Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
I Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény hogy az anekdota nem azonos a száraz ténnyel, mégis jelzésértékkel bír. Haydn kiegyensúlyozott, derűs ember volt egész életében, akitől a tréfálkozás sem állt távol. Még mint fiatal művészt kérték fel, hogy szervezzen szerenádot Bécs egyik csöndes utcájának megbecsült lakója számára. Haydn a meghatározott éjszakán, a kiválasztott ház előtt felállította a muzsikusokat, akik között kiosztotta a kottalapokat. Csak azt nem közölte a zenészekkel, hogy mindegyikük más zenedarab kottáját kapta meg. Adott jelre egyszerre kezdtek hangszerükön játszani, szörnyű zajt csapva. Az álmukból felriadt környékbeliek szitkozódtak-átkozódtak. A lármára kiérkező csendbiztosok a menekülő zenészek közül csak a nehéz hangszere miatt lassan haladó nagybőgőst tudták elcsípni. O azonban nem árulta el az ötletgazdát.51 Még egy költészeti alkotás, anekdota kívánkozik ide. A kellő időpontra megválasztott, megható szerenád kibékülést, megbocsátást is eredményezhetett. Idősebb Johann Strauss (1804—1849) bécsi zeneszerző, karmester rendszeresen közreműködött zenekarával az udvari bálokon és a nagyobb ünnepségeken. 1846. január 24-én ki is nevezték császárikirályi udvari báli zeneigazgatóvá. Ekkor már egy ideje tartott rivalizálása fiával, a nála is tehetségesebb ifjabb Johann Strauss-al (1825—1899), a fiatalabb keringőkirállyal. Az időnként gyűlölködésbe átcsapó vetélkedésnek állítólag egy szerenád vetett véget. 1847-ben János napján (Johannistag, június 24.) a fiú szerenáddal lepte meg apját. Az ablak alatt elhúzott dallamok nyomán az idősebb Johann-nak könnybe borult a szeme és a két ember kibékült egymással.52 Ezzel az anekdotával a legfőbb gond, hogy nehezen képzelhető el megtörténte. Sőt, szinte biztos, hogy nem került rá sor, az életrajzíró Marcel Prawy még csak nem is utalt rá.53 Ifjabb Johann Strauss nevéhez főleg walzerek, polkák, indulók fűződtek, de a Denevér című operettjében (1874) szerenád is felcsendült. 2.1.3. A szerelmes fiatal férfiak szerenádját említve elsősorban az olaszok, spanyolok, franciák gitárral kísért éjszakai énekére lehet gondolni. Magyarországon a szerelmes utcai szerenádadását a megbecsülés, a komolyság, a mély érzelem hatotta át. Az ének vagy zene a megtisztelt örömét, meghatódását, szerelmi érzését váltotta ki. A szerenád szíves fogadását bentről lámpa-, gyertya- vagy gyufagyújtással jelezték, nyugtázták. Az elutasítást a lányos ház sötétje, mozdulatlansága, csendje jelezte. A 20. század közepéig a szerelmesek éjszakai szerenádjának egyik leggyakrabban játszott, énekelt népies műdala a „Csak egy s^ép lány van a világon” kezdetű volt. Szövegét és zenéjét 1873-ban Szentirmay Elemér (eredeti nevén Németh János — 1836—1908) szerezte és feleségének, a székesfehérvári, szépséges Theiller Cesarinának (1839—1908 után) ajánlotta. A dallam Pablo de Sarasate spanyol hegedűművész és zeneszerző feldolgozásában (Cigánydalok) lett valóban világhírű. Szentirmay egyébként előbb Fejér vármegyében volt aljegyző, gazdatiszt, majd a fővárosban magyaros zamatú dalok szerzője lett.54 A magyar falvakban az 1960-as évekig élt a szerelmesek éjszakai szerenádozása. Általában illő módon szolgálták ezek az udvarló vagy udvarolni kívánó legény érzelemnyilvánításának kifejezését, amihez barátai nyújtottak segítséget. Némelyekor azonban a nemtetszés, a gúnyolódás, a tréfa is teret kapott. Az 1945 körüli időszak szerenádjainak ilyen mozzanatairól is szólt egy alkalommal Pál Istvánná Tobak Erzsébet (1933) csákvári (Fejér m.) lakos. A lassan polgárosuló településen szerenád vagyis éji %ene után a lánynak vagy anyjának illett gyufát vagy gyertyát gyújtani. Ha a nők elaludtak vagy nem fogadták szívesen az éneket, akkor a jelzés elmaradt. Ilyenkor aztán a legényük az utcán mindent csináltak, csak éneküket, viselkedésüket nem tartották kulturált keretek között. Ellenben nyávogtak, nyöszörögtek, morogtak, kiabáltak. Ezért tartották egyusek, hogy „a sayrenádtól mentse meg a% Isten a^ embert!” Vagy az ahhoz kapcsolódó más kitolástól. Volt egy-két legény minden településen, így Csákváron is, aki szörnyű rossz hanggal rendelkezett. Ha valamelyik lányon egy vagy több legény bosszút akart állni, azt meg akarta csúfolni, a neki adott szerenádkor a fals hangú személyt beállították az éneklők közé. Ez a szereplő általában nem vette észre magát, sőt sokszor büszke volt rá, hogy hívják énekelni. Nem is fogta vissza a hangját. A hatás pedig elképzelhető, másnap a fél település erről beszélt. Hasonló adatokra szórványosan a környező községekben is leltem. A szerenád tehát alapvetően elismerést jelentett: a közösség normáit megtartó, magas szinten gyakorló személy, a szépségével vagy más tulajdonságával, magatartásával kitűnő leány honorálását. Ilyen módon szokásjogi tartalommal is bírt: a jogkövetkezmény az elismerés, a szerenád adása lett. Kivételes esetben azonban a közösség ezekkel is szankcionált. Hátrányos jogkövetkezményként, közvélemény-büntetésként alkalmazta a normasértővel szemben a szinte macskazenébe átcsúszó szerenádot, álszerenádot. Amennyiben a lány, illetve családja nem fogadta a szerenádot, az a szerelmi érzés hiánya mellett a legény minősítését, esedeg a vele szembeni büntetést fejezte ki. Az előbbi különösen a legény tulajdonságai, 1945 előtt vagyoni helyzete alapján történt. A szankció ezúttal nem közösségi volt ugyan, de a település közössége általában egyetértett vele. A hagyományos falusi társadalomban az udvarlás a közösség tudtával, részben a szeme előtt zajlott. A fiatalok 51 http//hu.wikip\vdia.org./wiki/Szeren%C3%Ald (Utolsó letöltés: 2016. június 14.) 52 SÜMEGH 2011. 53 PRAWY 2000, 37-51. 54 KERÉNYI 1966,11-25, 411—417. 387 [
