Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Csodálatos álmot láttam…" A Legszentebb istenszülő álam című nagyorosz egyházi népénekek a keresztény népi jámborságban és a magikus praktikákban

Orosz György: „Csodálatos álmot láttam... ” A Legszentebb istenszülőálma című nagyorosz egyházi népénekek...

„108. Mandant és Kambüszész házasságának első évében Asztüagészpek újabb álomlátása volt: azt álmodta, hogy leánya öléből szőlőtőke hajt ki, amely beárnyékolja egészAzsiát. Ezt az álmát is elmondta az álomfejtőknek, majd várandós kányát megához rendelte Perzsiából. Mikor a leány megérkezett’ őröket állított mellé, mert az volt a szándéka, hogy a születendő gyermeket megöleti. Alomlátását ugyanis az álomfejtők úgy magyarázták, hogy leányának sarja foglalja majd el helyette a királyi trónt, hát ezért vétette körül őrséggel. Mikor pedig a gyermek — Kürosz — megszületett... ”32 33

Kretzenbacher szerint az álomkép-motívum a keresztény középkor exegéta-gondolkodóinak abból a törekvéséből ered, hogy az Újszövetség minden egyes történetéhez megpróbáltak ószövetségi előképet keresni. Ezen módszer alapján az antikvitás tudásanyagát ötvözték a keresztény gondolatkörrel, még ha ez a tudásanyag a kereszténység előtti pogány világból származott is.34 Mandané és Szűz Mária között nyilvánvaló a tipológiai párhuzam. Az előbbi, aki ugyancsak anyaságra elhivatott, Kürosz megszülése által egy új királyt ad a birodalomnak. Az Istenszülő Krisztus világrahozatala révén az Üdvözítőt „közvetíti” az emberiségnek.

Szövérffy a Mária álma imádság ír szövegváltozatait vizsgálva a fenti perzsa történetet az álommotívum kialakulását hátterelő források közül szinte teljesen kizárja. O inkább az előbbiekben idézett Simeon jóslását tartja ebben a vonatkozásban elfogadhatónak, amelyet szerinte a továbbiakban még számos eseményrészlettel színeztek ki.35 Szövérffy vitatja egyébként azt az elképzelést is, mely szerint a Mária álma apokrif imaszövegek az alábbi német egyházi népénekből keletkeztek volna:36

„Es a Miasszonyunknak, kinek álomlátása van,

Mintha a szíve alól kinőtt volna egy fa,

És ez a fa az egész országot beárnyékolta.

Úr Jézus Krisztus az Üdvözítő, ez hát annak neve... ” 37

Ennek a német egyházi népéneknek a kezdősoraiban, amelyet egykoron az Örömhírvétel ünnepén (= Gyümölcsoltó Boldogasszony; március 25.) énekeltek, a Mandané-álom krisztianizált képe sejlik fel. Vajon nem ennek a Mandané-féle csodafának egy újabb modifikált változatát kell-e látnunk azokban a Legszentebb Istenszülő álma orosz egyházi népénekekben, amelyek arról tudósítanak, hogy az Istenszülő álmában látott egy ciprusfát a Jordán folyóban/a folyó partján/a hegyen, s ezen a ciprusfán megjelent a csodás kereszt:

„Nem sokat aludtam ott,

Nagy volt látományom:

Téged Krisytus megszültelek,

Pólyába pályáztalak,

Övvel öveztelek,

Isten templomába elvittelek,

A Jordán folyóban megkereszteltelek.

Azpn a helyen kinőtt egy ciprusfa,

Azpn a áprusfán A csodás kereszt megmutatkozott.

Azon a riprusfa kereszten A zsidók Krisztust megfeszítették. ” 38

Az orosz egyházi népénekek „keresztes ciprusfájának” a Mandené-álom csodafája azonban csak távolabbi hátterelő közege lehet. Sokkal konkrétabb kapcsolat mutatkozik az Ezsaiás próféta jövendölésén alapuló Jessze fájával (Ezs 11,1—2), amelyen Jézus ősei helyett az üdvtörténet fontos eseményei is megjelenhetnek.39 A prófécia szerint: „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevelkedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszyk: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. ”

A „keresztes ciprusfa” nem lehet tehát egyéb, mint Jessze fája a keresztrefeszítés jelenetével, annak egy sajátos transzformációja.

32 KRETZENBACHER 1975, 49-50.

33 HÉRODOTOSZ 1989,1. 108.

34 KRETZENBACHER 1975, 48-51.

35 SZÖVÉRFFY 1957,46-47.

36 SZÖVÉRFFY 1957,47.

37 BRUINIER 1914, 75.

38 BESSONOV 1861-1864, II./6. 185-186, N° 609. A „keresztes ciprusfa”, amelyen Krisztus megfeszíttetett, még számos énekben megtalálható (BESSONOV 1861-1864, II./6. Nq 605, 607, 608, 611, 614-616, 618).

39 SEIBERT 1986,141-142.

324