Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Macskazene, szerenád, fáklyászene (Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmények)
Gelencsér József Macskazene, szerenád, fáklyászene Jogszokás, negatív és pozitív jogkövetkezmény Tanulmányom két nagyobb és egy kisebb részt foglal magában. Az első részben bemutatásra kerül egy 19. század végi, városi közvélemény-büntetés, azaz macska^ene, a részletes tényállással, a különböző következményekkel együtt. Külön is kitérek arra, hogy milyen jogi, illetve közösségi eljárásokra került sor, illetve milyen szankciók születtek. A második részben a macskazene, a szerenád és a fáklyászene (fáklyás felvonulás) sajátosságainak leírására, bemutatásukra kerül sor, a köztük lévő kapcsolatra figyelemmel. Indokolt itt részletesebben ismertetni a macskazenének, mint jogi népszokásnak a történetét, különböző formáit és magyarországi kutatását. A harmadik részben a jogéletben, így a népi jogéletben is alkalmazott jogkövetkezményekről lesz szó. A hátrányos jogkövetkezmények, azaz a közvélemény- (közösségi) büntetések, ezek rendszere a kutatás által hosszabb ideje vizsgált, feldolgozott. Viszont az előnnyel járó joghatásokra a kutatás csekély figyelmet fordított. Az ebbéli adósságot kívánom csökkenteni néhány formájának megjelölésével, úgy a parasztság, mint más rétegek köréből. 1. Közvélemény-büntetés Székesfehérváron 1889-ben A Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Főreáliskola egyik tanárának kifogás alá eső magatartása miatt, lakása előtt, 1889. március 12-én a felháborodott városlakók, köztük az iskola tanulói macs haitiét adtak. A 19. század végi, az egész Székesfehérvárt foglalkoztató esemény kapcsán a következő kérdések merültek fel: — Kik voltak a jogeset alanyai, azaz az ügy főbb szereplői, és mely intézményhez kötődtek? — Mi volt a tényállás, azaz mi előzte meg, mi váltotta ki a közvélemény-büntetésnek minősülő macskazenét, vagyis charivarit? — Milyen jogi és erkölcsi normák sérültek, ezekre figyelemmel milyen hatósági és azon kívüli eljárásokra került sor? — Milyen jogi és közösségi szankciók születtek? 1.1. A szereplők Az események jelentős részben a székesfehérvári reáliskolához kapcsolódtak. A reáliskola régebbi, első épülete a Font, másképp Pfundhá^volt. Az épület keleti fele a belvárosi elemi iskolai növendékek, majd 1854-től a reáliskola elhelyezésére szolgált. (Innét a ma is élő közterület-elnevezés: Oskola utca.) Az eredetileg kétosztályos alreáliskola (régiesen alreáltanoda) fokozatos fejlődés eredményeként 1875-re nyolcosztályos főreáliskolává bővült. Az iskola fenntartása Székesfehérvár szabad királyi, illetőleg törvényhatósági jogú városnak mind több gondot jelentett, az épület pedig egyre szűkebbnek, korszerűdenebbnek bizonyult. Idővel azonban mind a két gond megoldódott. 1883-ban, Trefort Ágoston (1817—1888) minisztersége idején az intézmény (korabeli kifejezéssel az intézet) a várostól az államhoz került. Az iskola új, impozáns, korszerű, kétemeletes épületét pedig a Sas (ma Ady Endre) utcában egy esztendei építés után 1892-ben avatták fel. Terveit Meixner Károly készítette, a munkálatokat Say Ferenc műépítész vállalkozó irányította. A költségeket az állam és a város közösen viselte.1 1889-ben azonban az állami főreáliskola még a Font ház szűkös körülményei között szorongott. Az iskolával kapcsolatban a legfontosabb jogokat gyakorló vallás- és közoktatási miniszter viszont már nem Trefort Ágoston volt, mivel 1888. augusztus 22-én elhunyt. Trefort, a kiváló művelődéspolitikus, reformer, a Magyar Tudományos Akadémia tagja miniszteri székét 1888. szeptember 22-től gróf Csáky Albin (1841-1912) foglalta el. Maga is a közélet tekintélyes szereplője volt. így Szepes és Sáros vármegye főispánja, a főrendiház alelnöke, majd elnöke, illetve tárnokmester. A miniszteri posztot 1894 júniusáig töltötte be, sem valláspolitikai, sem oktatáspolitikai szempontból nem könnyű időszakban. A székesfehérvári reáliskola igazgatója 1889-ben dr. Kuthy József (1849—1921) volt. Ő 1887. október 10-én lett 1 BOROSTYÁN 1896,108,117-118,121; KÁROLY 1898, II. 530. 375
