Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény olvasókhoz. A komoly hangvétel mellett tér jutott, sőt átütő sikere volt egy-egy humoros, illusztrált kiadványnak is. Párizsban 1832-ben éppen Le Charivari néven hagyta el a nyomdát a világ első, illusztrált, szatirikus napilapja, Charles Philipon szerkesztésében. A republikánus ellenzék újságja a macskazenét átvitt értelemben alkalmazva kíméletlenül támadta a korabeli viszonyokat, egyes személyeket, így Lajos Fülöp királyt, a minisztereket és a képviselőket. Az 1937- es megszűnésig a lap hangja leginkább radikális és antiklerikális volt. A kormányzat rendszeres bírálata több eljárást, büntetést eredményezett az újság, illetve szerkesztői, szerzői ellen. Legkiemelkedőbb karikaturistái Honoré Daumier (1808—1879) és Gustave Doré (1832—1883) voltak. A lap kezdeti sikere hozzájárult a fogalom és a jogszokás terjedéséhez. Elnevezése, szerkezete, tartalma mintául szolgált más országok hasonló célzatú lapjai számára. Londonban a Punch or London Charivari című brit humoros és szatirikus hetilapot 1871-ben Henry Mayhaw és a rézmetsző Ebemezer Landells alapította. Az előbbi személy és Mark Lemon végezte a szerkesztői munkákat. Az illusztrált magazin gyorsan népszerű lett, az 1840—50-es években különösen nagy befolyást gyakorolt. A 20. században a százezres példányszámot is felülmúlta. Az 1992 és 1996 közötti szünetelés után 2002-ben végleg megszűnt. Szerzői között az író Somerset Maugham és William Thackeray, valamint számos kiváló karikatúrista is szerepelt. Berlinben 1848-49-ben jelent meg Charivari néven politikai-szatirikus élclap. A magyarokat azonban jobban érdekelte az osztrák Wiener Kat^en-Musik (Charivari) című magazin, mely 1848. június 9 és október 26 között jelent meg, hetente legalább négyszer, összesen 108 számban. Szerkesztői Sigmund Engländer és Willi Beck voltak. A negyedik számtól a lap új címmatricát kapott: Macskazenekar muzsikált rajta, előttük macska-tamburmajor vezényelt, forradalmi öltözetben, calabriai kalapban, oldalán karddal. Augusztus 2-tól az újság neve Wiener Charivarira változott. Politikai napilap maradt, a gúny és a komolyság számára, karikatúrákkal. Az újság stílusa, hangvétele miatt a két szerkesztő az októberi bécsi forradalom leverése után politikai üldözött lett. Engländer külföldre menekült, Becket két havi börtönre ítélték. Közismert, hogy az 1840-es években a pesti, reformpárti, az írásból megélni kívánó ifjúság mennyire franciás szellemű, műveltségű, Párizsra figyelő volt. így természetszerű, hogy a francia stílusból, módszerből is sokat tanult, átvett. Előbb J ókai Mór 1848-ban az Életképek ben, 1849-ben az Esti Lapok ban, illetve a Pesti Hírlapban vezetett humoros rovatot, Charivari néven. Jókai éppen úgy derűs humorral bírt, mint barátja, az író, újságíró, hivatalnok Lauka Gusztáv (1818—1902). Lauka is a Pilvax fiataljainak egyike volt. Az 1848. június 15-i mutatványszámmal, felelős szerkesztőként, francia mintára indította el az első magyar élclapot, Charivari {Dongd) néven. A kiadó Lauka mellett Szerelmei Miklós (1803—1875), a sokoldalú mérnök, litográfus, katonatiszt volt. Szerelmei minden számban a 3. oldalt szatirikus rajzzal illusztrálta, szolgálva ezzel a magyar karikatúra megteremtését. A felelős szerkesztő a mutatványszámban megállapította, hogy már minden polgárosodott nemzetnek van írott Charivarija. Néhányat jellemzett is közülük. Az elzárkózó nemzet Charivariját csak a saját nemzetbeliek értik meg tökéletesen. A németekét a legkönnyebb megérteni. A francia Charivari könnyű, hajlékony, finom, mint maga a nemzet. Az angol Charivarihoz kívántatik a legműveltebb egyéniség. Magyar Charivarit nehéz lesz szerkeszteni, mert a magyar vagy búsul, vagy csak a legvastagabb elméncségeken nevet.158 Végezetül a szerkesztő ígéretet tett, hogy különösen a közéletet, de az irodalmat, más művészeteket is figyelemmel fogják kísérni. Érdekes módon a Charivari 1848. szeptember 21-i megszűnéséig megjelent 26 száma a témánk szempontjából még inkább érdekes utcai macskazenélésről nem tudósított. 1848-49 hírlapírói új formai és tartalmi vívmányokkal is gazdagították a sajtótörténetet. Egyrészt a rövidre fogott, forradalmi stílussal, másrészt a politikai publicisztika új műfajaival. Benne támadó, gúnyos leleplezésekkel a régi rend híveiről, újabb próbálkozásaikról, továbbá vegyes tartalmú, rövid, ironikus glosszákkal, amilyeneket Charivari címen Jókai kezdett meghonosítani az Életképek hasábjain, amit hamarosan mások is folytattak.159 Jókai különösen kedvelte ezt a műfajt és magát a kifejezést is. A macskazenélést pedig több regényébe beleszőtte. Egyébként is, a magyar és külhoni regényekben, novellákban, különösen a 19. században rendszeresen zajlott a macskazene. A magyar emlékiratokból, visszaemlékezésekből sem maradhatott ki a látott, vagy szereplőként, netán elszenvedőként átélt macskazene. Egy-egy híresebb személyt vagy jellegzetes társadalmi csoportot érintő macskazene bekerült az adomák illetve anekdoták közé (Széchenyi István, Sándor Móric). Asztal körüli beszélgetések során mindez a jó hangulatot, a derűt szolgálta. így aztán terjedt is, csiszolódott is. Neves külföldi zenészek direkt macskazenét időző műveket is komponáltak. 2.7. A szerenád, a fáklyásmenet, a macskazene illetve a jogforrások és a joggyakorlat Figyelemmel arra, hogy vizsgálatom a jog szemszögéből történik, mind a szerenádot, mind a fáklyásmenetet/ fáklyászenét, mind a macskazenét a jogélet, a jogi kultúra részének (is) tekintem, mindhármat a jogszokások közé sorolom. Mindegyik elterjedt a Kárpát-medencén túl, szerte Európában, sőt azon kívül is. Végső soron mindhárom jogkövetkezményként jelent meg, a szerenád és a fáklyászene pozitív tartalommal, elismerésként, a macskazene pedig joghátrányként, szankcióként. Mindez a főszabály, mert a szerenád kivételesen válhatott joghátránnyá, a macskazene pedig — különösen határainkon kívül — szolgálhatta az elismerést, jelenthette az előnyt. A három jogszokás ezért is közel 158 LAUKA 1848, 1. 159 SZABOLCSI 1985,11/1. 83. 414
