Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér Józsefi Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény miatt helyezték át Székesfehérvárra. A főreáliskola igazgatói posztját 1880 és 1887 között töltötte be. A Székesfehérvár és Vidéke 1887-ben több írásában is támadta az igazgatót. A támadás oka az volt, hogy az igazgató a történelem tanítása során Kossuth Lajos személyét és az 1848-49-es szabadságharcot, annak résztvevőit becsmérelte. Madarász József (1814—1915), az ismert politikus a sárkeresztúri kerület (Fejér vm.) képviselője ezek után az országgyűlésben interpellálta Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minisztert. Trefort az ügyben vizsgálatot folytatott le, majd az interpellációra adott végső válaszában közölte: az igazgatónak szabadságot fog adni, azután tanárnak áthelyezi egy másik iskolába. Ám nem fogja alkalmazni sem igazgatóként, sem történelem tanárként. A vádakat azonban a vizsgálat nem igazolta. A miniszter az igazgatót márciusban szabadságolta, azután még egy évre rendelkezési állományba helyezte. Legvégül a győri állami főreáliskolába rendes tanárnak kinevezte, meghagyva igazgatói címét.36 * Ezek után lett 1887. október 10-vel Kuthy József a székesfehérvári főreáliskola igazgatója és kezdődött az intézet virágzásának korszaka. 1.8. A középosztály eljárása A két bírósági tárgyalás között, 1889. március 7-én újra megszólalt a Székesfehérvár és Vidéke. A „kellemetlen ügyben”, ahogy korábban, úgy ezúttal is, erkölcsi ítéletet mondott, bizonyos magatartást követelt, eljárást szorgalmazott. A címoldalra került írás szerzője rögvest az elején szabadkozott, hogy ilyen kényes ügyet kénytelen tárgyalni, pedig nem szívesen teszi. Hiszen az kompromittálja az intézetet, a reáliskolát, melynek Szilágyi tanár a tagja. A városban közszájon forgó üggyel a sajtó sokáig nem foglalkozott, mert bízott benne, hogy az érintett, belátva helyzete tarthatatlanságát, elhagyja a várost. A sajtó hallgatása a hírlapíró szerint a tanárban téves hitet keltett. Azt gondolta, ügye kis jelentőségű, ahhoz az iskolának, az igazgatónak, a tanári karnak nincs köze. A botrányt ő maga hozta felszínre azzal, hogy a bírósághoz fordult, bízva abban, hogy neki lesz igaza. De amíg kisebb baja, az általa elkövetett, a közmegvetést eredményező magatartás állítása miatt, rágalmazás címén a bírósághoz fordult, így kívánt elégtételt venni, addig a nagyobb baj tekintetében nem tett semmit. Azaz a rajta elkövetett tettleges bántalmazásért, a fürdőbérlő pofonjaiért nem követelt elégtételt. Ez utóbbi veti Szilágyira a legnagyobb árnyat. Hiszen a városban úton-útfélen beszélik, hogy Szilágyi tanárt a belvárosi gőzfürdőben inzultáló szavaiért Ferstner polgártárs felképelte. Ám azt senki nem beszéli, hogy Szilágyi miként vett elégtételt. ,^4 pofonok tehát reá száradtak. ” A tanári kar reputációja és az ott tanulók erkölcsi érzéke érdekében szólalt meg az újság, legalábbis állítása szerint. Nem tette volna, ha Szilágyi nem lenne tanár vagy rögtön eltávozott volna a városból. A tanári kar azért került szégyenpadra, mert egy tagja nem férfihez méltó módon viselkedett. Ha már a tanár önként nem hagyta el a várost, a minisztériumnak kellett volna őt elhelyezni. Ugyanis a felképeit személlyel „a társadalom tisztességes tagjai megszakítanak minden közlekedést”, vagyis kapcsolatot. Hiszen a tanár tekintélye megszűnt, gúny tárgya, a társadalom szégyene lett. Szükséges, hogy az állam eltávolítsa őt, mert „azon társadalmi körök, melyeknek Szilágyi úr tag a, kénytelenek lesznek a kigolyózás által a kebelükbe nem illő tagtól megszabadulni. ”3' Az újság jól összefoglalta egy szélesebb közösségnek, Székesfehérvár középosztályának adott esetben, illetve máskor is alkalmazandó normáit. Ehhez a magunk részéről az alábbiakat fűzzük hozzá. A polgári társadalom tagjai közül a művelt embernek számítók, a középosztály alkotói kötelesek a viselkedés társadalmi szabályait betartani. Egyrészt a közösségi terekben, így a fürdőben, másrészt akkor, ha sérelem éri őket. A felpofozással a sérelem bekövetkezett, amiért elégtételt kellett volna kérni, a másik oldalról pedig adni. A kialakult jogszokásnak megfelelően, a lovagiasság szerint párbaj formájában, a párbajkódex szabályainak betartásával. Mivel ez elmaradt, a tanár súlyosan vétett a középosztályi normák ellen. A konzekvenciát le kellett volna vonni! A következmény, a szankció egyik formája az lett volna, hogy a tanár önként, végleg elhagyja a települést. így a kiközösítés önkéntes végrehajtását vállalta volna. Mivel ezt nem tette, így a szankciót az államtól várták a tanár más városba történő áthelyezése formájában. Amennyiben ez sem történik meg, úgy jöhet a súlyos közösségi szankció, a közvélemény büntetése: az, hogy a középosztály tagjai kiközösítik, kitaszítják maguk közül a tanárt. Elfordulnak tőle, megszakítják vele a kapcsolatot, kizárják a középosztályból. Az ilyen ember közmegvetés tárgya lesz, elveszíti párbajképességét, klubokból, egyesületekből zárják ki, a politikában nem érvényesülhet. A rágalmazás illetve becsületsértés miatti bírósághoz fordulás nem a tettlegesség, nem a pofonok miatt történt. így az nem válthatja ki az elégtétel követelését. Ráadásul a felpofozás volt a súlyosabb sérelem a közösségi normák szerint, nem a rágalmazás. így nem lett volna az sem elegendő a társadalmi megítélés szerint, ha a tanár a felképelés miatt is bírósághoz fordul. A törvénynél is erősebb társadalmi norma tehát mást kívánt. Szilágyi tanár az újságcikkre reagálva e téren is tett egy kísérletet. 1889. március 9-i dátummal levelet írt a Széke fehérvár és Vidéke szerkesztőjének, melyet a lap még aznap délután közölt is. Az ezzel kapcsolatos híradás Védekezés cím alatt jelent meg, mert az is volt. Mégpedig többszörösen. Levelében Szilágyi Albert egyrészt azzal érvelt, hogy ügye fegyelmi tekintetben a felsőbb tanhatóságra tartozik. Bármi legyen a döntés, annak aláveti magát. Másrészt megjegyezte, hogy a 36 BOROSTYÁN 1896,130-132,183. Székesfehérvár és Vidéke 1889. március 7. 1.37
