Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény érintettek, valamint a közvélemény összekapcsolták. Kotics Józsefre hivatkozással írta: a macskazenével olyan becsületbeli erkölcsi sérelmet bosszultak meg, ami jogi eszközzel amúgy sem volt orvosolható. A jog csak a megszégyenített személy válaszlépésének minősítésére vállalkozott.97 Jogi szempontból a leírtakkal döntően egyet kell érteni, ám az utolsó két gondolattal csak részben. Tény, hogy az esetek nagyobbik hányadában a normasértések az állami jog eszközeivel nem voltak orvosolhatók, de egy kisebb részében igen. (Pl. a hozomány kiadása, a tolvaj elítélése.) Nem közömbös az sem, hogy a jog, azaz a hatalom nem kizárólag a megszégyenített személy válaszlépése esetén cselekedett vagy minősített, hanem bizonyos alkalmakkor anélkül is fellépett a macskazenélők vagy éppen a macskazenét elszenvedő ellen. (Pl. katonai egységek alkalmazása, illetve a macskazenét elszenvedővel szembeni fegyelmi eljárás.) Dömötör Tekla a macskazenét néprajzkutatóként, de más tudományterületek eredményeire is figyelemmel vizsgálta. Mint a dramatikus népi játékok kutatója a hazánkbeli macskazenét a falusi színjátszás körébe sorolta. Azon belül az olyan játékok közé, melyek a közösség erkölcsi életét szabályozták és társadalombíráló funkciójuk volt. Az európai népi jogszokások között a macskazenét, nemzetközi terminus technikussT.'ú a charivarit az egyik legelterjedtebbnek, szívósan továbbélőnek és jól nyomon követhetőnek tekintette. Lehetett politikai megnyilvánulás, valamint közösségi tiltakozás a nemi és házassági erkölcs, illetve szokásjog megsértőivel szemben. Lefolyása századokon át szinte állandó volt. A szerző szólt az európai és azon kívüli elterjedtségről. A charivari kifejezés eredetét legtöbbekkel megegyezően a zajkeltéssel hozta összefüggésbe. A macskazene melletti további helyi megjelölések pedig egy-egy mozzanatra utaltak. A magyar zángógás, csatrangolás, kikolompolás pedig a népszokásnál is használt állatkolompra volt visszavezethető. Hosszan sorolta a példákat az özvegy férfi vagy nő újraházasodása elleni, a házasok együttmaradását célzó, a házastársát megcsalóval szembeni elmarasztaló, tréfás vagy durva produkciókra. A macskazene előkészítésében, lefolytatásában a közösségen belül kiemelkedő szerepe lehetett a szervezett ifjúsági társulatoknak, legénycéheknek. A szokás lokálisan tovább fejlődhetett, akár maszkos felvonulássá, akár népi komédiává, akár bírósági tárgyalás vagy lakodalom paródiájává. Mindezekből a népi humor és gúny kiapadhatadan forrása vált nyilvánvalóvá. A hatóságokat, a magyarországi jogi népszokásoknál is, többször kihívták, de ezek maguk is jobbnak látták a falu íradan törvényéhez alkalmazkodást, a dolgokat a maguk módján folyni hagyni. Feljelentések azért előfordultak, sokszor nem is a sértettektől. Európai példák bizonyították ugyanakkor, hogy még a véres kimenetelű eseményeknél is a nyomozás idején a falu néma maradt. A szokással kapcsolatban jelentős volt a vallás- és jogtörténeti összefüggések vizsgálata. Az özvegy újraházasodásánál az elhunyt jogainak követelése, vagy éppen az új pár megvédése, a halottnak macskazenével elijesztése merült fel. A történeti anyagban mégis a büntetés volt a domináns. A charivari-szerű jogszokások vélhetően korábban nem korlátozódtak a házassággal és nemi erkölccsel kapcsolatos vétkekre, ide csak az állami igazságszolgáltatás megerősödése után szorultak vissza. Általuk így is egy régi, tényleges népi gyakorlat emléke őrződött meg. Felfogható a jogszokás a tényleges kiközösítés büntetése enyhített, jelképes formájának is. A magyarországi, 20. századi charivariknak természetfölötti lényekkel összefüggő jellege nem, de fenyítő, büntető célzata nyilvánvalóan volt. Összefoglalva a charivari nálunk is a közösség tiltakozását mutatta meg a házasságon belüli vagy a nemi erkölccsel kapcsolatos, károsnak tartott jelenségekkel szemben. Olyan területeken, melyeket az állami igazságszolgáltatás csak részben érintett, teret kapott a népi szokásjog, konzervatív szemléletével együtt. A nyilvános és hangos megszégyenítés hatékony eszköznek bizonyult. Az ettől való félelem pedig másokra is visszatartó erővel hatott. Különösen a protestáns falvakban érvényesülhetett, mert a katolikus egyháznak az ilyen esetekre megvoltak a maga eszközei. Sajnálatos, hogy a történeti adatok hiányoznak ennél, az országosan nem elterjedt jogszokásnál. Dömötör Tekla a népi jogszokásnak szomszéd nemzetekével való összehasonlításától várt újabb eredményeket.98 Igen örömteli, hogy Dömötör Tekla már 1966-ban - Tárkány Szűcs Ernőnek is köszönhetően - milyen jelentős figyelmet fordított a charivari jogtörténeti és népi jogéleti szempontú összefüggés vizsgálatára. Az 1960-as évek gyakorlatának megfelelő jogi terminológia természetesen azóta részben változott. Élénk érdeklődést mutatott a népi jogélet kutatása, azon belül a nép által bűnnek tartott magatartások és azok népi büntetése iránt Beck Zoltán tanár, néprajzkutató. Ö is észlelte, hogy a népi igazságérzet nem mindig ugyanazt és nem ugyanolyan mértékben ítéli el, mint amit és ahogy a törvényes igazságszolgáltatás. Amiként a népi jogélet kutatói különbséget tesznek egyrészt a büntetőjog és büntető-eljárásjog, másrészt a népi büntetőmódok alapja és eljárása között. Az általa vizsgált jogszokás, a Békés megye egykori bihari részén még az 1960-as években is élő %ángó%ásv2Lgy kikolompolás volt. A szokás gyakorlói ez által nyilvánosan is fölhívták a közösség figyelmét az évszázadok során kialakult normák és konvenciók megsértőire. Tették mindezt a törvényszabta lehetőségeket tetézve. Ha a nép a családi élet valamiféle felbomlását érezte, rosszallását fejezte ki. így akkor, ha az egyik házastárs elhagyta a másikat; ha rosszul bánt vele; ha közös gyereküket vagy valamelyik fél szüleit érte ilyen sérelem. Akkor meggángógták a gyalázatost. A jogszokás keretében a résztvevők, azaz a násznép egy csúfondáros lakodalmat játszott el a normasértő házánál. Mégpedig három estén át, ahogy a valóságos egybekelésnél történt: kézfogával, csigacsinálóval, lakodalommal. Az akár több száz fős násznép legfőbb szervezője a vőfély volt. A résztvevők régebben a falu széléről induló tülkösökhöz csadakoztak, később a főtéren gyülekeztek, mindenféle zajkeltő eszközzel felszerelve. A meginduló tömeg vagy nagyobb csoport a lakodalmi menetet 97 SZILÁGYI 2000, 734-735. 98 DÖMÖTÖR 1966,14,16,20,43-65. 398
