Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene. Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény A bíróság előbb két újabb tanút hallgatott meg. Szikla Gábor reáliskolai tanár tanúként úgy vallott, hogy Szilágyi Albert a tanári karnak azt hazudta, nem volt a gőzfürdőben. Egyébként rendszeresen szagosította magát. Rockenbauer Károly, a másik fürdőszolga azt a tanúvallomást tette, hogy Szilágyi „viseltes kalandjának” el nem titkolható nyomában neki is volt alkalma gyönyörködni. Kérdésre azt sem titkolta, hogy Szilágyi tettéhez hasonló dolog másoknál is, többeknél is megesett. Ferstner másodrendű panaszlott — akár az első tárgyaláson az elsőrendű panaszlott — tagadta a neki tulajdonított rágalmazás elkövetését. Altheim Antal ügyvéd vádbeszéde szerint mindkét panaszlott elkövette a rágalmazást és a becsületsértést, a törvénji tényállást megvalósították. így azt kérte a bíróságtól, hogy a vétségben marasztalja el őket. Hajós Rezső ügyvéd védőbeszédében hosszasan szólt az emberi gyomor működéséről, az anyagcseréről, a kor emberének kényelméről, ami egyeseknél az illendőséggel szembeni eljárás megengedését eredményezi. Végül kérte védencei, az ártatlanul meghurcolt egyének felmentését a vád, azaz a panasz alól. A bíró az alapos, részletesen indokolt ítéletet azonnal kihirdette. A panaszlottakat felmentette, a panaszos Szilágyi Albertet pedig 10 forint védődíjban elmarasztalta, melyet neki Hajós ügyvéd részére kellett megfizetni. A bírói indokolás hangsúlyozta, hogy a szolga kötelességszerűen járt el, mikor az esetet gazdájával közölte. A fürdőbérlő megint csak kötelességét teljesítette, mikor a közegészség érdekében vendégét, Szilágyi Albertet figyelmeztette. Az eljárás során Szilágyi Albert panaszos, ügyvédje révén a Btk. 277. §-ra hivatkozással azt is kérte, hogy a panaszlottak elítélése esetén hírlapi közlés útján az eredményről a város lakosságát tájékoztassák. A hivatkozott jogszabályhely szerint ez esetben az ítéletet egész terjedelmében, indokaival együtt, az elítéltnek (panaszlottnak) költségén kellett a büntetendő cselekmény elkövetési helyének valamelyik lapjában megjelentetni. Szilágyi panaszos számára nyilván ez fontos lett volna. Ám a panaszlottak felmentése nyomán erre nem kerülhetett sor. A „bűdtőlpárolgó kellemetlen ügy, mely méltó lett volna, hogy a feledés homályában maradjon"f azonban nem zárult le. Szilágyi jogi képviselője útján fellebbezett. A jogorvoslati kérelem eredményes volt. A királyi tábla másként minősítette a történteket, a két panaszlottat elmarasztalta.15 16 Az erről szóló hírlapi tudósítás meglehetősen szűkszavú. Döntően nem azért, mert a tárgyalásra Budapesten került sor, és arra az újságíró esetleg el sem ment. Hanem inkább azért, mert az események addigra olyan fordulatot vettek, hogy Szilágyi Székesfehérvárról való távozása már biztos volt.17 Szilágyi Albert a bírósági eljárásban, a peres ügyben nyert, de a közösségi normák szerint többszörös vereséget szenvedett. Ennek megfelelően az egyik újság, a Székesfehérvár és Vidéke híradásában ezúttal is a két panaszlottal szimpatizált. Bízott benne, hogy majd fellebbeznek és a legfelsőbb bírói fórum, a Kúria ügyükben felmentő ítéletet fog hozni. A jogorvoslati kérelemről és eljárásról azonban nincs tudomásunk. A Szilágyi Albert számára kedvező bírói ítélet szövegének ismerete hiányában is felmerül a gondolat, hogy két eset volt lehetséges. Vagy a valóságbizonyítás nem járt sikerrel, azaz a tanárra a panaszlottak nem tudták rábizonyítani az ominózus magatartást; vagy esetleg a tanár el sem követte azt. A panaszlottak viszont a bíróság szerint rágalmaztak. Ilyen körülmények között pedig Szilágyi tanár ellen aránytalanul súlyos, netán alaptalan, de legalábbis méltánytalan eljárások folytak. 1.4. A macskazene Szilágyi Albert tanár közösségi normát sértő, netán folytatólagosan elkövetett cselekménye, illetve annak gyanúja nem maradt a fürdő falai között. Ellenkezőleg: gyorsan szárnyra kapva tényként terjedt az akkor 27 és félezer főnyi lakost számláló megyeszékhelyen. A mainak alig több, mint negyedét jelentő népességszám és az emberi kapcsolatok közvetlensége biztosította, hogy a hír széles körben terjedjen, sok emberhez eljusson. Döntő mértékben illetve legelőször, szóbeli közlés útján. Aztán a tanár a bírósághoz fordulással maga is hozzájárult az eset terjedéséhez, a botrányos jelleg növekedéséhez. Ebben a korban az újságok állandó, közérdeklődésre számot tartó rovatát jelentették a bírósági tudósítások. Különösen a bűncselekményekről, azok tárgyalásáról szóló híradások. Ilyen körülmények közt a helyi lapok nem tehették meg, hogy a tanár szenzáció számba menő esetéről, a bírósági eljárásról hírt ne adjanak. Egyértelműen a fürdőbérlő és alkalmazottja pártjára állva. így a cselekmény mondhatni városi üggyé lett. A város lakosságának megítélése szerint pedig ez a cselekmény a közösség normáiba ütközött. Szemükben normasértő volt mindenekelőtt a fürdő épületében elkövetett cselekmény, de az is, hogy a tanár szerintük erkölcsi alap nélkül, rágalmazás illetve becsületsértés miatt a bírósághoz fordult. Mindezek kiváltották a közvélemény-büntetés alkalmazásának igényét, sőt a döntést a szankció alkalmazásáról. A városlakók közé tartoztak a reáliskola tanulói is. Azon túl, hogy Szilágyi tanár magatartását természetesen ők is normasértőnek, illemsértőnek tartották, még külön is érintettek voltak. Hiszen iskolájuk és tanári karuk jó hírnevén esett csorba. Ráadásul abban az időben a reáliskola a városbeli két középiskola egyikét jelentette. 15 Székesfehérvár és Vidéke 1889. március 14. 3; Szabadság 1889. március 10. 6. 16 Székesfehérvár és Vidéke 1889. május 21. 4. 17 Székesfehérvár és Vidéke 1889. április 27. 3. 379
