Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény Az utólagos történészi vélemény — talán a korabeli megjelölés alapján — a népi jogélet szemszögéből, annak szakkifejezésével macskazenének minősítette a főjegyző elkövetési magatartását. Talán azért is, mert az éjszakai szerenádot inkább kellemes, elismerő cselekménynek tudták és tudják elképzelni. A magam részéről azonban inkább a szankcionáló éjszakai zenék közé sorolom, melyek között nem egyedüli. A terminus technikus körüli bizonytalanság ugyanakkor jelzi, hogy a szerenádnak ez a ritka alakzata milyen közel állt a macskazenéhez. A főjegyző cselekményét a hivatalos szervek egyrészt kihágásnak, azon belül vélhetően a Kbtk. 51.§-a szerinti vallás elleni közbotrányokozásnak minősítették, másrészt az elkövetővel szemben fegyelmi eljárást folytattak le. A mostani vizsgálódás kereteit meghaladja a végzős diákok énekes szerenáddal történő búcsúja tanáraiktól. 2.2 A fáklyászene A fáklyásam a macskazene kifejezett ellentéte volt. Legalábbis akkor, ha azt egy alkalmi vagy állandó közösség valamely arra érdemes, ünnepelt személyiségnek adta, tisztelete jeléül. Ugyanígy lehetett valarrdlyen jelentős eseményt, eredményt is ünnepelni fáklyászenével. Lényege az volt, hogy a nagyobb létszámú menet sötétedés után, a jelképes értelmet hordozó fénnyel, fáklyákkal, valamint zenével vonuljon. Kiemelkedő személyiség esetén az ünnepelt elé, tisztségviselése vagy szállása helyére, épületéhez. A fáklyásmenet eredete az ókorban kereshető, de nagy korszaka a 19. századra esett. Nálunk különösen a század közepére. A reformkor és 1848 lázas, küzdelmes, sikeres napjai, eredményei, a korszak valódi vagy feltételezett kiválóságai, jellemük, alakjuk inspirálta a tiszteletükre adott fáklyászenét. (A továbbiakban a fáklyászene és a fáklyásmenet fogalmakat csaknem azonos értelemben használom, mivel az események idején a kortársak sem választották el következetesen a kettőt egymástól. Jóllehet szűkebb értelmezés esetén az utóbbihoz nem társult zene.) 2.2.1. Fábri Anna történész ide kapcsolódó kötete címében ugyan Széchenyi István korának hétköznapi életét említi, de a benne leírt fáklyásmenetek egykor ünnepi hangulatot varázsoltak. Az országgyűlés színhelye ugyan még Pozsony volt, de már Pest lett a közélet, a politika, a kultúra, a kereskedelem fellegvára. Az 1840-es években itt éltek a politizálásra alkalmas személyek, itt virultak az ellenzéki politika új fórumai. Az egybetartozás élményét nyújtó utcai tömegünnepélyek is itt szerveződtek. Köztük is az első, a pozsonyi országgyűlésről 1840 júniusában hazatérő Széchenyit köszöntő fáklyászene, melyet hívei a Belvárosban rendeztek. Az utcák fáklyafényben úsztak, a házak ablakait lobogó lángú gyertyákkal, mécsesekkel világították ki. A nemes grófnak hatalmas tömeg előtt nemzeti színű zászlót nyújtottak át. Deák Ferenc tiszteletére is ezernyi ember gyűlt össze szállása, az Angol Királynő Szálló előtt. Az 50 főnyi zenekar a Kákócyi-indulót játszotta. Az ünnepelt először az erkélyről köszöntötte tisztelőit, majd az utcára is lement. Száz főnyi fáklyás, díszruhás, kardos jurátus négyszögében szólt a tömeghez. Az egyik Pesten állomásozó gyalogezred zenekara magyar darabokat játszott. Végül a színházi kardalnokok csoportja és a közönség együtt énekelte a Szpzatot. Flasonló ünneplésben Kossuth Lajos is többször részesült. Egyik alkalommal a pesti ifjúság üdvözölte fáklyásmenettel. A kiválasztott szónok Kossuth Szép utcai lakása előtt lobogó fáklyák fényében mondta a beszédet.65 A reformkorban és 1848-ban a közvélemény direkt módon nyüvánított véleményt, rokon- vagy ellenszenvet. Az üléstermekben a felszólalót éljenezték vagy lepisszegték. Az utcán ünnepélyes fáklyásmenet vagy megalázó macskazene fejezte ki a publikum vagy az éppen erősebb párt vélekedését. Mert elsősorban a vezető politikusok részesültek az említett demonstrációban: név- vagy születésnapjukon, valamely esemény kapcsán vagy szolidaritásból. A tetszésnyilvánításban művészek is részesülhettek: színészek, énekesek, zenészek. Liszt Ferencet 1839 januárjában, első pesti koncertje után több ezres tömeg kísérte a Magyar Színháztól Nádor utcai szállásáig. A menet, élén a fáklyásokkal, a kivilágított, nyitott ab lakú házak és a tapsoló nép között haladt. Útközben beszédek hangzottak el. A rokonszenv-tüntetéseket gondos szervezés előzte meg: zenekar, fáklya, felkészült szónok, tömeg kellett. A városi hatóságnak sem ártott bejelenteni a készülő eseményt. A demonstrálok főképp a jurátusok, az egyetemi hallgatók, az értelmiségiek közül kerültek ki, akikhez érdeklődők, esedeg polgárok is csatlakoztak.66 Azt, hogy mely személyek és események mi módon és hányszor részesültek fáklyásmenetben, fáklyászenében, szónoki köszöntésben, díszkivilágításban, zenés ünneplésben, felsorolni is hosszú lenne. Petőfi Sándor az 1848. március 15-i fényes sikert követő sorozatos pest-budai fáklyásmeneteket naplójában némi szarkazmussal örökítette meg április 19-én: „Március 16-kán a^előhbi nap tiszteletére a két főváros kivilágítva néhány nappal utóbb fáklyászene Klauzálnak, Nyárinak stb.. .aztán fáklyászene Veselényinek, Eötvös Józsefnek stb.. .később Batthyányi, Kossuth, Szjcsenyi megérkezésekor a két főváros kivilágítva.. .tennap ismét a nádor tiszteletére kivilágítás és mindenféle cerimonia. Mennyi ünnep egy hónap alatti vigyázhatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek.. .Borzasztó vasárnapi nép vagyunk! nekünk mindig ünnep kell, és ha egyszer nem lesz emberünk, akit megünnepeljünk, majd a holdvilágnak viszünk fáklyászenét s csinálunk kivilágítást. ”67 65 FÁBRI 2009, 194-195. “ FÓNAGY 2014. 67 PETŐFI 1967,407. 391
