az állatok neveléséből tudtak a cselédek is valamelyest előbbre jutni, a család szükségleteit fedezni. Újévkor volt mindig a fölmondási idő, ekkor, „aki megmaradt arra az évre az megmaradt, aki nem, az meg elment elszegődött máshova, ha nem tetszett neki itt és ahova elszegődött, onnan jöttek a szekerek, aztán pakolták föl a disznóólát, állatokat, mindent. ’’Nemigen emlékeznek rá, hogy innen elment volna valaki, inkább kiöregedtek.20 Az asszonyok nem voltak leszerződve az uradalomhoz, kivételt képez, ha muszáj volt családfenntartó híján. Általában a gyermekek nevelése volt a feladatuk és a konvenáóba kapott földterületek megmunkálása, valamint az állatok ellátása. Nagyon sok függött az asszony igyekezetétől, attól, hogyan tudta beosztani a pénzt, vállalt e még munkát a gazdaságban, a kastélyban vagy a faluban a nagyobb gazdáknál. Tehát aki iparkodós volt, mindig tudott egy kicsit előrébb jutni - mondták. Vállaltak mosást, vasalást a kastélyban, vagy a helyi értelmiségnél. A gazdaságban gabonát triörözni is összefogtak az asszonyok, elindították reggel a magtisztító, osztályozó gépet és éjjel-nappal váltották egymást. A magtárban rostálták, pácolták a vetni való búzát, télen zsákokat mertek, foltoztak. Asszonyi munka lehetett még a sárgarépa-pucolás, osztályozás, a szépet a székesfehérvári kórházba vitték, vagy a katonaságnak, a vékonyát a marháknak adták. A „küszöbön ülést” azokra a cselédháznál lévő asszonyokra mondták, akik inkább ráértek a szomszédasszonnyal beszélgetni.21 Napszámos munkát azok végezhettek, akik nem voltak leszerződve az uradalomba. A gyerekek répabogarat szedtek, fattyaztak a kukoricába, már kisebb korukban megtanítgatta az édesanyja őket kapálni, fegyelmezte is hogy ne zöldrefeketét vágjanak, azaz a földet az élő gazra. így a tizenkét éves gyerekek már mehettek kapálni is, lovat vezetni, vizet húzni a gőzekéknek vagy aratásnál kötél térítőnek, kettőzpnek. Egy napra egy pengő volt a napszámos bére, azért napfelkelttől nap17 BÁNYAI 2009,16—21; Füri Lajosné Kincses Vilma személyes közlései alapján. 18 Illyés Gyula az átmeneti terület jellegét a pusztának hasonló módon láttatja: ILLYÉS 1967, 18—19. 19 Csanádi Jánosné Kincses Teréz személyes közlése. 20 Füri Lajosné Kincses Vilma, Véber János személyes közlései. 21 Benke Imre, Csanádi Jánosné Kincses Teréz, Füri Lajosné Kincses Vilma személyes közlései. 439
