Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény a fészkeinkbe, hogy eltegyük magunkat másnapra.. .A házbérmozgalom a lakók győzelmével végződött... az emberek keményen állták a sarat.. .A háziurak kilakoltatták, a rendőrség meghurcolta őket, de végül mégis övék lett az utolsó szp. A lakásbérek lejjebb szálltak, s a hátralékban maradt összegeket nem kellett megfizetni. ”155 A kor népszerű lapja, a Vasárnapi Újság 1910 őszén két időszerű fényképet is közölt a pesti lakásbérlők helyzete kapcsán. Az egyiken kilakoltatottak láthatók, a másikon macskazene egy Szigony utcai bojkottált ház udvarán. Az első emeleti gangra a háziúr és felesége, valamint a házmester bábfiguráját akasztották fel. Az udvart férfiak, nők, gyerekek népesítik be, kezükben zajt keltő konyhai fémedények és főzőkanál vagy más eszköz, amivel ütni lehet.156 Két esztendővel későbbi, ugyancsak fővárosi tudósítás szerint a Hajdú utca 5. sz. ház lakói, jórészt munkáscsaládok, határozták el, hogy a december 1 -én esedékes házbért nem fizetik meg a tulajdonosnak. Indokul számukra az szolgált, hogy a tulajdonos rövid idő alatt már másodszor emelte fel a bérleti díjat. A bérlők összegyűltek a ház udvarán, szidalmazták a bérbeadót, kimondták ellene a bojkottot, végül ott helyben macskazenét rendeztek. Csak egy lakó, Zsóka János nem állt a tüntetők közé, mert neki a tulajdonos nem stájgerolt, azaz nem emelt lakbért. Amint a többiek ezt megtudták, Zsóka 8 éves kislányára támadtak, aki a macskazenélő gyerekek között volt. A szerencséden gyereket úgy megverték, hogy a kórházba szállítás ellenére meghalt. A rendőrség gyilkosság bűntette miatt a bérlők közül többeket letartóztatott.157 Nyilvánvaló, hogy a gyermek halála miatt érte el az újság érdeklődésének küszöbszintjét az akkori számos macskazene közül a Hajdú utcai. Jelzés értékű, hogy a hírlapi szöveg már nem csak macskazenélőkről, hanem tüntetőkről szólt, ahogy a 19. század végétől a macskazene szinonimája lett a tüntetés kifejezés. 2.5. Az elhalványulás kora A városi macskazenélés utolsó jelentős időszaka volt a 20. század első másfél évtizede. Ekkor már alakultak a tiltakozás, a követelés, az érdekérvényesítés új formái, szerveződései. A gyülekezési jogra hivatkozással a tüntetések valami mellett vagy ellen; az egyesülési jog alapján a különféle szervezetek, pártok; a munkabeszüntetés jogát emlegetve a sztrájkok. A morális ok indukálta feszültségek feloldására is, eddig nem alkalmazott formák alakultak ki. A politikai törekvéseket pedig újabb, a részletcélokban egymástól eltérő pártok kanalizálták, korábbi és addig nem ismert módszereket alkalmazva. A társadalom szerkezetének, az életviszonyoknak a változása a macskazenét fokozatosan és folyamatosan háttérbe szorította. Különösen városon, az erkölcsi, a politikai, a gazdasági-szociális indíttatásúakat egyaránt. Már az előző századfordulón és főleg azt követően érezni lehetett a változásokat. Az igazi cezúrát azonban az I. világháború jelentette, ahogy történt ez általában a népszokások körében, sőt a népi kultúra más területein is. A megalkotásra kerülő jogszabályok szintén inkább az új formák artikulálódását segítették elő. Igaz, egyes falvakban, a parasztság körében még megmaradt, sőt egy ideig 1945 után is tartotta magát a macskazene, mint jogszokás, de csak erkölcsi normasértés esetén. 2.6. Művészi ábrázolások A charivari a képzőművészet, különösen a grafika számára látványos témát nyújtott, egyben lehetőséget adott a szatirikus ábrázolásra is. A legkorábbi kép középkori, a 14. század első feléből származik (2. kép). A későbbi századokban a rajzművészet kiválóságai mellett kismesterek, sőt műkedvelők is megörökítették a macskazenét. Közülük két kiváló művész alkotását célszerű most kiemelni. William Hogarth (1697—1764) angol festő, rajzoló, a karikatúra előfutára, 1725-ös rézmetszetén nem csak humorosan, hanem aprólékos részletességgel is megörökítette a macskazenélés legkülönbözőbb alakjait, változatos instrumentumaikkal együtt (3. kép). A nagyméretű ábrázolás érdekessége, hogy a nézők, akik esedeg macskazenéltek is lehettek, derűsen fogadták a zajkeltést. Honoré Daumier (1808—1879) francia művész képe 1843-ból a párizsi ittas férfiak szerenádját mutatja be kegyetlen humorral (4. kép). A Le Charivari című lapban közölt, Párizsi muzsikusok megjelölést viselő, ordítozó alakok inkább macskazenélőknek tűnnek, mint szerenádot adóknak. Ezek és a további rajzok, metszetek, nyomatok az események, az alakok természethű, de ezzel együtt mulatságos, gúnyos, együttérzést nem ismerő ábrázolására törekedtek (5, 7, 9. kép). Külön csoportot képeztek a 19. századi újságok, hetilapok, élclapok politikai híreihez kapcsolódó litográfiák. A nevükben is a macskazenére utaló sajtótermékek állandó vagy emblematikus figurái között ott szerepelt a macskazenélő. Gyakran megszemélyesített állatfiguraként, emberviseletbe öltözött macskaként (6. kép). Innét már csak egy lépés volt, hogy a macskazenét adók csapatát muzsikáló négylábúakként ábrázolták, élükön a macska-karmesterrel. Bécsben, az 1848 májusában született egyik karikatúrán az ugj'ancsak négylábú, de kutyaként megjelenített besúgókat egy lármázó macskacsoport űzi el (8. kép). A macskák arckifejezése a jogos haragtól felhevült, eltorzult formát mutatott. Amint arra utalás történt, a 19. században a macskazenét mind gyakrabban alkalmazták politikai eszközként, a véleménynyilvánítás, netán a befolyásolás hangos formájaként. Ebben a században a különféle politikai irányzatok - felismerve a nyomtatott sajtó szerepét — már az újságokban fejtették ki véleményüket, szóltak híveikhez vagy más 155 KASSÁK 2011,1. 529-537; GYÁNI 2003, 348-349. 156 Vasárnapi Újság 1910. október 16. 57/42. 865. 157 Szamos 1912. december 1. 41./274. 4—5. 413
