Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény A macskazenéről pedig Görgey Artúr tábornok öccse, Görgey István (1825—1912) visszaemlékezéséből tudhatunk meg részleteket. A fiatalabb Görgey 1843 tavaszán Pozsonyba került Zsedényi Ede és Mattyasovszky Boldizsár, Szepes vármegyét az 1843-44. évi országgyűlésben képviselő konzervatív-aulikus követek mellé, mint írnok. Kötelességeit komolyan teljesítette, a szabadelvű közvéleményt pódó országgyűlési ifjúság szelídebb tagja volt, ám egyszer mégis csadakozott a macskazenét adókhoz. Egy holdvilágos este a felső- és alsóházi liberális párt (feje Batthyány Lajos) macskazenét rendezett Szatmár vármegye említett két pecsovics, azaz kormánypárti követének, Uraynak és Gabányinak a fogadására. A zajkeltéshez nagy dob gyanánt egy 20—30 akós rézüst szolgált, mely Gabányi szállásának tőszomszédságában, egy rézműves műhelye előtt az utcán hevert. A zajos közvélemény-büntetést követően Zsedényi felelősségre vonta Görgeyt, aki a részvételt elismerte, majd hozzátette, hogy írnoki kötelességét teljesíti, azon túl, különösen politikai érzületében szabad embernek tekinti magát. Zsedényi nagy haragjában előbb haza akarta kergetni írnokát, de aztán erre nem került sor. Görgey István a szabadelvű fiatalság egy részének, olykor illetlen túlkapásaiban, így a további macskazenélésekben nem vett részt. A kerületi és országos gyűlések viszont nagy hatással voltak rá és fejlődésére.117 Az igen szórakoztatóan, mesélve, anekdotázva író Eötvös Károly (1842—1916) nagy sikerű művében jó fél évszázaddal később is szólt az 1843-44. évi pozsonyi országgyűlés jurátusairól és az általuk nyújtott macskazenékről. Az író, aki maga is jogász volt, jól tudta, hogy a jurátus végzett jogász, végzett patvarista, felesküdött királyi táblai jegyző, ügyvédi oklevélre vágyakozó személy volt, hivatalos nevén notarius inclytae tabulae regiaejudicientisjuratus. Aki akkor lángolt az eszmékért, rajongott a világszabadságért, utált minden koronás főt, macskazenét adott apecsovicsnak, megkergette Uray Bálintot s Tiszát, Lukát, Benêt, a hírhedt adminisztrátorokat agyongúnyolta, kinevette a papokat, fölverte a kávéházak csöndjét, Vörösmartyt szavalt, bús nemzeti dalokat énekelt, átkot harsogott a zsarnok ellen. Pár év múlva pedig honvédnek állt, meghalt a csatatéren vagy a bitón, netán elment bujdosni.118 Vajda János (1827-1897) költő, hírlapíró az 1847. évi Pest megyei követválasztás kapcsán írt a küzdelmekről, benne a korteskedésről és egy, Pest városában tartott macskazenélésről. Szépírói, érzékletes mondatait érdemes idézni. ,yA korteskedés minden nemei a legnagyobb, sót bizton mondhatni, hallatlan mérvben kifejtettek, mintha nem is egy megye követe, de ennéljóval nagyobb fontosságú tisztség választása forogna szóban. Hírlapi cikkek, szónoklatok, lakomák, macskazene, fáklyászene, kapaátááók szellemi érvekkel és furkósbotokkal, nagy mennyiségű pénzáldozatok a felek részéröl, legkitűnőbb személyek beavatkozása, versek s több efféle eszközök mind a harctérre vitettek. Akkorában a pártokat népnyelven Kubinszkynak és Pecsovicsnak nevezték. Nem voltak olyan finom és diplomatikus elnevezések, mint manapság. A nép józan esze kitalálta, hogy tulajdonképp csak kéfiéle párt lehet, s ha vannak árnyalatok, azpk vagy egyik, vagy másikhoz állanak közelebb. Aki nem volt Kossuth pártján, az mindpecsovics volt. Persze a legszélsőbb pecsovics, a leghatározottabb kormánypárti is, mint ez rendesen történni szokott, mind a haza nevére esküdött, mind magyarnak, mind jó hazafinak nevezte magát, még ha - adminisztrátor volt is. De azért az ilyen külön pecsovicsokat jól megmacskazenélték. Ad vocem macskazene: Először életemben és utolszpr voltam jelen macskazenén, azpn tudniillik, melyet az ifjúság és pesti nép magyar része K. kanonoknak adott, mely okból és alkalomból, arra már nem emlékszem; annyi való, hogy a legmerészebb konzervatívok, illetőleg kormányhívek egyike volt. A Sebestyén téren lakott, azpn házban, melyben most a Két Huszár kávéház van. A z egész tér ted v°lt macskazenélő népséggel. A macskazene korántsem oly kedélyes, tréfás dolog, mint amimnek az ember, mielőtt egynek tanúja volt, képzelni szokta. A szépérzékre fölöttébb bántó lag hat, mert valóban iszonyúan rút. Ami a szemnek a pávián, a gorilla, az a fülnek a macskazene. Különben általánosan el volt ismerve, hogy nagyságra és borzasztótágra ehhezfogható macskazene még e szabad világban sem adatott senkinek. Ugattak, fütyültek, sivítottak, kiabáltak, kerregtek, huhogtak, nyivácsoltak. Kutyákat, macskákat hordtak össze, azokat verték, hogy óbégassanak, kelepeitek, zörögtek; szóval igazi pokoli zajt ütöttek. ”119 23.5.2. Bécsben a nem kedvelt személyekkel szembeni macskazenék 1848. március 13-a, a forradalom kitörése óta napirenden voltak. A macskazene egyébként a tiltakozás szimbólumának számított itt is a középkor óta. 1848-ban a „koncerttársaságok” tevékenysége az árdrágítók, a lelkészek és a hatóságok képviselői ellen irányult.120 Az elsőként említettekkel szemben gazdasági-szociális okból, az utóbbiak ellenében az általuk képviselt politika, kormányzás okán. A 19. század első felének emblematikus személyisége volt gróf Karl Ludwig von Ficquelmont (1777—1857) francia származású osztrák arisztokrata, tábornok, diplomata, államférfi. Az 1840-es években Metternich kancellár jobbkeze volt, az államszervezet vezető személyiségei közé tartozott. A márciusi bécsi forradalom után, 1848 tavaszán is fontos 1,7 GÖRGEY 1916,189-193. 118 EÖTVÖS 1909,124-125; GELENCSÉR 2016, 37. 1,9 VAJDA 1988,996-998. 120 WITZMANN 1987,12. 404
