Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény 201 olasz — szállt fel az őket visszaszállító fekete-sárga zászlós hajóra. Az indulás perceiben megjelent a táborszernagy is a fedélzeten, magasra emelte tollas kalapját, éltette a császárt. A meghódoltak csapata lassú morgással felelt rá. Az emigrációban maradó, parton álló, a többitől búcsúzó tömeg irtó^tató macskazenével némította el az erőszakolt vivátokat. Alig másképp mesélte el a történteket Vahot Imre (1820-1879) írónak a Hauslab tábornokkal hazatérő Makay Sándor (1806—1890) alispán, országgyűlési követ, ügyvéd. Eszerint a hajóra szállás egypár óráig tartott. Ezalatt a Vidinben maradó menekültek, kik nagyobbára orosz alattvalókból álltak, és akiknek a száma a nemkatonákkal együtt 2 000-re rúghatott iszonyatos macskazenével gúnyolták a visszatérőket.143 A macskazene tehát a visszatérőknek és a tábornoknak egyaránt szólt. A hazatértek külön kegyelemben nem részesültek, a kint maradó kb. 1 690 főt pedig október végén — november elején több csoportban az Oszmán Birodalom belsejébe internálták. 2.3.5J. Az 1848-as forradalmakat leverték. A 19. század második fele Magyarországon a Bach korszakkal (1851—1859) kezdődött, melyre magyar részről a passzív ellenállás volt a válasz. A korszakot a központosítás, az erős állami felügyelet, a cenzúra jellemezte. A Habsburg Birodalom solferinói veresége (1859) után a császár 1860. október 20- án a magyar országgyűlés visszaállítását helyezte kilátásba, és az enyhülésnek további jelei mutatkoztak. A politikai élet átmenetileg megélénkült. Nem csoda, hogy Bécsben is, Magyarországon is kísérletet tettek a politikai vélemény demonstrálására. Marich László (1806—1893) a későbbi második kancellár, 1861. április 16-án írta Bécsből báró Vay Miklósnak (1802— 1894) a kinevezés előtt álló udvari kancellárnak, hogy előző este mi történt. Szomszédját, Joseph Othmar Rauscher (1797—1875) bécsi érseket és bíborost macskazenével akarták megtisztelni. Marichban mindez az 1848 márciusi napokat idézte fel. Roppant néptömeg hullámzott az utcán. A rendőrség azonban talpon volt, a rendes katonaságot is kirendelték, így csak egyes zajos felkiáltások hallatszottak. A nép rövidesen elszéledt.144 1861-ben Pest megye főispáni helytartójává Kapy Ede (1817—1886) volt megyefőnököt, a császárhű jogászt nevezték ki. Október 17-én este a főispáni helytartó szállása a pesti Emmerling Szálloda (ma Váci utca 20.) előtt ellenlábasai macskazenét készültek rendezni. A közeli rendőr igazgatóság épületében elhelyezett katonák riasztólövéseket adtak le, mire a tömeg szétoszlott. Három személyt azonban elfogtak közülük.145 Csongrád megyében a kíméletlen Bonyhády István (Perczel Mór testvére, 1802-1891) megyefőnök leváltása után az ügykörét 1858-ban Jombart Emil kapta. Igyekezett a megbékélés útját járni, jóindulatot tanúsított. Megítélését rontotta, hogy hivatali kötelezettségeit teljesítette, továbbá elvállalta a násznagyi tisztet 1859 novemberében egy gránátos kapitány házasságkötésénél. így 1860. szeptember 7-én a főleg jogászokból álló fiatalság szegedi lakása elé vonult, és macskazenét adott neki. Jombart elbújt a tüntetők elől, majd a kivonult rendőrség fedezete alatt a várba húzódott. Másnap mellette is, ellene is felvonulást rendeztek. Nem sokkal később hivatalát is, a várost is elhagyta.146 23.5.8. Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában különösen megszaporodtak a macskazenék az országgyűlési választások alkalmával, továbbá az 1905-1906-os kormányzati válság idején. Személtetésül néhány példa. A 19. század utolsó harmadában a nagybirtokok hazájában, Fejér megyében általában igen heves volt az országgyűlési képviselői helyekért folytatott választási küzdelem a kormánypárt és ellenzéke között. A megyében jelentős függetlenségi politikusok éltek, Csákvár pedig egyik fellegváruk volt. Az 1896-os választáson a csákvári kerületben a Függedenségi Párt színeiben Meszlényi Lajos (1851-1901) jogász, politikus indult. A megyéből korábban már kétszer is beválasztották az országgyűlésbe, ahol humoros közbeszólásai miatt is népszerűségnek örvendett. Az sem közömbös, hogy nagynénje volt Meszlényi Terézia (1809—1865), Kossuth Lajos felesége. Legjelentősebb ellenfele a kiváló szónoki képességű Bonitz Ferenc lett, aki a Katolikus Néppárt színeiben komoly eséllyel bírt. Azért is, mert a csákvári uradalmat birtokló gróf Esterházy Miklós Móric (1855—1925) császári és királyi kamarás, a főrendiház tagja állt mögötte, akinek gróf Zichy Nándorral együtt nagy szerepe volt a Katolikus Néppárt 1895 januári létrehozásában.147 Ez a párt a magyar társadalom katolikus-keresztény jellegének megóvására és a nagybirtokos érdekek védelmére törekedett. Csákvár népe Esterházyt a háta mögött mindezekkel és morózus természetével összefüggésben Kruáfikszpek emlegette. A választást végül mégis Meszlényi nyerte. A szavazást megelőzően a kerületben lázas választási hangulat volt, a két párt támogatói nem csak szóban csaptak össze egymással. Csákvár népi emlékezete mindezekkel összefüggésben egy macskazene emlékét is megőrizte. Idős korában a helyben lakó Raffai Jánosné Masek Mária (1871-1961) beszélt közeli rokonainak az általa részben látottakról, így tőlük hallhattam a történtekről. A választást megelőzően az egyik párt hívei macskazenét adtak a másik párt jelöltjének, 143 IMREFI 1850,150. 144 VAY-LÉVAY 1899,403. 145 RÁDAINÉ 1990, 322. 146 HABERMAN 1992,127,128. 147 KELEMEN - LUKÁCS - VITEK 2002, 69-71,109. 410
