Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény magatartás miatt lett népszerűtlen a kolozsvári ifjúság körében. 1848. májusában a fiatalok macskazenét rendeztek ellene, ablakait beverték, lapját megégették. A személyét fenyegető vész elől Bécsbe menekült.22 Jászai Mari (1850—1926) színésznő, az egyik legnagyobb magyar tragika írta emlékiratai közt, hogy bátyját Krippel Mihályt (sz. 1840) Győrben a latin iskolából (gimnáziumból) negyedmagával kicsapták, mert a svarcgelb igazgatónak macskaszenét adtak. A Krippel család a kicsapást igen szégyenlette, arról otthon szinte soha nem, esetleg suttogva beszéltek.23 Az esemény 1850 után történhetett. Jászai Mari bátyjából később Nagybaráti (Győr vm.) jegyzője lett. A Békés megyei Dobozhoz tartozó Dobozmegyer-pusztán 1907-ben viszont két tanító tekintélyének, becsületének, jó hírnevének csorbítása érdekében rosszakaróik, magukat károsultjaiknak érzők bíztattak fel helyi fiatalokat, hogy adjanak macskazenét. Szvák és Szotyory derék, magyar érzelmű tanítókat néhány helyi polgár üldözte. Kierőszakolták, hogy a tanítók ellen fegyelmi eljárás induljon. A többi pusztalakót pedig hazugsággal uszították ellenük. Sőt, fölbéreltek néhány suhancot, hogy dobálják meg a tanítókat és éjszaka adjanak nekik macskazenét. Az üldöző néhány helyi polgár nem volt más, mint egy-két iskolaszéki tag, piculás bankár és pálinkamérő, kiknek érdekét sértette, hogy a tanítók felvilágosították a pusztai népet az említettek tevékenységének veszélyéről.24 A macskazene ez esetben éppen az erkölcsileg elítélendők számára lett eszköz a normát betartókkal szemben. 1.6. A macskazene miatti eljárás A Szilágyi Albert elleni macskazene főbb szervezőiről, résztvevőiről tehát — úgy tűnik — senki nem akart igazán tudni. Különböző okból illetve célból sem Kuthy József igazgató, sem Szilágyi Albert tanár, sem a Szabadság című helyi újság. A hatóságok sem foglalkoztak, nem foglalkozhattak a macskazenéléssel. Ugyanis az önmagában nem minősült sem bűncselekménynek, sem kihágásnak. Az 1889. március 12-i esti-éjjeli charivari résztvevői nem valósították meg sem a már hivatkozott Btk., sem az 1879. évi XL. te. egyetlen tényállását sem. Az utóbbi jogszabály volt a magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról (a továbbiakban: Kbtk.). Nem lehetett figyelembe venni a Kbtk. 42, 49 és 50. §-ban foglaltakat sem. Az ezekben található rendelkezések ugyanis csak a csoportosulás vagy zavargás esetén a rend fenntartására vagy helyreállítására tett intézkedésnek nem engedelmeskedést, a bejelentés nélküli utcai vág}' nyilvános fáklyásmenetet, és a tilalom ellenére végrehajtott városi, községi kivilágítást büntették. A jogalkotó feltehetően tudatosan nem szankcionálta sem a Btk-ban, sem a Kbtk-ban a macskazenélést. Az esetleges szabályozás lehetőségét meghagyta a törvényhatóságoknak, a törvényhatósági joggal nem rendelkező szabad királyi városoknak és a rendezett tanáccsal bíró városoknak. A legpraktikusabb megoldás tehát az volt, ha a helyi hatóság csendrendeletében vagy más szabályrendeletében poenalizálta az esti-éjszakai nyugalmat, rendet háborító cselekményt. A sok tekintetben példát adó Budapest is így tett. Székesfehérvár szabad királyi város szabályrendeletei között azonban ilyen tartalmút nem őriz Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára.25 Mivel más jogszabályba ütköző cselekmény nem valósult meg, a hatóságokra semmilyen kötelezettség nem hárult, a macskazene miatt eljárást nem kellett indítaniuk. Egy esedeges eljárás tehát elmaradt. A macskazene ellentétét képezte a fáklyászene, a fáklyás felvonulás, a díszkivilágítás, a szerenád, melyet egy ünnepelt, megbecsült személy tiszteletére adtak, rendeztek.26 Mindezekhez közel állt a névnap alkalmából tartott ünneplés. Székesfehérváron még nem ültek el a Szilágyi Albert ügyével kapcsolatos hullámok, még nem nyugodtak meg a kedélyek, amikor a neki adott 1889. március 12-i macskazene után pont egy héttel a főreáliskola tanári kara és if|úsága az intézet igazgatójának, Kuthy Józsefnek a névnapját ünnepelte. Az igazgatót az ifjúság lelkes kiáltással fogadta, majd Aujedszky Adolf tanár vezetésével üdvözlő énekkel köszöntötte. Fehér József VIII. osztályos diák üdvözlő beszéde után az ünnepelt megköszönte a tanári kar megjelenését, az ifjúság énekes-szóbeli ajándékát, az iránta mutatott ragaszkodást. Azzal lépett le az emelvényről, hogy az ifjúság érdekét ezen túl is elő fogja mozdítani. A tanulók mindezt lelkesen éljenezték, majd ismét felhangzott két dal. Végezetül az igazgató a tanárokkal együtt dörgő éljen kiáltások közepette távozott.27 A névnapi köszöntés, ünneplés nagyfokú lelkesültségében az igazgató elismert személyiségén, cselekedetein túl nyilván szerepet játszott a macskazenélés és a hozzá kapcsolódó, a diákok elleni fegyelmi eljárás tapintatos lezárása is. 22 SZABOLCSI 1985,11/1. 68-69. 23 JÁSZAI 1927,16. 24 Békésmegyei Közlöny 1907. május 16. XXXIV/41. 3. 25 Csurgai Horváth József igazgató szóbeli közlése, 2015. 26 GELENCSÉR 2016, 36. 27 Székesfehérvár és Vidéke 1889. március 21. 1. 381 T
