Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban
Gelencsér József: A haj lenyírása mint büntetés. Szokásjog, írott jog, jogszokás nem tisztelgett és máris vitte magával az Albrecht főherceg laktanyába (Aréna út 49.). Ott hadnagy, zászlós, hadapród őrmester és más katonák fogadták. Rárivalltak: „Na, koszos zsidó, majd megtanítunk!” Elvették holmiját, közte nadrágtartóját, cipőfűzőjét és egy sötét zárkába lökték, ahol már két hadiüzemi munkás tartózkodott. Mikor onnét kivitték, egy másik szobában guggolva kellett tűrnie, hogy egy borbély kopaszra nyírja. Közben elhangzottak a megjegyzések: „Tetves %sidó, úgy kell neked!” A nyírás végén a költőnek kellett eltakarítani a levágott hajat és a fodrász részére a 60 fillér munkadíjat kifizetni. A megaláztatás folytatódott. Kivezényelték az udvarra, hátulról alaposan fejbeverték, majd jó órahosszat keményen gyakorlatoztatták. Bukfencezni kellett a puszta, poros, piszkos földön, hason csúszni, a feküdj-föl parancsnak engedelmeskedni. Ha már nem bírta, megrugdosták. A tisztek kommentálták a kínzást: „Ne félj koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek! Mi pedig még 20 év múlva is itt leszünk!” Közben két újabb áldozatot, sárga karszalagos munkaszolgálatost vittek be a laktanyába a katonák, ami szervezett vadászatukat jelezte. Egyiket jól összeverték, arca véres lett. Radnótit porig alázva, mocskosán, koromfeketén, összetörve engedték el. Meg is fenyegették, hogy hiába tesz jelentést a vele történtekről, bizonyítani nem tudja, egyébként is, csak tisztelgési gyakorlat volt. A költő hazament, feleségével együtt gyötrődve élte meg a kiszolgáltatottságot, az aljas, szadista gazságokat. Másnap parancsnok-helyettese, Vojtkó Pál hadnagy jelenteni akarta az esetet a városparancsnokságon, de őrmestere megmagyarázta neki, hogy a katonatisztek úgyis mindent letagadnának. A költőt némileg megnyugtatta az osztadan együttérzés és felháborodás. Közben az is kiderült, hogy a munkaszolgálatos századból többen hallottak hasonló eseteket más századbeliektől.56 A csuklózjatás és kopaszra nyírás, mint megalázás, tehát gyakorlat volt a katonák részéről. Radnótinál pedig, mint a művészek, így a költők egy tekintélyes részénél, a hajviselet többet jelenthetett, mint az átlagembereknél. Jelezte ez a hovatartozást is. Radnóti esetében ez a körülmény a megaláztatás érzését még tovább növelhette. Bő egy esztendővel később, 1944 nyarán a Függeden Horvát Államhoz, valójában bábállamhoz, tartozó ősi dalmát városban Raguzában (Dubrovnik) a hadi eseményekhez kapcsolódóan a hatóságok alkalmazták büntetésként a hajnyírást. A festői település ebben az időszakban sokat szenvedett az ellenséges bombázásoktól. Ezeknek jelentős számú áldozata volt, különösen azért, mert a lakosság nem tartotta be kellő gondossággal az elsötétítésre vonatkozó rendelkezéseket. A kihágások a kirótt pénzbüntetések ellenére rendszeresen ismédődtek. így a hatóságok új büntetési módot vezettek be. Elrendelték, hogy a jövőben nemére tekintet nélkül mindenkit meg kell nyírni, aki nem sötétíti el a lakását. A rendelkezés nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is érzékenyen érintette, mert ősi szokás szerint vállig érő hosszú hajat viseltek. Az ítéletek végrehajtására a hatóságok külön fodrászt alkalmaztak. Ám a Zágrábból érkezett jelentés szerint neki nem sok dolga akadt, mivel a különös büntetés olyan hatással járt, hogy elsötétítési kihágás csak elvétve fordult elő.57 Átvett kultúrelemek, hagyományhoz kötődés A hajlevágás a nemi erkölcs védelme okán a magyarországi cigányok (a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX tv. hatályba lépése óta hivatalosan is romák) körében a legutóbbi időkig megmaradt. Ezzel a jogszokással a többségi társadalomtól átvett, az utóbbiak körében már szinte nem alkalmazott közösségi büntetési módot őriztek meg. A cigányoknak több olyan egykori kultúrelem továbbvitele köszönhető, mely a magyaroknál már jóval korábban elhalványult, majd megszűnt, eltűnt. Kosa László (1942) etnográfus, történész írta, hogy a cigányok anyagi kultúrájuk tárgyait szinte kizárólag készen, másoktól vették át. Gazdag és változatos folklórjuk elemeit a vándorlásuk során érintett országok, illetve a letelepült cigány csoportokat körülvevő más népek folklórjából kapták. Rendszerint az archaikus réteget őrizték meg, így különösen meséikben, táncaikban.58 A folklórhoz hasonlóan vették át a jogi kultúra egyes elemeit, mégpedig a régit, a hagyománnyal bírót. így a hajlenyírást is. Frey Dóra jogtörténész is rámutatott, hogy a cigányság jogérzete, ahogyan egész világképe, archaikus volt. Az utóbbi évszázadban a legsúlyosabb büntetésnek a cigányság körében a közösségből való kizárás számított. Ez nagyon ritkán történt meg és csak időszakosan. A vérbosszúra is ritkán került sor. De néhány konfliktus generációkon átívelve vezetett kölcsönös bosszúhoz. A romani kris, mint konfliktuskezelés, a konfliktusmegoldás eszközeként működött. A cigánytörvények szerinti egyfajta bíróság volt, tárgyalással, döntéssel. Esetenként büntetett is a romáknál a közösség vagy a másik fél. A megcsalt férj levágta a csábítóférfifülét. A házasságtörő asszonynak pedig levágták a hojätT1 Erdős Kamill (1924—1962) etnográfus, ciganológus 1959-ben írt tanulmányában azt hangsúlyozta, hogy a legutoljára letelepedett cigány törzseknél különösen ádáz a magánbosszú a nőkkel kapcsolatos ügyekben. Igaz, itt is sok függött a vérmérséklettől. Az 1950-es években az egyik férfi leharapta egy másiknak a fülét, mert jóban volt a feleségével, ami elég egyértelműen nemi kapcsolatot jelentett. Előfordult, hogy azt a nőt, aki prostituált lett, a többi nő lefogta és levágták a 56 RADNÓTI MIKLÓSNÉ 2014,11.239-241. 57 Fejérmegyei Napló 1944,4. 58 KOSA 1977,426. 59 FREY 2009, 373-374. T 359
