Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény gyakorlat volt, hogy az uralkodó egyes vármegyék élére alkotmánysértő módon nem nevezett ki főispánt. Ha megüresedett a szék, azt főispáni helyettessel, adminisztrátorral töltötték be, aki különösen udvarhűnek bizonyult. Egyegy ilyen eset országos visszhangot váltott ki, és izgalomba hozta a szabadelvű ifjúságot is. Hont megyébe 1843-ban Luka György (helyesen Luka Sándor 1802—?) kapott főispáni helyettesként megbízást. A Hont megyei tiszti kar és konzervatív értelmiség egy alkalommal Pestre ment, hogy Luka tiszteletére fáklyásmenetet rendezzen. Az ifjúság hagyta a Hont megyei urak bevonulását a Szép utcába, az adminisztrátor lakásához, ám utána kiözönlött a Pilvaxból és két oldalról beszorította a honti tisztelgőket. Az „Üssétek apecsovicsokat!” jelszóra iszonyú lárma, majd jajgatás és káromkodás közepette verni kezdték a konzervatívokat. Azok égő fáklyáikkal majd felperzselték egymást. Végül a zűrzavar közepette egy kapu megnyílt számukra, melyen át a tekintetes karok és rendek egymást taposva menekülhettek. Az ifjúság pedig az így birtokba vett utcán hatalmas macskazenét adott Luka főispáni helytartónak.77 78 Megemlékezett az esetről Hőke Lajos (1813—1891) ügyvéd, történetíró, Hont vármegye aljegyzője is, igaz a részletek tekintetében némileg eltérően. Szerinte Luka Sándor, mint megyei adminisztrátor, a tisztikarát idegenből becsődített kortesek segítségével választtatta meg, de rögvest ezután az ellenzék is megválasztotta tisztségviselőit. Az eseményeknek országos visszhangja támadt. Luka a saját „tisztikara által magának Vesten tüntetőleg fáklyászenét adatott, de az egész Zenehonát az ellenzék által fölfogadott csőcselék kövekkel szétkergette”TM A fáklyászene és a macskazene szembeállítása 1848 nyárvégének egyre feszültebb napjaiban különösen plasztikussá vált. A német nyelvű zágrábi újság, az Agramer Zeitung augusztus 1-i száma plakát alakban hirdette báró Jelacic bécsi fogadtatását. A bánt a császárvárosban elszállásolt német, tót (ez esetben horvátot jelent) és olasz sorkatonaság tisztjei július 27-én annyira megtisztelték, hogy ilyen fáklyászenét Bécs még nem látott. A magyarok ezt macskazenével kívánták ellensúlyozni. A bécsi nemzetőrség azonban a vendég védelmére kelt, sőt maga Anton von Doblhoff-Dier (1800—1872) miniszter állt őrt a báró lakása előtt. Ezek után a bán személyesen vezette a minisztert az őt ünneplő katonatisztekkel, nemzetőrökkel, bécsi küldöttekkel és polgárokkal megtelt vendéglőbe. A zágrábi újság szerint a magyarok által felbérelt személyek botrányt akartak rendezni, de elfogták őket. Mindössze egy nemzetőr bátorkodott „pereat Jellacbich ”-ot („vesszen Jelacic”) kiáltani, de ezek után róla is lehúzták a nemzetőr viseletét. Mindezzel szemben a bécsi Gassen-Zeitung azt írta, hogy nemcsak egyetlen nemzetőrtől, nemcsak egyszer hallhatta Jelacic a „pereat”-ot, hanem százszor kiáltották azt neki. Sőt az egyetemisták a német egység dalát, a Deutsches Vaterlandox. egy óra hosszat énekelték neki az ablakai alatt. Az Akadémiai Légió dalát, a közismert Rökadak (Fuchslied) is énekelték neki. így megérthette, hogy miként áll a sárgafekete Ausztria ügye.79 Ezek szerint a macskazene mégis megvalósult, bár a szokásosnál szelídebb formában, forradalmi énekekkel. Más személy esetében egyértelműbb volt a népszerűség. Habsburg-Lotaringiai János főherceg (1782-1859) polgári lánnyal kötött házassága, élet- és gondolkodásmódja, intézményalapításai nyomán különösen Stájerországban, Tirolban és Bécsben örült közkedveltségnek. 1848 júniusának végén a Frankfurtban ülésező német alkotmányozó nemzetgyűlés (Nationalversammlung^ német birodalmi kormányzóvá ('Reichsverweset), ideiglenes államfővé választotta. Július 5-én kora délután a német küldöttség Bécsben felkereste a főherceget és megvitte számára az „országkezelői hivatalt”, melyet az elfogadott. Bécs örömmámorban úszott.80 Este pedig nagy fáklyásmenettel ünnepelték a birodalmi kormányzót. Az eseményt Franz Kaliwoda (1820 körül—1859) osztrák festő, rajzoló is megörökítette litográfiáján (1. kép). 2.2.4. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a fáklyászene annyira beépült a magas tisztségű személyek ünneplésének, megtisztelésének rendjébe, mint ahogy a mostani századfordulón a tűzijáték az augusztus 20-i ünnepekbe, illetve a szilveszteri mulatozásba. A fáklyászenék szinte végeláthatatlan sorából csak néhány példa. Békéscsabán az evangélikus főgimnázium új épületének ünnepélyes felavatására 1900. október 18-án került sor. A nagytemplomi istentiszteletet követte a tényleges átadás a gimnázium tornatermében. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumot a város szülötte, dr. Zsilinszky Mihály (1838—1925) államtitkár, történész képviselte. Délután társas ebédre került sor a Vígadó nagytermében. Este a város az államtitkár tiszteletére nagyarányú kivilágítást és fáklyászenét rendezett. A számtalan kivilágított ablak és a menetben haladók sora nyilvánvalóvá tette, hogy mindenki szívesen járul hozzá az esti ünnep fényéhez. Varságh Béla városi képviselő lelkesen megéljenzett beszédét az államtitkár válasza követte. A tömeg hatalmas éljenzés után oszlott szét. A napot színi előadás zárta.81 Kristóffy József (1857-1928) politikus, Szatmár vármegye és Szatmárnémeti szabad királyi város főispánja első alkalommal 1904. július 25-én érkezett, nejével együtt, a bányászhagyományokat őrző Nagybányára. A város nagy 77 DEGRÉ 1983,148-149. 78 HŐKÉ 1886,333. 79 Agramer Zeitung 1848. augusztus 1; Kossuth Hírlapja 1848. augusztus 8.1/33. 147; Kossuth Hírlapja 1848. augusztus 18.1/42. 187; Kossuth Hírlapja 1848. augusztus 22.1/45. 205. 80 Kossuth Hírlapja 1848. július 8. 1/7. 1. 81 BUKOVSZKY 1901, 5-8. 394
