Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény az előbbit elmulasztotta, egyből bíróságra ment, könnyen előfordult, hogy tiszti rangjától megfosztották. Komoly, tisztességes emberek kerülhettek kellemetlen, sőt egész életükre kiható helyzetbe, ha a lovagiasságról, a párbajról a vélekedésük nem egyezett meg osztályukéval, közösségükével. Ez adódhatott a kérdéskomplexum nem kellő rendezettségéből is. így a szerző új törvényi szabályozást sürgetett, amihez javaslatokat is adott.41 Ilyen normarendszerben, az említett elvárások szerint kellett volna viselkedni Szilágyi Albert tanárnak, a középosztály tagjának. Közösségének jogszokása szerint a pofonokra, a sértésre elégtétel követelésével, végső soron párbajjal kellett volna válaszolni. Hiszen a fiirdőbérlő párbajképesnek minősült. Utána a nem párbajképes fürdőszolgával szemben, majd a bérlő ellen is fordulhatott volna rágalmazás, becsületsértés miatt a járásbírósághoz. Szilágyi Albert nem így cselekedett. Vélhetően nem kívánta követni a nemesi eredetű tradíciókat, hanem liberális életfelfogású polgárként a bíróságra ment, a sajtóbeli közlésekre — mintegy sajtó-helyreigazítást kérve — levélben válaszolt. Nem a rendi társadalom továbbélő szokása szerint vágott vissza, hanem a polgári kor törvény biztosította jogait kívánta erre rendelt szervek és eljárások igénybevételével megvédeni. A bírósági fórumokon kívül a közigazgatásban, a tanügyi igazgatásban is bízott, hiszen döntésének már előre alávetette magát. A székesfehérvári középosztály, illetőleg a nevében megszólaló sajtó számára azonban ez kevés volt, ellenkezett normarendszerükkel. A polgárság körében a változó felfogás, az átalakuló normák, a módosuló magatartás megjelenése igen szemléletesen mintegy felerősítve tükröződött a szépirodalomban. Hunyady Sándor (1890—1942), a novellaírás mestere, a kitűnő megfigyelő a Lovaglás ügy című elbeszélésében a középosztály két budapesti polgárának az 1930-as években megnyilvánuló magatartásáról, illetve végső soron a kialakult jogszokással szembeni viselkedéséről szólt. Az ötemeletes pesti bérház liftjének ajtajában két lakó, dr. Fried Gusztáv mérnök és Gelb Lajos bőrkereskedő sietős udvariatlanságában összeütközött. Az ilyenkor szokásos pardon helyett affér támadt, melynek során Gelb bőrkereskedő néhány másodperc alatt 15 pofont kapott. Küzdőképessége gyorsan összeomlott. Mindkét polgár számára nyilvánvalóvá vált, hogy a megpofozott embernek lovagias elégtételt kell kérnie. Párbajt, illetve pert. A kereskedő betegsége miatt előbb a párbaj lehetősége múlt el. Aztán a por lehetőségével sem élt, mert az egy undok dolog. Végül a megpofozott ember beletörődött, hogy semmit nem fog csinálni. A mérnök is aggódva gondolt a bármiféle elégtétel lehetőségére. Szerencséjükre a lépcsőházi afférból nem lett különösebb szenzáció: a dolog lent maradt alsóbb forgalomban, a szobalányok és szakácsnők száján. Idővel aztán a gyűlölet mindkét oldalon elmúlt, a szereplők megbékéltek egymással.42 Szilágyi tanár mintegy 40 évvel előbb, bár a két világháború közöttinél szabadelvűbb korszakban, ám a mégis kevésbé elnéző, mondhatni az elég konzervatív székesfehérvári középosztállyal és ennek normáival találkozott. 2. Közösségi érzelemnyilvánítások A macskazenéről (franciául charivari, németül Katzenmusik, angolul rough music vagy shivaree) számos aspektusból lehet szólni. Az alábbiakban ezek közül csak néhányra lesz lehetőség. Giergl Henrik (1827—1871) üvegműves mester, az üvegművészetben a nemzeti stílus egyik megteremtője az 1845— 1865 közötti időszakban önéletírást, úti jegyzeteket készített, illetőleg vezette naplóját. Ezek a 19. század közepi életnek, eseményeknek értékes forrásai. Az 1848. március 15. utáni napokról a következőket jegyezte le: ,,Akkoriban azemberek az új viszonyokhoz még mm voltak hozzászokva, s a szabadság szó tulajdonképpeni értelmével sem voltak még teljesen tisztában, s ezért túlzott örömükben kezdetben szinte gyerekesen viselkedtek, nem járt más az eszükben, mint a szerenádok, a fáklyásmenetek és a macskazene, mely utóbbiban mindazok részesültek, akikkel a nép nem rokonszenvezett. ”43 Frankenburg Adolf (1811-1884) író, hírlapíró, hivatalnok 1848-ban Bécsben a Magyar Udvari Kancellária, majd a magyar „külügyminisztérium” azaz a Király Személye Körüli Minisztérium szolgálatában állt. Bécsi élményeiről írott visszaemlékezése forrásértékű adatokat is tartalmaz. A minisztérium két államtitkárával, egyben barátaival, a jogász, politikus Szontágh Pállal (1820—1904) és az építész, régész Henszlmann Imrével (1813—1888) szabad óráiban kirándult, várost nézett és ott volt majdnem minden macskazenénél, melyet a nép valamely jelzett (jeles) egyéniség tiszteletére improvizált, sőt gyakran nagyobb kihágásokkal ünnepelt. Nem egy bukott nagysággal találkoztak az éji homályban ezeknél a mulatságos „szerenádoknál”. Frankenburg tehát érzékelte a macskazene és a szerenád kapcsolatát-ellentétét.44 Kétségkívül igaz: a szerenád, a fáklyásmenet, a fáklyászene és a macskazene bizonyos szempontból rokonok. Még akkor is, ha nem édestestvérei egymásnak. Mindegyik egy-egy közösség érzelemnyilvánításaként, véleménynyilvánításként, valaki(k) erkölcsi megítéléseként zajlott, az esti-éjszakai órákban. Mindegyik felfogható a népi jogélet intézményének: a közvélemény (közösség) elismerésének vagy a közvélemény (közösség) büntetésének, tehát jogkövetkezménynek. Mindegyik tekinthető jogi népszokásnak is. Mindegyikben szerepet kapott az ének, a zene, illetőleg a disszonancia, a szörnyű zajkeltés. Mindegyik a 19. század jellegzetes megnyilvánulása volt, akkor is, ha a korábbi vagy a későbbi évtizedekben szintén gyakorolták. Ugyanakkor velük kapcsolatban nyilvánvaló különbségekkel is kell számolni. 41 MAKKAI 1941,193-204. 42 HUNYADY 1983, 89-97. 43 GIERGL 2000,50. 44 FRANKENBURG 1880,1. 106-107. 385
